ECO Cycle - biciklisiló Tokióban
Új köztéri objektumok, liftes rendszerű kerékpártárolók tűntek fel a tokiói Daido Shinagawa irodaház mellett. Az innovatív kezdeményezésről Várhelyi Judit írt cikket.
Tokió közlekedésére gondolva elsőként valószínűleg nem a kerékpár, hanem a több szint magasban futó gyorsforgalmi utak, vagy a gyors, pontos, tiszta metróhálózat jut eszünkbe. Hiszen egy világváros képéhez legalább annyira hozzátartoznak a kígyózó autósorok és a túlzsúfolt vonatok, mint az esténként kigyúló színes neonfények. Ne felejtsük el azonban, hogy a metropolisz csak az állomások és a főutak mellett létezik — Tokió jelentős része emberi léptékű és kisvárosias életet él. A nyugdíjasok a helyi szentély kertjében etetik az aranyhalakat, az anyukák biciklivel viszik a gyerekeket az óvodába, majd hazafelé útbaejtik a halast, a zöldségest és a tofuárust is.
Részletes statisztikai adatokat ugyan erről nem ismerek, de szerintem napközben többen használnak a városban kerékpárt, mint saját autót. A “park and ride" helyi rendszere sem a gépkocsira, hanem a biciklire épül. Gyakran megfigyeltem, hogy a nagyobb külvárosi állomások, mint Mitaka, Hachioji, Futako-Tamagawa közelében sok száz kerékpár áll napközben a parkolóban. Nyolcvanadik évében járó ikebana-tanárnőm még mindig úgy jár be tanítani a belvárosba, hogy otthonról elkerekezik a vasútállomásig, ahol lerakja a biciklit
és vonattal folytatja az utat.
A belvárosban is sokan bringáznak, de itt már kevésbé megoldott a helyzet. Kevés a kerékpársáv, általában választani kell a keskeny járda, vagy a forgalmas úttest között. Ráadásul illegális az utcán parkolni, tehát nem szabad csak úgy, a korlát mellé láncolva letenni a járgányt. A hatóságok szerint a kerékpár ugyanis rontja a városképet és akadályozhatja a katasztrófa-elhárítást.
Én mindkét állítással vitába szállnék. Ha a városvezetőknek nem tetszik, hogy különböző szögben dőlnek a kerékpárok, és akadályozhatják a közlekedést (bár ilyet még a belvárosban nem láttam) miért nem telepítenek egyszerű, ízléses tárolóállványokat? Katasztrófa esetén pedig az elérhető közelségben levő kerékpárok pedig éppenhogy javítanák a menekülési esélyeket. Európában a
városok általában támogatják a kerékpárok használatát, ami mellett népegészségügyi, és környezetvédelmi szempontok is szólnak. Tokióban azonban néha úgy tűnik, mintha a kerékpározók deviáns viselkedése lenne a város legnagyobb problémája.
Újabban kampány is indult az illegális parkolás ellen; begyűjtésre szakosodott közterület-fenntartó brigádok járnak körbe, levágják a láncot és elszállítják a kerékpárokat. (Ez egy ideig a kerületi lerakatban, kétezer jen büntetés kifizetése ellenében, visszaszerezhető.) Igaz, ezzel egyidőben megszaporodtak a fizetős tárolók is. Egyszerű formájuk egy sín, amire egy kar rászorítja a kerékpárt, de nem lennénk Tokióban, ha nem született volna már high-tech megoldás is.
Néhány hete egy közeli parkocska közepén felhúztak egy építményt, amiről kiderült, hogy egy automatikus, földalatti tároló bejárata. Utánanéztem az interneten és kiderült, hogy ez a Giken cég saját fejlesztésű rendszere, aminek a lényege, hogy a kerékpárokat egy 8m átmérőjű, 11.65m mély, földalatti hengerben tárolja. Egy ilyen silóban úgy 200 darab fér el.
Hogyan működik a rendszer? A felhasználó beállítja a biciklit a kapu előtti sínbe és betolja az első kereket egy résbe. Amikor az automata rendszer érzékeli a kerékre erősített chipet, ellenőrzi, hogy a bicaj szabályosan áll és a kerékpáros elhagyta a területet, majd kinyitja a kaput, beemeli a biciklit, lesüllyeszti a föld álá és elhelyezi a soron következő üres állványon. Elektronikus kerékpárok esetén (ezeknek most nagy divatja van itt) a parkolás közbeni töltés is megoldható. A parkolás befejezésekor a felhasználó mágneskártyával fizet, majd a folyamat, visszafelé, megismétlődik.
A siló szerkezeti fala fém cölöpökből van kialakítva. Ezeket lenyomják a talajba, úgy, hogy zárt hengert alkossanak, majd középről kibányásszák a földet és a lyukban elhelyezik a parkolórendszer szerkezetét. A Giken rendszere egyébként nem csak kerékpárok tárolására alkalmas, hanem gépkocsik parkolására is és a szerkezet egyben épületalapként is szolgálhat. A “Daido Shinagawa" kilencemeletes, acélvázas irodaháza folyóparton áll, egy forgalmas állomás közelében. A gépkocsik (összesen 100 darab) tárolását az épületalapban, két, egyenként 18m belső átmérőjű hengerben oldották meg. A földrengésállóság követelményeinek is megfelelő szerkezet acél H szelvényekből áll; a szelvények közét betonnal öntötték ki.
A technológia egy évtizede létezik már, de a kerékpártárolókat csak most kezdték el városszerte telepíteni. Ennek részben az igen magas ár lehet az oka. A külvárosi, hatalmas területet lefedő parkolók esetében a költségek idővel talán megtérülnek a felszabaduló telek hasznosításával, de egy belvárosi parkban elhelyezett tároló esetében ezeket a kerület állja.
A rendszer figyelemre méltó mérnöki teljesítmény, és kiváló megoldás abban az esetben, amikor nagy mennyiségű kerékpárt kell hosszabb időn át a szabadban tárolni — például külvárosi állomások mellett, vagy kórházak, egyetemek környékén. A belvárosban azonban, ahol a kerékpáros jelllemzően többször, de viszonylag rövid időközökre áll meg, szerintem nem életszerű. Ki akar minden egyes alkalommal kerékpártárolót keresgélni, fizetni, majd néhány száz méter gyalogolni, miközben csak 10-15 percre áll meg a bank, posta, vagy élelmiszerbolt előtt?
Ráadásul Tokió biztonságos, télen sincs hideg, évente alig néhány centi hó esik és legyünk őszinték, védelmet érdemlő városképe sincs. Európában több értelme lenne egy kompakt, földalatti rendszer kialakításának. Lehet, hogy nemsokára láthatunk is ilyet, mert a Giken már Hollandiában, Londonban és Berlinben is nyitott képviseletet.
Várhelyi Judit