Egy nagyszerű historista — Fellner Sándor

@Huszti István: Múltkori kérdésemre válasz nem érkezett.  Talán mert a megkérdezett tudhatja, hogy ha a szakmaiatlanságot és a cinizmust kizárjuk, akkor bizony csak egy oldal marad.

@György Janáky: Őszintén szólva nem éreztem különösebb késztetést, hogy az ön kérdésére(? ) válaszoljak, de nem akarok álmatlan éjszakákat okozni, holnap igyekszem reagálni. 

@Gulyás András: A személyeskedések többnyire az érdemi válaszra képtelenség jelei. Bár szinte soha nem hagyom szó nélkül az engem sértőket (kockáztatva, hogy magam is személyeskedem:-), nem bánnám, ha akár indulatosan is, de érdemi vita folyna a sokak által, régóta, a fentebbihez hasonló, hosszú listában szóvá tett visszásságokról, építészeti és várostervezési hibákról. De ilyenről szó sincs. Persze, gádornak részben igaza van, amikor engem, nyugdíjas sörisszát, kibicnek titulál. Én ui. tényleg nem, vagy csak áttételesen kockáztatom az egzisztenciámat a véleményem kimondásával. Egy gyakorló, összefonódások láncában dolgozó, barátok és munkatársak, megrendelők és potenciális ügyfelek között élő építész viszont százszor is meg kell gondolja, mit bírál és hogyan. Értem, de ezzel együtt is sajnálatos tény, hogy az állami középületi és tájépítészet diktatórikus irányítása miatt, valamint az érdekféltésektől bénult építészeti kritika hallgatása folytán, itt, ma, közpénzből, tényleg az épül, amit a kormányfő akar. Ez már csak azért is baj, mert igaz, amit egyik, kivételesen bátor építészünk a Mozgó Világban nyilatkozott: "Nagy pechje ennek a mostani érának, hogy a miniszterelnöknek nem túl jó az építészeti ízlése. Láthatóan nem tájékozott eléggé, s az udvaroncai sem nagyon merik felvilágosítani építészeti kérdésekben."

@Pákozdi Imre: Kedves Imre, nyugdíjas sörissza, kibic barátom!

Most tévúton jársz, az építészeti minőségnek két dologhoz biztosan nincs köze, egyik a miniszterelnök, a másik az izlés. Nem csak az építészetnek, de minden művészetnek az ellensége a hatalom és az izlés.

 

@György Janáky: Lehet, hogy az Építészfórum visszhang kamráiban ez az „eszmecsere lényege”, de kívülről nézve ez csupán egy vélemény, amellyel szemben áll a legitim politikai hatalom részéről képviselt „erőszakkal történő visszaépítés”. Ez már két oldal, ugye? Én nem látom (problémás) személyeskedésnek, amit írtam, mint ahogy szakmai véleménycserének sem a fentieket. (Fenntartom a véleményemet, hogy a kibicnek semmi sem drága helyzetével állunk szemben. Szavak, szavak, szavak. Az olvasottság és a nyugdíjasok ráérő ideje nem pótolja a szakmai hozzáértést. Ezerszer leírtam már, egyszer már majdnem célt is értem…) Volt szerencsém részt venni egy teljességre törekvő tervbemutatón, a Szentháromság téri pénzügyminisztérium témájában, ami alapján nekem jóval árnyaltabb a véleményem. Amit a személyes tapasztalataim, érzéseim is messzemenően alátámasztanak. Szerintem a Rados féle épület nem méltó a kitüntetett elhelyezkedéséhez: sem a tömege, sem a – számomra – sematikus homlokzata. Különösen igaz ez az oldalhomlokzatokra, hiszen – ne felejtsük le, hogy - egy egész épülettömbről beszélünk. (Ezzel természetesen nem azt mondom, hogy rossz épület és hogy Rados Jenő egy műveletlen építész lett volna.) Az építészettörténet elmúlt pár ezer évében „klisészerű giccsek” használatával reprezentálta hatalmát a Mindenkori. Szerintem a Budai vár egyik főterén is elfogadható tett volt ez száztíz évvel ezelőtt. Ezzel elsősorban ideológiai (másrészt szocializációs, esztétikai, világításbeli, stb.) szempontból ellentétes gondolkodásban zajlott az újjáépítés, ezt – szerintem - csacskaság lenne megkérdőjelezni. Azaz itt egy szakadás következett be. Mint ahogy Óbudán is egy szakadás következett be a lakótelepek megépítésével. A Szentháromság téren van lehetőség újragondolni a reprezentáció helyreállítását. Számomra kézenfekvőnek tűnik a kérdés, hogy megelégszünk-e ezzel az állapottal az ország és a főváros egyik szimbolikus pontján. A mai építészeink között nincs olyan, aki életképes alternatívával állna elő, mondjuk a Mányi féle – önként, úri jókedvből készített – rekonstrukciós terv ellenében. De még csak egy montázst sem láttam, ami bizonyítaná, hogy a visszaépítés vizuálisan agyon nyomná a templomot. Helyette van egy mondatban megfogalmazott sommás vélemény a másként gondolkodókról (ld. személyeskedés). Az egy generációval előttünk járóktól éppen ez lenne elvárható, hogy bölcsen megvilágítsák a „stilisztikailag és etikailag” járható utat. Ellenállni, ellentmondani mindenki tud…de ebből a hozzáállásból hosszabb távon az építészet, az építészek jönnek ki vesztesként. Mi, akik az építészetből kényszerülünk/szeretnénk megélni.

@gádor: Igen, kedves gádor. Ez már két oldal: az egyik oldal a világháború utáni tűnékeny és reményteli koalíciós időszak szakmai tisztánlátása  (dr. Kotsis Iván, Rados Jenő, Meczner Lajos, Borsos László, Gerevich, Gerő), létrehozva az ideális építészeti megoldást a Szentháromság téren; másoldalról a kurrens politikai,  pusztán ideologikus akarat. Egyikünk sem beszélt másról. Hogy ön szerint a 'Rados féle épület nem méltó a kitüntetett elhelyezkedéshez' ez csak (ahogy ön mondaná) egy vélemény, amit csak sajnálni lehet, de 'ebből a hozzáállásból' valóban nem lehet 'vesztesként kijönni'.

@György Janáky: Szerintem ezt túltárgyaltuk. További tartalmas sajnálkozást kívánok, fenntartva a korábban általam írtakat.

@gádor: A nagy nevek előző felsorolásából kimaradt Genthon István és Csemegi József. Ez a grémium akkori munkásságával teremtette meg máig ható érvénnyel a vári polgárnegyed arculatát.

@György Janáky: Apropó, nagy nevek: Meczner Lajos nevét Dragonits Tamás Szemtanúság c. könyvében Metzner Lajosnak írta. A Google mindkét formában megtalálja, építészként és festőművészként (1890-1962). Melyik a korrekt írásmód?

@Pákozdi Imre: A vári Móra Ferenc közi emléktáblán a cz-s írásmód szerepel, apám id.Janáky István kollégaként is ezt a formát használta.

@György Janáky: Köszönöm. Időközben belebotlottam a  http://cikkekbudapestmultjabol.hu/cimlistazas.php?xid=9015 linken a következő rövid címsorba: "Metzner Lajos (1890-1962) építész, festőművész, volt: Meczner Lajos". Amúgy nem is tudtam, hogy emléktáblát állítottak neki. Gondolom, nem a Budai Várat az uralkodó elvárásainak megfelelően fenekestül felforgató, mai Közti vezetői, bár Metzner Lajos anno a Köztiben dolgozott...

@Pákozdi Imre: Meczner Lajos várnegyedbeli emléktáblája:

https://hu.wikipedia.org/wiki/Fájl:Meczner_Lajos_Móra_Ferenc_utca_2a.JPG

A Szentháromság tér északi térfala a Fellner-féle építkezés előtt (adalékként gádor 'szakadás'-elméletéhez: ki-ki eldöntheti, mi és mikor 'szakadt meg'):

https://ado.hu/images/615x/resize/a-penzugyminiszterium-epulete-1848-49-ben_ihj2r4tz.jpg?v=1

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

@György Janáky: Nagyon tanulságos, és a történelmi polgárvárosi léptéket jól szemlélteti a Szenthárom tér északi térfalát ábrázoló kép. A Pénzügyminisztérium budavári létezésének, épületeinek története - legalábbis a  http://budavar.btk.mta.hu/hu/utcak-terek-epuletek/hess-andras-ter/44-hess-andras-ter.html forrás szerint - az alábbiakban foglalható össze. (A könnyebb tájékozódás kedvéért megjegyzem, hogy az alábbi idézet első bekezdése a Hess András tér északi és keleti oldaláról szól, a második pedig a Fellner Sándor majd Rados Jenő által beépített, nyugati oldalról. A kiemelések tőlem valók.)

"Többszörös változáson ment át például a Jezsuita Kollégium épülete (Hess András tér 1.). ... 1784-ben a Királyi Kamara kapta meg. ... 1849 után a Császári és Királyi Pénzügyigazgatóság, majd 1867 után a Pénzügyminisztérium költözött falai közé, egészen 1945-ig ehhez az intézményhez tartozott. 1885-ben, a Mátyás-templom felújításakor ismét átépítették: a templomhoz csatlakozó szárnyát lebontották, majd kissé északabbra új szárnyat emeltek.

A vele szemben lévő Akadémia épületét előbb az egyetem, majd 1786-tól a Helytartótanács használta. Ekkor copf stílusban építették át, a 19. század elején pedig nyugati oldalához klasszicista bővítményt emeltek. 1867-1901 között a Pénzügyminisztériumhoz tartozott, ezután a hozzákapcsolódó és környező háztömbbel együtt lebontották. Részben helyére épült fel a minisztérium új, több utcára kiterjedő neogótikus tömbje."

@rojan: :-). Hozzáteszem, hogy a Budai Várban tervezett mai, anakronisztikus visszaépítések favorizáltjai, néhai Kallina Mór és Fellner Sándor, említést sem érdemeltek Moravánszky Ákos "Építészet az Osztrák-Magyar Monarchiában" című alapművében (1988). Pedig ott aztán mindenkiről szó esik, aki Magyarországon, abban a korban, jelentőset alkotott.

@rojan: Másfelől persze, a Pénzügyminisztérium visszaépítésének helyszínétől, a Szentháromság tértől egy kicsit délebbre pillantva, ugyancsak anakronizmus volna a Dísz téri volt Honvéd Főparancsnokság telkének egyetlen, nagy, "kortársi" középülettel történő beépítése. Ide, a számtalan pályázat során szinte csak rossz elképzelések születtek, élükön Kis Péter nyertes tervével, amelyet azután az abszurdig tovább rontott Zoboki G. "javítása". Emlékezetes kudarcok voltak ezek, amúgy sikeres és jó építészek előadásában. Két elképzelés rémlik föl a feledés homályából, amelyik legalább az épület tömegének megformálása terén elfogadható volt: egyrészt Gulyás Zoltán 1962-es, győztes terve, amelyik kettéválasztotta, ezzel polgárvárosi léptékűvé szelidítette a tervezett épülete(ke)t, másrészt Balázs Mihályé, a 2003. évi Budavár-Kapuház ötletpályázat kiemelt megvételben részesített pályamunkája. Ennek általam ismert egyetlen nyoma a Somogyi Krisztina által, Balázs Mihályról írott könyvben látható a 92-94. oldalon. A Szent György teret is érintő terv - korszerű formavilággal - a román kor puritanizmusát idézi, és ez sem egyetlen, bombasztikus blokkot vázol fel, hanem szellősen elhelyezett, szoliter tömegek szerves összjátékában gondolkodik. Mintha levonná az elmúlt (és eljövendő) építész pályázók legnagyobb tévedésének konzekvenciáját: annak be nem látását, hogy ott, a Honvéd Főparancsnokság + Hadügyminisztérium, Kallina Mór által oda épített dupla tömbjének soha nem volt HELYE. Oda és a nyugati bástya mentén ugyanis hajdan, a középkorban, a Polgárváros települt, sok lakóházzal és egy szép templommal. Ezért, és a domborzat furcsa alakulása folytán, mindenféle előkelősködő és pénzrabló mai álmok ellenében, inkább a Polgárvárosnak a Honvéd Főparancsnokság helyrepofozott romhalmaza helyén, a nyugati bástyák mentén, a Turul szobor vonaláig terjedő, a Bástya sétányt folytató kiterjesztése, visszaépítése látszik a legjobb lehetőségnek. Ide nem kell Kallina Mór vagy éppen Korb Flórisék eklektikája. Inkább Reimholz Péter, Kard utcai remekének utánérzésére lenne szükség :-).

@Pákozdi Imre: Javaslom Pákozdi úrnak, hogy írjon egy alternatív építészettörténeti könyvet, meg esetleg egy fejlesztési koncepciót a Budai Vár, vagy akár Budapest elkövetkező harminc évére.

Olyan súlyos aránytalanságokat, minősítéseket fogalmaz meg, amiket nem lehet szó nélkül hagyni. Ráadásul, hihetetlen aktivitásával szinte egyeduralkodó lett az Építészfórumon, mint a legolvasottabb építészeti portálon.

Igyekszem időt szakítani, hogy megfogalmazzam az Önével gyökeresen eltérő véleményemet, mert egyszerűen megengedhetetlennek tartom, hogy ilyen egyoldalú, szemellenzős vélemény uralja a hozzászólásokat nagyon fontos, sokakat érintő témákban.

@gádor: Köszönöm a felkérést :-). A Budai Várról néhány éve nagy vita folyt az ÉF-en. Akkoriban írtam ezt: http://epiteszforum.hu/a-budai-var-vedelmeben . Az írás megjelent a Kommentár c. "neokon" folyóirat 2011/5. számában is.

 

@Pákozdi Imre:  

A Szentháromság téri fellneri cukrászálom visszaépítését a műveltséget és ízlést nélkülöző ideologikus politikai döntés kívánja.

Építész-társadalmunk maradandó közös szégyene, hogy ehhez hallgatásunkkal asszisztáltunk.

Egy megértőbb utókor talán felmentést ad.

Behúzott nyakkal és elnehezült szívvel, ősz fejjel saját városunkban idagenként várjuk a kurzus építészeti ámokfutásának következő stációit (Kallina-féle főparancsnoksági épület a Dísz téren? Hausmanni kupola a palotán?).

@György Janáky: Egyre kevesebbet járok itt. Sajnos csatlakoznom kell a véleményhez - talán mégsem a hallgatás a megoldás. 

Ez történik, ha az építészetben az ideológia minőségi mérce lesz. A szakmánk egyre jobban a "főpapok" divatbemutatójává válik (Fellini), no meg a cukrászálom jól eladható.

@Huszti István: Emlékezetes jelenet, az biztos

@Huszti István: Rosszabb a helyzet, mint gondoltam! :-(

Itt mindenki vesztes lesz. 

@gádor: Kivéve azokat, akik így, kora délután, nyugdíjasként beülhetnek a Margit híd budai hídfője melletti Híd Bisztróba, annak is a kerthelyiségébe. És rendelhetnek egy korsó Sopronit, mint én most, és olyan mázlijuk van, hogy a Nap, a hátukat melegítve, szemben megsüti a Margitszigetet és a Dunát. Egészségére, gádor.

@Pákozdi Imre: Nagyon pontosan fogalmazta meg, ami bennem is körvonalazódik: ez a kibicnek semmi sem drága alaphelyzete. Kívülről bekiabálni, mélyíteni a szakadékot, nulla felelősséggel. Mi pedig, akiknek meg kell élnünk ebben a végletekig felhergelt szakmai közegben, tegyük a dolgunkat tisztességgel, mindkét oldal elvárásainak megfelelve. Különben műveletlenek vagyunk, meg mittudoménmik...

Király! Ez aztán a felelős értelmiségi attitűd...Még szerencse, hogy nem szeretem a sört.

@gádor: Itt senki nem kibic, gádor. Így van ez, még ha nagy is a kísértés ennek a kibic-fogalomnak a körüljárására. Mert ki is lenne a kibic? Aki a városban él vagy aki a városból él, annak politikailag mélyen befolyásolt fejlesztéséből és "fejlesztéséből" húzza a jövedelmét? De hagyjuk: hiszen az a lényeg, hogy a mi városunkat, az én városomat cseszik el, toronyházzal, a Római Part ellehetelenítésével, a tarra vágott közterekkel, kivált a Városliget beépítésével, a Néprajzi Múzeum máshol talán szép, de ott aránytalan, íves óriástömbjének megépítésével, a japán sorozatgyártó építész harmadik változatban* leszállítani kívánt Zene Házával, valamint honfitársának pagodagiccsével, az Új MNG-vel. A Budai Vár kormányzati kisajátításával, a Várbazár cortenacél-tetőkkel történő lefedésével, a Corvin Sétány aránytalan tömegeinek a szegénynegyedbe erőltetésével, majd - amikor már valamelyest megszoknánk, mi több, megszeretnénk az eleganciáját - a korábbi képeken a nagyérdeműnek beígért folytatás helyett, az elrekesztésével. A Déri Miksa és Nagyfuvaros utca saroktelkének kellős közepére emelt egészségházzal, amely semmibe veszi a környék zártsoros beépítési rendjét, ezzel tovább bontja, rombolja azt, amit pedig befoltozni kellett volna... Borzasztó.

A Híd Bisztró egyébként nem a söréről híres, hanem a fekvéséről. Igazi HELY, a szónak abban az értelmében, ahogy azt Schneller István leírja "Az építészeti tér minőségi dimenziói" c. művében, a 262. oldaltól, mintegy nyolc oldalon át. Olyan hely- és términőségről szól az a tanulmány, amilyennel sokan szeretnénk, sokszor találkozni Budapesten.

* https://azonnali.hu/cikk/20190410_wellneskozpontnak-jo-volt-a-magyar-zene-hazanak-is-jo-lesz-hanyszor-adhatja-el-ugyanazt-egy-sztarepitesz-

@csoszka: Ideológiai döntés? Akkor nem Rados Jenőt bízták volna meg az áttervezéssel. Én inkább az Önök akkori időket megélt kollégái (Dragonits Tamás, Gerő L., Czagány István, Preisich G.) visszaemlékezéseire, pl. a néhai Metzner Lajos munkásságáról írottakra hagyatkozom. Ezek a visszaemlékezések józan és hozzáértő építészeti döntésekről szólnak. Olyanokról, amilyenek alapján egy-két emelettel megkurtították a Balta közi és a Dísz téri bérházat, vagy - ugyancsak a Dísz téren - egy ötszintes, eklektikus böszmeséget Farkasdy Zoltán épületével váltottak ki (Dísz tér 8.). Az eklektika ui. jó dolog ott, ahol nincs valódi építészeti örökség, de nagyon disszonáns, ahol van és továbbra is lenne, csak éppen felülépítették. Az igazi baj az, hogy a mai nagyurak és szolgálóik ezt a felülépített, XX. század eleji állapotot veszik alapul. És ők valóban ideológiai alapon teszik ezt, hiszen olyan műveletlen egyetlen építész sem lehet, hogy ne lássa: Rados Jenő épülete a Budai Vár és az eleve megkésett, mégis egyszerű motívumokkal dolgozó, korabeli magyarországi gótika adekvát emlékműve. Miközben Fellner csipkepalotája a színvonalas neogótikának is csupán rossz utánérzése - például a Mátyás templomé. Mondhatjuk, a flamboyant neós igyekezet kiábrándító példája...