Éles hangok és új irányok az építészeti írásban - átadták az Utóirat 100. díjait

A Magyar Építőművészek Szövetségének székházában adták át a Régi-új Magyar Építőművészet folyóirat elméleti melléklete, az Utóirat 100. lapszámához kapcsolódó építészetelméleti és -kritikai pályázat díjait.

A Magyar Építőművészet folyóirat mellékletét, az Utóiratot 2001-ben alapították azzal a céllal, hogy az építészetelméleti írásoknak, a társművészeteknek és társtudományoknak kiemelt hely jusson az építészeti sajtóban. Már az alapítást követő első évben, 2002-ben kiírtak egy kritikaírási pályázatot, amelyre azóta – eddig – sajnos nem volt példa – Mondta el a díjátadó megnyitásaként Götz Eszter, a Régi-új Magyar Építőművészet szerkesztője.

Krizsán András, a MÉSZ elnöke, így az esemény házigazdája köszöntőjében hangsúlyozta: zavarba ejtő, hogy egy aktív építész szólal fel a kritikusok előtt, hiszen ez jellemzően fordítva működik. Az építészek – vélekedett – nagyra értékelik a kritikusok munkáját, mert munkájuk új értelmezést, látásmódot nyer általuk. A kiritka egyfajta közös gondolkodást teremt, ami nagy érték. Fontos, hogy újra volt ilyen pályázat – emelte ki – mert nagy jelentősége van annak, hogy érdeklődés és figyelem övezi az alkotó építészek munkáját.

A zsűri úgy állt össze, hogy a tematikus nyitottság megjelenjen – mondta el Szegő György, a folyóirat főszerkesztője, aki ismertette: 17 pályázó 18 pályaművel nevezett a versenyre, ami jelzi, hogy sok fiatal szeretné építészettel kapcsolatos gondolatait kifejezésre juttatni; és mutatta azt is, hogy jól működött a két külön témára való jelentkezési lehetőség (építészetelméleti és építészetkritikai) is. Változatos pályaművek születtek, amelyek így egyben nagyon színes és izgalmas lehetőséget teremtenek a kortárs építészetről való gondolkodás megismerésére. A régi pályázaton díjazottak mára mindenki által ismert szerzőkké váltak és reméli, a mostani pályázat is ilyen hatással lesz a jövőre.

A bizottság értékelését Meggyesi Tamás kezdte, akit meglepett az eredetileg különdíjnak szánt „új nemzedék" kategóriájába tartozó művek hangja és stílusa – ezért is döntöttek úgy a szervezők, hogy végül nem különdíjként, hanem önálló kategóriaként bírálják majd. Ennek jelentősége különösen abban állt – mondta –, hogy a szövegek mintegy harmada kilógott a megszokott, tradicionális építészetelméleti írások közül. Egészen más hangot ütnek meg: költői jellegűek, nem feltétlenül tudományos igényűek, szemtelenek és problémaközpontúak.

„Az építészeti gondolkodás Magyarországon talán a virágkorát éli, csak nem vettük észre" – jegyezte meg.

A szokatlanul éles hang, új irányt és – Meggyesi Tamás szerint – optimista jövőképet mutat. Mert a mai építészek gondolkodásmódja benne él az írásokban is, ami az építészeti szemlélet változását is előre vetíti.

Az építészet olyan művészet, amely megbízhatóan szavakba foglalható – foglalta össze véleményét Térey János író. Ebből következik, hogy a fogalmi pontosság a fontos – ilyen írásokat is kerestek a bírálat során. A benyújtott anyagok között nagy különbségek voltak a megformáltság és a témaválasztás tekintetében is, de számos figyelemre méltó mű született.

Botzheim Bálint hozzátette: izgalmas szellemi kaland volt a pályaműveket megismerni. Számára az ismeretlen építészek és épületek feldolgozása emelkedett ki a pályaművek közül.

A díjazottak:

építészetkritika kategória
1. díj: Vékony Zsolt
2. díj: H. Molnár Katalin
dicséret: Zsoldos Anna és Mónus Gergő; Harangi Attila

építészetelmélet kategória
1. díj: Winkler Márk
2. díj: N. Kósa Judit
dicséret: Móré Levente; Major György

új generáció kategória
1. díj: Mújdricza Péter
2. díj: Lévai Magdolna néven: Major György
dicséret: Sági Gergely; Szabó Lilla

A díjazott művek a Régi-új Magyar Építőművészet 2018/6. számában jelennek majd meg, a 2019/1. lapszámban pedig bemutatják azokat is, amelyeket a díjazottakon felül közlésre méltónak találtak.