Elhunyt Varga Levente Kossuth-díjas építész

Elhunyt Varga Levente DLA h.c., Ybl-, Pro Architectura-, Kossuth-, és Príma díjas építész, a MÉSZ emlékplakett, a Kotsis Iván-érem és a Magyar Köztársaság Arany Érdemkereszt birtokosa. Generációk nőttek fel a tervei alapján létesült lakóépületekben.

Varga Levente 1963-ban diplomázott a Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karán, a Weichinger professzor fémjelezte Középülettervezési Tanszéken, s mindvégig szoros kapcsolatban maradt az építészképzéssel az egyetem Középülettervezési, Építészettörténeti, Lakóépülettervezési, Rajzi tanszékein, majd a Mesteriskola keretében.

Varga Levente, ahogyan tavalyi laudációjában Radványi György építész, az MMA levelező tagja méltatta, generációk elismerését élvező, meghatározó alakja volt napjaink építészetének, neve fogalom. Generációk nőttek és nőnek fel tervei alapján létesült lakóépületekben, tanulták és tanulják a "betűvetést", járják ki az ismeretszerzés, a belső építkezés, a társadalomba illeszkedés útját az általa emelt iskolákban, találnak megpihenést, feltöltődést nyaralóiban, lelnek jó diagnózisra, életmentő beavatkozásra, felépülésre kórházépületeiben.

Varga Levente munkássága példa az alkotómunka mérnöki és művészi arányainak kezelésére, a tiszta rendteremtésre, amely az arányos gondolkodásban, az észszerű, környezethez és korhoz igazított hangzásban testesül meg, hangsúllyal a megvalósuláson, a tartós használhatóságon, a lehetőségekkel való lehető legjobb gazdálkodás jegyében. Életében mindvégig példa volt az alkotó együtt dolgozásban, hiszen 55 éve hatott mindazok életére, akik közvetlen kapcsolatban álltak és állnak vele anélkül, hogy befolyással kötötte volna meg őket. Sokan indultak egyéni útjukra a keze alól, majd vele nőttek, gazdagodtak, értek önálló alkotókká, s művelik igen eredményesen az építészetet.

Varga Levente feladataiban mindig teljes odaadással élte meg a szakmai kihívást s dolgozott következetesen mások szolgálatára, hogy örömüket leljék az általa megálmodott falak között. Sokan, nagyon sokan lehetnek hálásak neki, akik talán nem is tudják, hogy lakhelyük világában a balra és a jobbra, a kint és a bent otthonossága neki köszönhető. Hogy az osztályterem légköre, sikereik színtere, a jó egészséget és jókedvet adó környezet alapját ő vetette meg. S mindezt derűvel, jókedvűen, a mester biztonságával, művészi érzékenységgel és olyan bizonyossággal tette, mint aki küldetését teljesíti.

Építészfórum