Collegium Hungaricum terve, Berlin
építész: Hartvig Lajos, munkatársak: Matus István, Hidasi György, Székely Ágnes; a tervezés ideje: 2004
A telek fekvése, városépítészeti kontextus
A Dorotheenstrasse 12-14. az utóbbi időben Berlin-Mitte egyik legfontosabb foghíjtelkévé vált, ami egyrészt a környező tizenkilencedik századi épületeknek, másrészt a felpezsdült környéknek köszönhető. Az Unter den Linden közelsége, a helyszín könnyű elérhetősége és a remek környezet egyedivé és közkedveltté teszik a területet. A Dorotheenstrasse a berlini kultúra és politika egyik legfontosabb utcája.
Célkitűzés
A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma (NKÖM) szándéka, hogy a Magyar Köztársaság tulajdonában lévő telkeken egy 6.400 nm-es épületet emeltessen. A Collegium Hungaricum elhelyezésére a Magyar Köztársaság legalább 2.300 nm alapterületet igényel. A többi, a kiíró által nem használt területet a Collegium számára hasznosítható funkció kialakítására használják. A funkció megnevezése a befektető ajánlatának tárgyát képezi. Az optimális funkció érdekében tervünk egy apartmanhotelt tartalmaz, hiszen az a Collegium feladatainak kiegészítésére, akár önálló működésre is alkalmas.
Tervezési alapelvek
Markáns városépítészeti hangsúly képzése
Egyértelmű allegorikus utalások a magyar kultúrára
Kérlelhetetlenül korszerű architektúra
Flexibilis belső kapcsolatok
Emblematikus megjelenés, amely záloga lehet a bent folyó kulturális pezsgésnek
Az épület
Legfontosabb, városépítészetileg a környéket látványban meghatározó nézete az Unter den Linden felől adódik. A sétány axisára épületmagasságú térplasztika, Bartók Béla zongoraművének megjelenítése, az Allegro Barbaro harangerdő kerül, 173 db lehántolt kérgű fenyőfa felállításával. A fatörzsek elhelyezkedésének Dorotheenstrasséval párhuzamos koordinátája a hangok időtartamára, az erre merőleges magasságára utal.
A déli harangszó, amely Európa valamennyi országában megszólal, a magyarok 1456-os, Európát megvédő nándorfehérvári győzelmének állít emléket III. Calixtus pápa rendelete nyomán. A déli harangszóra a faerdő fölötti, tetőről lelógatott, acélcsövekből álló néma harangerdő emlékeztet. A harangerdő lábazataként szolgáló épülettömeg anyaga Losonczi Áron 27 éves magyar építész találmánya, a fényáteresztő betonfal, mely "közönséges" betonkő-blokk, amely fényvezetővé lesz a beépített üvegszálaktól. A fény az egyik oldalról minden jelentős veszteség nélkül átjut a másik oldalra és megvilágítja a blokk másik részét. Az árnyékokat pontos alakzatban közvetíti és megmutatja az ellentétes felületen.
Az épület mindkét funkcionális egységének a bejárata a Dorotheenstrasséról nyílik. A bejárati ajtókon át az előtérbe jutunk, innen könnyen elérhetőek a liftek és lépcsők. Tervünkben a két intézményt passzázs választja el, de alternatív megoldásként a két épület előcsarnoka akár összekapcsolható is lehet - az adott programnak megfelelően egy üveges tolóajtóval elválasztható vagy összeköthető. Az előcsarnokból közvetlenül a belső udvarra juthatunk.
A földszint a látogatók találkozási helye, itt újságot olvashatnak, eltölthetik kávészünetüket. Innen lift visz fel az első emeleti kiállítótérbe és az előadóteremhez. Utóbbi kívülről is megközelíthető.
Itt találhatók a szemináriumtermek és irodák, valamint a könyvtár.
Itt az intézményvezetés irodái és a vendéglakások találhatók. A lakások a belső udvarról is megközelíthetőek.
A ház könnyed, funkcionális és átgondolt kialakításával, rugalmasságával, jó arányú tömegeivel és különösen előnyös fekvésével vonzó berlini találkozóhellyé alakulhat. Az üveg függönyfal-rendszer nagyfokú transzparenciát tesz lehetővé, ami az arra sétálók számára is érdekes új élményt nyújt.
építész: Hartvig Lajos
munkatársak: Matus István, Hidasi György, Székely Ágnes
tervezés ideje: 2004