Cuvée extrákkal

A szakmai, kulturális és családi eseményeknek is helyet adó épület egy 18. században épült ház átalakításával, felújításával jött létre. Ifj. Farkas Zoltán vezetésével az áttervezés során az eredeti épület megmutatása, hangulatának megtartása mellett az új, modern funkcióval történő megtöltése volt a fő cél - kellemes borozgatásnak, esküvőknek, egyéb rendezvényeknek helyet adó rendezvényház lett az eredmény.

A tulajdonosok, akiket családi kötelékek fűznek a városhoz, pár éve találtak rá Sárospatak belvárosában a rendkívül romos állapotú épületre. A házat, komoly múltja ellenére, az utóbbi évtizedben önkormányzati, szociális lakásokként használták. Az elhanyagoltság, a beázások és félig leomlott falak ellenére az épület így is egy olyan egyedi hangulatot sugárzott, mely érdemessé tette, hogy új funkciót kapjon.

Maga az épület Sárospatak belvárosában, a Református Templommal átellenben, a Kollégium háta mögött található. Történelme során sokáig tanár lakásként szolgált – több híres professzor is lakott a házban. Különleges a fekvése azért is, mert az alsókert gyakorlatilag a Bodrog árterére néz. Télen láthatjuk is a folyót, nyáron csak a fák között sejtjük. Ezt az adottságot főleg a kert tervezésekor igyekeztek figyelembe venni.

A házat valamikor a XVIII-ik században építhették. Egy 1785-ös térképmásolaton már látható az eredeti épület, mely azóta rengeteg átalakításon esett át. Erről tanúskodnak az építkezés során feltárt különböző falszerkezetek, a befalazott nyílások, hozzáépítések. Funkciója is folyamatosan változott. Kezdetben Kövy Sándor, Kossuth Lajos híres jogtudós professzora lakott itt 1793-1817 között. Majd a Kollégium nyomdájának adott helyet az épület az 1800-as években. A kor híres tankönyveit nyomtatták itt, de a Károlyi-féle Biblia is részben itt készült el. A nyomdai korszak után, az épület ismét lakóépületként funkcionált. Lakott itt híres színházigazgató, legutóbb pedig a méltán híres pataki festőművész, Bertha Zoltán műterem lakásaként szolgált.

A különböző korok átalakításai, és az eddig is folytonosan változó funkciók valamelyest szabad kezet adtak a tervezőknek. Így ugyanis nem helyreállítás volt a feladat, hanem újragondolás. Adott volt egy régi épület egy meghatározó hangulattal, illetve egy új, modern funkció. A tulajdonosok egy modern technikával felszerelt rendezvénytermet álmodtak a házba, előtérként használva a boltozatos folyosókat, valamint cél volt a kert hasonló jellegű hasznosítása is. További kikötés volt a régi fa nyílászárók és burkolatok megőrzése és felújítása, valamint a ház történelméhez való kapcsolódás. Mivel a tulajdonosi cégcsoporthoz tartozik egy sárospataki kézműves borászat is, így a tervezők azt is feladatul kapták, hogy a ház kapjon egy amolyan „boros" jelleget.

A tulajdonosok olyan házat szerettek volna, ami sokféle rendezvénytípusra alkalmas. Álmodtak ide konferenciát, esküvőt, jazz koncertet, mini fesztivált, borkóstolót, kiállítást. Emellett cél volt a borvidéki jelenlét hangsúlyozása is. Fontos volt, hogy az épület és a kert kiegészítse egymást, közös egységük pedig együttesen feleljen meg a különböző használati funkcióknak.

Építészet

Az épület áttervezése során az eredeti épület megmutatása, hangulatának megtartása és az új, modern funkcióval történő megtöltése volt a fő cél. Az épület külseje a sokszori átépítés miatt igen változatos képet mutatott.
Az utca felőli szárny egyedi karaktere megmaradt, itt nem volt szükség újragondolásra. Az udvar felé már más volt a helyzet. Az udvarra néző tornácot az idők során beépítették, a WC ablakon kívül egy szűk aszimmetrikus bejárat nyílt csak az udvarra. A tornác részbeni megnyitásával és egy új oldalsó főbejárattal ismét láthatóvá váltak a belső boltozatos terek. Az udvar felé néző ajtók sajátos természetes megvilágítást kölcsönöznek az előtereknek, és jól hangsúlyozzák az épület nyitottságát a Bodrog felé. Az oldalsó épületszárny egy későbbi hozzáépítés eredménye, így a cél egy egyszerű, a fő szárnyhoz igazodó homlokzat kialakítása volt. A tégla-fa díszítő elemek jól reagálnak a nyílászárókkal, illetve a kertben megjelenő motívumokkal.

Az épület funkcionálisan három részre tagolható. Az utcai épülettömbben kaptak helyet a közönség által is bejárható terek, az udvari szárny részben pedig egyrészt a vizesblokk, másrészt pedig a rendezvényházat kiszolgáló gazdasági helyiségek és raktárak találhatóak. Az utcai épületrész alatt fut a borospince, ahova az épület belsejéből lehet lejutni.

A belső terek áttervezésénél fontos szempont volt, hogy a közönség által használt terek könnyen áttekinthetőek, szellősek legyenek, ugyanakkor az épület funkcionálisan is jól működjön, mint rendezvényház.

Belsőépítészet

Az átépítés előtti tereket bejárva érezni lehetett a hely összetett történelmi szellemiségét, mely az azutáni időkben rárakódott rétegekkel együtt képezett egy masszív, nagyon vegyes elegyet. A belsőépítészek feladata egyfajta kulturális régészeti feltárás volt, az épületben található zavaró elemek eltávolítása, a megőrzendő hangulatok felerősítése, és párhuzamosan az új funkcióhoz igazítása. A belső kialakításánál a bodrogközi népi református élet és építészet gyönyörű egyszerűsége és tisztasága inspirálta a tervezőket, miközben az új funkció a mai formáknak, modern elemeknek adott helyet a térben olyan módon, hogy a „generációk" ne zavarják, inkább erősítsék egymást.

Az épület lelke a rendezvényterem. Ez a hosszú tér a három utcafronti szoba összenyitásával jött létre. Hangulatában ezt a lakószoba, szalon jellegét megőrizte. Régi zsalus ablakait, kétszárnyú ajtóit felújították, a legszebb cserépkályhát is megőrizték. A fészek-szerű meleg hangulatot fokozza, hogy a padló faburkolata teljes mértékben körülöleli a teret a falon és a mennyezeten is körbefutva. A végfalaknál padot illetve pultot formázva halad tovább a bodrogközi motívummal díszített hátulról világított fríz sáv felé, és onnan ívesen tovább lendülve a mennyezeten a világítás és a térelválasztó fal sínrendszerét rejti magában.

A rendezvénytér hossztengelyével párhuzamosan a kert felé még két hosszanti helyiségcsoportot találunk. Az első a bejárati előcsarnok. Ez a többször bővített épület legrégebbi része. A boltozott terek sora az utolsó heveder meghosszabbításában egy új bejárati nyílás kialakításával már az oldalkertből láthatóvá válik. A folyosó átellenes végén, ahol egy kisebb társalgó tér található, a bejárati megnyitásra egy színes világító üveg felület reflektál, a hajdani lakó Bertha Zoltán Üvegvilág című festményének teljes falat betöltő reprodukciója. A folyosón elhelyezett borbemutató állványok jól reagálnak az előtér „várszerű" hangulatára.

A belső kertet kísérő harmadik boltozott tengely valószínűleg az ódon épület tornáca volt régen, most kétszárnyú ajtók invitálnak a szabadba. Itt kapott helyet a Harsányi Pincészet vinotékája, melynek bútora rendezvény esetén regisztrációs pultként is jól hasznosítható.

A vinotékából vezet le a lépcső a borospincébe. Ajtaja a régi fa nyílászáró mintájára készült, mai igényekhez igazítva. A lépcső mellett sejtelmes fénysáv kíséri a látogatót a mélybe, és onnan tovább a nagyobb hordókat tartalmazó helyiségen át a keskeny katakomba szerű térbe, ahol a szép borok  palackokban pihennek.

A ház domináns hangulatát megtörik és egyben kiegészítik olyan modern motívumok, mint például a kályha mögött és a vinotékában megjelenő arany festés, a faltetoválások, vagy a bejárattal szemben készített moha graffiti. Az épület új, modernebb árnyalatait erősítik visszafogott jelenlétükkel.

Kert

A kert tervezésénél a legfontosabb szempont az volt, hogy idomuljon a rendezvényház különböző funkcióihoz – egy bármire használható, egyszerű és nyílt, elegáns kert létrehozása volt a cél.

A kiindulási alap egy melléképülettel tarkított, kényszermegoldásokkal kialakított, nagy lejtésű elhanyagolt udvar volt. A hely hangulatához azonban hozzátartozott a ház előtti két gyümölcsfa, egy régi kút és a kőfal. Ezek továbbra is fontos szerepet kaptak, így a kert megújulva is hordozza a hely szellemét. A kút különlegessége, hogy a régi építkezési hagyományok szerint, kőkirakásos technológiával készült.

A kert elhelyezkedése három alap szempontot határozott meg: a szint emelkedés figyelembe vétele, a telek és a Bodrog kapcsolatának kihangsúlyozása, valamint a szomszéd kertektől való elhatárolás. Kialakult egy tágas, szellős felső kert, és egy árnyasabb, szűkebb alsó kert. A felső kert terasza szoros kontaktusban van az épület előtereivel. A kert legizgalmasabb része a szintkülönbséget áthidaló támfal, mely kettős szerephez jutott. Az előtte lesüllyesztett járdarész, valamint a kialakított padok sétányszerűen vonzzák a vendégeket. A Bodrog felé való kilátást nem zavarja sem korlát, sem mellvédfal, a támfal egyik végéről még a Sárospataki Vár is látható. A támfal az alsó kert határául is szolgál.

A fal tövében egy kényelmes ülőfelület alakult ki, sziklakerttel, csobogóval. A fenti nagyvonalú térrel szemben, itt egy intimebb, beszélgetős, borozgatós lugas jött létre.

A telekhatárra az utolsó szempont okán került a letisztult formavilágú pergola, mely keveredve a rusztikus stílusú kőfallal, visszatükrözi azt a koncepciót, mely az épületbelső tervezése során is irányadó volt.

Az épület kiváló ötvözete a réginek és az újnak, harmonikusan kapcsolódik össze benne a város, az épület, a családok múltja és jövője, valamint az új működés során rengeteg funkciót képes egybefogni. Ha ehhez még hozzávesszük, hogy az épületben egy pincészet is helyet kapott, akkor a névválasztás már nem is lehet kérdés.

Bodóczi Ildikó, Zatykó Krisztina, Farkas Zoltán, Kuhn András