Életközpontú dizájn Paks határán

A tartalom, funkció és esztétika mellé az időt mint negyedik dimenziót emelte Ifj. Prof. Dr. Kistelegdi István amikor megtervezte Paksra a Forráspont Energiaház bemutatóközpontot. Az épület alkotói a hagyományos munkamódszerekhez képest több és részben más kérdésekre keresték a választ koncepciójukban. Mizsei Anett írása. 

Gondoljunk csak bele, mi történne, ha a tervezett épület már állna a tervezés közben? Élő, a ház élettartama során nyerhető adatok, eredmények állnának rendelkezésre úgy műszaki, mint használati oldalról. Egyszóval kiderülne, mi történik a házban egy év alatt, tehát az, hogy mennyi „bűnt" vagy „jótettet" követ el az építész és csapata a tervvel – akár órára lebontva. A stacioner tervezés mellé rendelődik az idő és az annak függvényében változó külső és belső körülmények, az időjárás, évszakok változása és a belső klíma felé támasztott komfortigény.

Az Energiaház tervezői szembenéztek ezekkel a kérdésekkel, nemcsak az év leghidegebb és legmelegebb napjára számolva, hanem dinamikus módon, a teljes évi folyamatot figyelembe véve. Két pontszerű adat helyett tehát a teljes üzemeltetéssel, használattal, sőt, a humán faktorral is számoltak – ha úgy tetszik, állóképet helyettesítettek videóval. Az épületet nem gépként kezelték, amely minden pillanatban szakértő felhasználót igényel, hanem élettérként, ami azonban a lehető legkevésbé károsíthatja közben a környezetet. Mindehhez a műszaki paramétereken túl az embert, mint tényezőt, vagyis a leendő használót helyezték a középpontba, annak minden esendőségével és viselkedésének esetlegességével együtt.

A tervező csapat teljes praxisát erre a szabadalmaztatott munkamódszerre építette, a paksi projekt pedig az Energia Design eszközeinek egész sorát vonultatja fel – egyedülálló módon, élőben, működés közben bemutatva. A metódus leköveti a tervezés szokásos fázisait: az épület hat különböző vázlattervének mindegyikéhez megfelelő „felbontású" szimuláció készült, a döntéseket a megszületett eredmények alapján hozták meg. A végső változatot esztétikai és koncepcionális szempontból az egyik legerősebbnek érezték az alkotók, s az energetika is alátámasztotta. Fenntarthatóság és építészet ugyanis nem két, egymást követő és egymással együttműködő tényezője a tervezésnek, hanem egy és ugyanaz, a kezdetektől szétválaszthatatlanul. Elkülönítésük nemcsak nem lehetséges, de értelmezhetetlen – akár a tervezési folyamatot, akár az eredményként létrehozott épületet vizsgáljuk.

Az Energiaház legszembetűnőbb eleme az az adaptív, időjárásfüggően elmozduló klímaaktív épületburok, amely téltől nyárig képes lekövetni a belső komfortigénynek megfelelően a külső tényezők - mint a napsugárzás vagy a hőmérséklet – változásait. A kifordított fiókhoz hasonlóan működő burok pontosan leköveti az épület archaikus, magastetős kontúrját. Ez a hagyományos tömeg nem egyszerűen illeszkedési kérdésekre reagál. Idézetszerűségét felülírja működése, amellyel azt az üzenetet hordozza, hogy a jövőbemutató technológia alkalmazása, egyféle „jövőtudatos" épület létrehozása nem feltétlenül jelent lemondást a megszokott és indokoltan közkedvelt formáról. A szimmetriatengelyből egyedül kimozduló gerinc bontja meg a szabályos tömeget, a tájolásnak megfelelően nagyobb felületet biztosítva a tervezett napelemeknek, amelyek újabb rétegként, akár valamilyen mintázatot létrehozva felkerülhetnek az épületre.

Szintén a hagyományokból, az éghajlatunkon kialakult életmódból kiindulva alkották meg a tervezők az épületburokkal háromosztatúvá tehető alaprajzi struktúrát. A legzártabb, ablakokkal átlyuggatott tömör „ház" rejti a tulajdonképpeni funkciót: irodát, tárgyalót, személyzeti- és kiszolgáló helyiségeket, a galériaszinten egy oktatásra, workshop rendezésre vagy akár kisebb kiállításra alkalmas teret. Ugyanitt található az üvegfallal leválasztott „látványgépház", az épület szíve, vagyis az üzemeltetéshez szükséges gépészeti berendezések központja. Télen a mobilizálható épületburok ennek a zárt területnek a hőszigetelését biztosítja.

A második egység az üvegház. A reprezentatív fogadótér télikertként vagy kiállítóhelyként, konferencia, illetve rendezvénytérként is üzemelhet, amihez harmadik egységként csatlakozik a terasz. Az üveg a hideg évszakban a lehető legnagyobb szoláris hőnyereséggel egy temperált átmeneti-érkező teret biztosít. A tél elmúltával azután a használati igényeknek megfelelően az épületburkot elcsúsztatva fedett átmeneti tér (tavasz, ősz – fedett nyitott terasz „portikusz") vagy nyáron a burok által árnyékolt üvegház is kialakítható. Didaktikus, mégis vonzó megoldás, amely reprezentatív megjelenése mellett energetikailag is támogatja a házat. Jogos lehetne a kérdés, hogy mennyire következetes a koncepcióban az üvegház – nem rontja-e az épület hatékonyságát a hártyavékony, könnyen lehűlő és felmelegedő szerkezet. Átmeneti puffer-térként azonban nem szükséges egész évben teljes értékű belső komfortot biztosítania. Rendezvény idején néhány napra levegőfűtéssel vagy -hűtéssel gyorsan és ezért gazdaságosan elérhető a megfelelő klíma.

Ahogyan az elmozduló buroknak, úgy ennek is a demonstrációs célja van: az üzenet, a házzal képviselt szemlélet eljuttatása minden korosztályhoz, végeredményben egy kutatási folyamat tervezői gyakorlatba ültetése. A vasbeton pillérek közé nagyon régi és nagyon új, elfelejtett és újra felfedezett anyag, vályogtégla kitöltő falazat került. Hőszigetelése fagyapotból készült, ami a vályog mellett szintén a teljes életciklusra vetítve előnyös. Három rétegű üvegszerkezet alkotja az átmeneti teret. Mindezt kiegészíti az üzemeltetéshez szükséges ökotechnológia: a négy darab, száz méter mélyre fúrt talajszonda és a vizes hőszivattyú. Három méter mélységben húzódik az a talaj-levegő hőcserélő kollektor, ami a gépi szellőztetés működtetésekor a kinti és benti levegő hőmérséklet-különbség jelentős csökkentésével hatékonyabbá teszi az működtetést. A tervezők a tavaly őszi átadás óta is nyomon követik az üzemelést: a rezsi adatok alapján további, utólagos visszaszámítások történnek.

Közhely, de tény: az épület egészét átfogó holisztikus tervezési módszerrel szó szerint „egész-séges" házat hoztak létre. Maga az épület funkcionál, biztonságosan és fenntarthatóan üzemel. Nem rombolja a környezetet, ökológiai lábnyoma csekély, az okozott természeti kár és a termelt érték aránya az utóbbi felé tolódott el. Az ember számára megfelelő komfortot teremt, a használat során tapasztalható túlzott kötöttségek nélkül. Adaptív, alkalmazkodó voltából adódóan életszerű, életközpontú a ház, túlmutatva a „környezetbarát" építészet mára közismert eszközein. Mindemellett egy primer, mindenki számára első ránézésre érzékelhető síkon a projekt eredménye egyszerűen csak egy jól működő ház egy madárjárta liget szomszédságában, teraszáról kilátással a Dunára.

Mizsei Anett

Többek között a Forráspont Energiaház is megtalálható az Építészfórum kortárs építészeti térképén, melyet itt lehet böngészni további munkákért és cikkekért.