Egy lépéssel tovább. Téglaburkolat, mint díszítőelem Kolozsváron

Bizony tényleg túl van beszélve a ház, sajnos nem érdemelne ennyit sem - hacsak azért nem mert emberek laknak benne, akik többet érdemelnének…

Csak még két dolog: a főhomlokzaton a hárpm bejárat közül az egyik a zöld „toronyban”, a másik amellett, a harmadik attól teljesen függetlenül nyílik – csak nehogy valami következetesség legyen a dologban.

A másik: a három egységben két lépcsőház tökéletes egymásmelletisége tökéletesen felesleges. Az ottani hat lakás simán megközelíthető volna egy azaz 1 darab lépcsőházból, akár szintben, akár szinteltolással.

A homlokzat meg tarkabarka, kaotikus – az egész ház vázlatos, végiggondolatlan. Kár. Pardon.

Mivel szerintem hercegünk nagy lendületében Fonák Tamásosat játszik (s emiatt pont az ellenkezőjét mondja annak, amit gondol; s elfejti kitenni az iróniaszmálylikat) megpróbálom tisztázni az előbb leírtakat.

A tömegalakítás nem egy nagy durranás. Nem rossz, de vannak bántó hibái:

a fölső zöld kubus fölső ablakainak szimmetriája erős ellentétben áll az ajtó szélre helyezésével és az alsó, kiugró, tömeg ráharapásával;a tetősíkok unalmasan nagyok, s az alaprajzi ugrásokat sem nem konzekvensen, sem nem elegánsan követik;a bütühomlokzati kontyolások sem váltak előnyére a háznak (s tetejében a tetősíkon túlnyújtott kialakítás szerencsétlenül hózugos attikakialakítást eredményez - ami a tapasztalatom szerint komoly gondot jelenthet);a téglabütük nekem egy kicsit leválnak a koncepcióról: a többi, testszerű anyaghasználat mellett a síkszerű bütükialakítás nem tűnik konzekvensnek;a formálásban is van némi billenés: az épület összességében leginkább a 'regionalista' formálás elemeit mutatja, amibe nem teljesen szervesül a fekvő arányú ablakok a keleti- és az egyébként jól formált sarokablakos, modernista ízű teraszrészletek a nyugati homlokzaton;A téglafelület megmozgatása valóban nem rossz, bár egyrészt a keleti homlokzat földszinti felületén talán egy kicsit sok. A bütühomlokzaton már jobban érvényesül, de nekem nem szerencsés, hogy a függőleges szalagablakkal sliccelt homlokzatot túl mereven osztja az osztópárkány és a különböző felületi kialakítás. A téglaminőséggel nincs különösebb gond: majdnem minden nyerstégla kivirágzik, de ez 1-2 savazás+olajozás után (2-3 éven belül) megszűnik. A 9 lakásos sorház koncepció véleményem szerint adottság, a szituációt elnézve nem igazán látom, hogy milyen más értelmes megoldás adódott volna. Az egyfogatos lépcsőházak valóban nem szerencsések, de az intimebb használat valós előnyökkel jár. S úgy gondolom, hogy az építésznek a lakások számának, méretének meghatározásába nem túl sok beleszólása van (természetesen egy bizonyos határig igen, de itt nem arról van szó, hogy vállalhatatlan kompromisszumokba kényszerültek volna). S az sem felejtendő el, hogy 2 fogatos lépcsőház esetén 6 lakásnak a tárolóit kellett volna a lépcsőház mellé bezsúfolni.S különösen nagy gondot nem látok abban sem, hogy a különböző homlokzatok mögött hasonló alaprajzok vannak (semmiképp nem fetisizálnám azt, hogy a homlokzatnak az alaprajzból kell következnie - összhangban kell lennie, de az más kérdés). A lépcső diszponálása is rendben van:szerencsésebb, ha a lépcső sötét, mintha a lakás (s egyébként egy 30 cm-es orsótérrel, fölülvilágítóval még ez a gond is kivédhető lett volna - s a 30 cm-es orsótér estén a pihenőbe is lehetett volna 2 lépcsőfokot tenni, s így a másik irány ennyivel csökkenthető lett volna);a földszinti eléréssel sincs gond, s így elhelyezhetőek voltak a rettenetesen fontos tároló helyiségek;Az alaprajzi szervezés is tűrhető (figyelembe véve a szűkös lehetőségeket és a nem túl nagy lakásméreteket):a helyiségek tájolása optimális és szokásos (a nyugati tájolású nappalik túlmelegedését a viszonylag kényelmes mélységű erkélyek kedvezően árnyékolják);a helyiségek arányai alapvetően kedvezőek (nincsenek hosszúkás csőszobák);az alaprajzi kialakítással csak az alábbi kisebb gondok jegyezhetők meg:a szobák sarokba helyezett ajtói nem szerencsések (bár én nem nevezném komoly hibának);az előszobákban kevés a hely a beépített szekrényeknek, tárolóknak, fogasoknak;a fürdőszobák egy kicsit szűkösnek tűnnek (egy ilyen kis lakásban általában a fürdőszobába célszerű rakni a mosógépet, s az ott nehezen fér el - bár a konyhai elhelyezés viszont jól megoldható);Ami még problémaként fölvetendő (bár ez megint nem egészen az épület építészének 'sara'): a 9 lakáshoz tartozó sok-sok autó hol fog parkolni? Mindazonáltal tisztességes (ha nem is világmegváltó) munka, s alapvetően örömmel tapasztalom a határon túli kollégák megjelenését az építészfórumon. (múltkoriban Temesvárra menet az út közbeni kis falvakban láttam egy pár nagyon jó házat is...)

ja és a lakások belső szervezése is rossz. étkező keleten, nappali nyugaton. plusz aránytalan helyiségek stb de ezek részben következnek a téves alap döntésekből.

Ha valaki rászánja magát a nyilvánosságra az bizonyára még kíváncsibb a reakciókra. Csak őszintén, a véleményem.

A tömegeben vannak érdekes elgondolások.

A tégla mozgatása igényes felületet adott.

A téglaminőség (kivitelezés) nem perfekt (mész stb).

A 9 lakásos épület sorházi koncepciója teljes tévedés. Az összes többi negatívum ennek a következménye.- a három sor-egység azonos alaprajza nagyon különböző homlokzati adottságokkal társulnak (középsőnek 2 homlokzat, vég elemek egyike dél másik észak stb)- északi és déli homlokzat azonos!

Ha a sor koncepció ülne is a a lépcső diszponálása mindenképp rossz döntés.- sötét- rosszul elérhető- helyette a az egyik(!) tároló kapott homlokzatot- a nyugati nappalikat is öszenyomta (rossz traktur mélységek)

Bár a homlokzat is okoz sok helyen "értékbeli" eltolódásokat (azonos alaprajz mellett). pl az egyik tetőtéri lakásnak nincs erkélye.

 

 

Milyen szomorú alaprajzok: sötét lépcsőházak, aztán a földszinti lakás konyhája előtt minden más lakó elvonul (és belát), lötyögős előszobák, sarkon feltárt szobák, nehezen berendezhető helyiségek.  ****  Igazán kevés kellett volna egy flexibilis, átlátható, téri minőséget is adó térsor (azaz nívós és takarékos lakások) létrehozásához – de a legjobb a feltárás nagyvonalúbb megoldása lett volna: egy ilyen kicsi épületnél érthetetlen az ilyen fogatolt megérkezés a sötét lépcsőházakkal – ez a kilenc család/lakó akár találkozhatott, akár meg is ismerkedhetett volna valahol – ha lenne (lett volna) rá tér. És nem csak a földszinti lakó konyhaablakán keresztül.