Egy eltűnt falu emlékére - Csomorkányi romtemplom
Egy évszázadokkal ezelőtt semmivé lett falu egyetlen megmaradt emléke, egykori plébániatemploma Hódmezővásárhelytől keletre áll a pusztában. Ennek állított emléket és egyúttal jelet Varsányi András és Vas Norbert, mikor a csomorkányi emlékhely épületegyüttesét megalkották a rom közelében.
"A Tiszától 22 km-re, Hódmezővásárhely központjától 17 km-re keletre, a Hód-tóhoz kapcsolódó vízrendszer területén, egy a Csomorkányi-laposból mára alig észrevehető kiemelkedő hátán, a Békéssámsonra vezető történelmi út - ma egy dűlőút - kanyarulatában (...) található téglatemplom maradványait a műemléki szakirodalom Csongrád megye egyik legjelentősebb középkori falusi építészeti emlékeként tartja számon. A rom tágabb környezete ma zömében rét, legelő, azaz puszta, kisebb részben szántó. Megközelítően 2,25 x 2,25 km-es körülötte az a terület, amely bővelkedik felszíni régészeti leletekben, s így az Árpád- és középkori Csomorkány település helyeként határozható meg. A templomtól délkeletre húzódó, Árpád-kori falu főként nyugati és északi irányban terjeszkedett, elfoglalva a mélyebb fekvésű területeken a Cirják-ér élő és pangó vizeiből szigetszerűen kiemelkedő magasabb hátakat.
Ma is állnak a 15. századi egyház nyugati végének falmaradványai megközelítően 3-5 méter magasan és 1-11 méter hosszan. A körülötte lévő, mélyebb fekvésű földeken nyomon követhető a középkori oppidum vízellátását biztosító ősfolyó, a Cirják-ér mára már kiszáradt, kanyargós medre, mely valamikor összeköttetésben állt a Száraz-érrel, s mindketten a Maros vízgyűjtő területéhez tartoztak." - írja róla a sulinet.hu.
Csomorkány település a XVI. században, a török hódoltság alatt pusztulhatott el. Az 1596. évi tavaszi török-tatár hadjáratot követően 1642-ben említik először a falut: pusztaként emlegetik, mint ami visszaszállt a koronára. Egyetlen megmaradt, látható emléke a templomrom.
A tervezési helyszín a Körös-Maros Nemzeti Park területén fekszik, amely kiemelt régészeti lelőhely is a település maradványai miatt. A természeti környezet, a síkvidék, az elszórtan elhelyekzedő egymástól távoli facsoportok határozzák meg azt a kontextust, amibe az építészeti beavatkozás történt. Az egykor emberlakta környezet egyetlen, romosan megmaradt képviselője a templomrom. Környezetében egy torony, egy kilátó, egy tűzrakó hely, egy történelmi emlékfal és pár pad került elhelyezésre. A torony egy irányt mutató jel a pusztában, akár csak a régmúlt időkben a templom mára elpusztult tornya. A kilátó egy három tengely mentén felkúszó csigalépcső, amely két vasbeton típuselem váltakozásából épült fel.
Mindkét épület lépcsőzetessége és töredezettsége a templom jelenlegi téglafalának, rom állapotának asszociációjából építkezik. A kilátó elemei, a padok és a tűzrakó hely előregyártva és a helyszínen összeállítva készültek, a torony helyszíni betonozással.