Egy mozdulat csak (épp a megfelelő)

Ebben a szűkszavú architektúrában a katarzis erejével hat a felemás tető. Nem csak az ősi ház-formát, hanem a ’60-as évek egyik divatját, az aszimmetrikus tető-motívumot is megidézi.Családi ház RemetehegyenÉpítész: Tomay Tamás

Családi ház Remetehegyen

Nyeregtetővel fedett, négyzet alapú hasáb. A lakóház ősi alapformáját idéző épület egyszerűbb és visszafogottabb aligha lehetne. A kevés eszközzel dolgozó architektúra egy néhány évtizeddel korábbi formai divatot elevenít fel és tölt meg új erővel.

Az épületen a forma módszeres visszabontása figyelhető meg. A tömeg monolitikus. A tetősík nem lép túl a homlokzat síkján, hanem szigorúan a hasáb határain belül marad; az oromfalaknak finoman metszett lezárást ad, az eresz feszesen a falhoz húzott. A lekopaszított tömbszerűséget hangsúlyozza a tető fémlemez fedése, és a téglaburkolat kérlelhetetlen monotonitással szőtt textúrája. A homlokzatoknak ezt a formavesztett állapotát a tetőtéri erkélylemez enyhíti. Ez azonban kevés volna, hogy a végeredmény ne csak egy végletesen visszafogott, – már-már merev – épület legyen.
Azonban a ház tesz egy forma-mozdulatot, ami radikálisan szakít ezzel a kimért, szikár magatartással; ez pedig a tetőnek a hagyományosból való kibillentése. Ebben a szűkszavú architektúrában a katarzis erejével hat a felemás tető. Nem csak az ősi ház-formát, hanem a ’60-as évek egyik divatját, az aszimmetrikus tető-motívumot is megidézi. Ráadásul kétszeresen aszimmetrikus: a tetőgerinc kimozdul a tömeg középvonalából, és a tetősíkok hajlásszöge is eltérő. A ház minimumra redukált megfogalmazása megfelelő helyzetet teremt, hogy a tetőforma igazán nagyhatású lehessen. Csupán egyetlen, apró, de esszenciális sűrűségű mozdulatot tesz.
Ehhez a jelentőségteli, koncentrált elemhez képest minden másnak csak alárendelt és kiegészítő szerepe van/lehet. Csak ebben az eszközhasználati légritka térben tűnhet fel és nyerhet hangsúlyt az olyan apró, gesztusértékű részlet, hogy az oromfalon, egészen fent, a tetővonal közelében a burkolótégla futó sorai állóra váltanak – alig két tucat elem. Ugyanilyen minimál-részlet a kéménypillért alátámasztó betonkonzol, a hosszan elnyújtott bejárati előtető (szintén nyersbetonból) vagy a teljes értékű kéményseprő-kilépő és az erkélyre nyíló, ferde szemöldökű fémajtó. Itt kell megemlíteni a durva plaszticitású betonlemezekből összeállított archaikus hangvételű kapuépítményt is.

A nyíláskiosztás rendszere minden egyes homlokzaton belül egyensúlyt alkot. Azonban ezek az egyensúlyok homlokzatonként más-más koncepció szerint alakulnak. Az udvari homlokzaton egy impozáns szélességű kiváltó felett az egyforma ablakok racionálisan rendezettek. Az erkélyes oromfal nyílásai méretét és helyzetét egyaránt szándékolt spontaneitás határozza meg. A hátsó oldalon pedig a humor keveredik az antropomorfizmussal: középen tátongó hatalmas (lépcsőházat bevilágító) ablak két oldalán egy-egy apró szellőzőablak pislog. Játékosság, fesztelenség, kísérletező kedv és önirónia: az építész saját, kiérlelt rendszerének fordít hátat.

szöveg: Rozmann Viktor; fotó: Bujnovszky Tamás

Az írás megjelent az Atrium 2007/3 számban

---

Családi ház Remetehegyen
Budapest, Petőfi utca

Építész: Tomay Tamás
Statikus: Bartók Miklósné, Pintér Sándor
Épületgépész: Oltvai Tamás
Elektromos tervező: Sápi József