Építészfórum 202020 – Húsz írás a közlekedés tereiről és a városi kapcsolódásokról

Miért működik, vagy miért nem egy-egy átalakult vagy újonnan teremtett városi köztér? Mennyire kapcsolódik környezetéhez, mennyire szolgálja a teret használó embert? Tanulságos esettanulmányok az Építészfórum húszéves archívumából.

Végignézve az elmúlt két évtizedet, egyik szemünk nevet, de a másik sír. A nevetővel azt a sok invenciózus tervet látjuk, amelyek a város és a közlekedés egyre nehezebben összeegyeztethető találkozóhelyeire próbál megoldást kínálni. A másik szemünk a sok elpasszolt lehetőség, a sajnálatosan meg nem valósult beruházás miatt sírhat. Ha ugyan nem is jött létre számos fontos munka – gondolhatunk a fővárosi pályaudvar-rekonstrukciókra vagy a debreceni intermodális közösségi közlekedési központra –, de érdemes megnézni több hazai és külföldi példán, miért működik, vagy miért nem egy-egy átalakult vagy újonnan teremtett városi közlekedési tér, mennyire kapcsolódik környezetéhez, mennyire szolgálja a teret használó embert. Tanulságos esettanulmányok a következő húsz évre.

 „…19 prominens francia építész és művészettörténész követeli, hogy a beruházást alapjaiban gondolják újra. A levél két fő problémát emel ki: az egyik a kereskedelmi területek megnégyszereződése, ami veszélyezteti a környék kereskedelmét. Ráadásul a kritikusok szerint az új forgalmi rendszer szándékosan áttereli az utasokat a bevásárlóközpontnak nevezett fejlesztési területen, szükségtelenül meghosszabbítva az átszállási időt és bonyolítva a közlekedést." – „Elfogadhatatlan": vezető építészek tiltakoznak a Gare du Nord átépítése ellen (Kovács Dániel írása, 2019)

 „Nem a kormányablak léte okozza a problémát, hanem ami hiányzik mögüle. A funkcionáló pályaudvar.  Ez látszódik számos vidéki állomás-felújítás esetében is, ahol általában minőségi építészeti munkák születnek, csak maga a megközelítés rossz, részlegesen nyúl az épülethez, nem gondolja végig annak funkcióját, a településsel való aktív kapcsolatát."  – A gombokhoz soha el nem készülő kabát (Bán Dávid írása, 2018)

„…az ember biztonságban érzi magát mindegyik állomáson, ami a másik két metró kis belmagasságú, szűk tereiben nem mindig igaz. A vonal változatossága a már elindult romlások ellenére még mindig látványos, túraútvonalként is jól működik. Sok oda-vissza utalás van a formák, anyaghasználat szintjén az állomások között, amivel eljátszhat a turista vagy az idejét töltő városi ember. Ez hangsúlyos, mert nagyon sok időt töltünk közlekedéssel." – Perceptuális kaland a 4-es metró (Zöldi Anna és Dúll Andrea a 4-es metró tereiről beszélgettek, 2018)

„Az ÖBB és a város vezetői azonban hamar felismerték, hogy a pályaudvart az azt körülvevő térségekkel és az itt jelenlévő közlekedési hálózatokkal közösen, komplex módon kell megújítani, a funkciókat újragondolni ahhoz, hogy valóban egy korszerű, mai vasúti-városi kapcsolatot, igazi agorát kapjunk." – Aranyszemeteket a grazi pályaudvarra vessétek (Bán Dávid írása, 2017)

 „A vasútállomás előtti rendezett Casticum tér, mely a Balaton felé nyitott gyalogoskapcsolattal rendelkezik, magában foglalja az autóbusz pályaudvart a hozzá tartozó, északi oldalon kialakított parkolókkal együtt, végül olyan valós intermodális csomóponttá, vagy városkapuvá vált, amelyre az országon belül kevés jó példát találunk." – Balatonfüred új városkapuja: egy küzdelmes történet minőségi lezárása (Bán Dávid írása, 2017)

„A ráncfelvarrás ezzel együtt meglehetősen eredményesnek mondható, de csak annyira, amennyire lehetséges legényest táncolni gúzsba kötve. S ez az igazán fájó pont a tér átlényegülésében, amire úgy sikerült elkölteni 5 milliárdot, hogy a kisebb vívmányokat tekintve lényegében ugyanaz a közlekedési rendszer terveződött ide vissza, mint ami annak előtte volt." – A Kalefről pro és kontra: egy páriává lett tér elemzése (Bardóczi Sándor elemzése a Széll Kálmán tér felújításáról, 2016)

„Míg korábban az állomás területe, jelentős mérete miatt komoly szeletet hasított ki a város szövetéből, ma a vasút által megosztott tereket igyekeznek ismét összefűzni. A projektben, akárcsak a Hollandia szerte megvalósuló többi vasúti fejlesztés esetében is, kiemelt szerepe van a környező városrészek összekapcsolásának, annak, hogy a vasút ezentúl ne egy térelválasztó elem, hanem a különböző jellegű városi közegek és funkciók összeforrasztója legyen." – Mindent beborító hullám – megújult az Utrecht Centraal pályaudvar (Bán Dávid írása, 2016)

„Ami kijelenthető: a Déli és a Nyugati fölé városi parkot álmodni megalapozatlan őrültség (közteret lehet), városi funkciókkal felülépíteni azonban meglehetősen kívánatos irányvonal lehetne. Ha a Nyugati tudná elnyelni a múzeumi negyed jelentős részét, a Déli pedig begyógyítaná a vasúti vágányrendszer ütötte sebeket (úgy, hogy a vasúti közlekedés megőrzése továbbra is biztosított maradna), akkor a mostani fejlesztések méregfogát máris sikerülne kivenni. Nem ezt látjuk." – A vágányok hallgatnak (Bardóczi Sándor írása, 2016)

„Láthattuk, hogy holisztikus szemléletű fejlesztéssel egy villamosvonal mennyire erős változásokat hozhat nemcsak a közlekedés javításában, hanem a városi dizájn és köztéralakítás megreformálásával is, valamint a gazdaságélénkítő hatása sem elhanyagolható." – Ideális villamosmegállók - avagy egy esztétikai korszakváltás? (Fejes Gergő, Polonyi Viktor tanulmánya, 2015)

„Idővel pedig a kifutópályák és a zöld területek vonódtak be a város rekreációs zónájába: 2010-ben nyílt meg a hamar népszerűvé vált Tempelhof park, amit rég nem látott madár- és állatfajok is hamar belaktak, illetve számos alkalmi zöld projektnek nyújt terepet." – Mit kezdjünk egy bezárt repülőtérrel? – Berlin (Bán Dávid írása, 2015)

 „A kikötő átalakításának sikerét egységességének, összetett térrendszerének és a megelőző munkáknak köszönheti. A tervezést aktív konzultációs folyamat előzte meg. Figyelembe vették a lakosok, üzletemberek és a helyi egyesületek javaslatait, mielőtt a pályázati irányokat megfogalmazták. A helyi közösség egységes értékek mentén, azonos elveket fogalmaztak meg." – Köz(ömb)ös tér I – Közösségi tér, Marseille, Öreg Kikötő revitalizálása (Gergyák János írása, 2014)

 „A Kelenföldi vasútállomás talán elindult azon az úton, hogy egy ténylegesen jól üzemelő, nagy forgalmú és megfelelő minőségű valós intermodális központ alakuljon ki belőle. A most átadott térség biztató alapot nyújthat a jövőbeni fejlesztésekhez. Számos eleme – többek között a végiggondolt információs rendszerek – már most egységességet kölcsönöz a térségnek." – M4 Kelenföld: a legkomplexebb (Bán Dávid írása, 2014)

„Elképzelésünk szerint az épület itt valójában egy városi parkba integrált közlekedési csomópont. Koncepciónk szerint a Piac utca végén, a lesüllyesztett 4-es főút felett létesülő új városi park játszótérrel, büfékkel, éttermek teraszaival és számos egyéb lehetőséggel várja majd a város lakóit. Ez a nyüzsgő zöld világ egy helyen áthatja az új épületet, s így szinte észrevétlen válik majd annak részesévé." – A BORD Stúdió megvételben részesült terve a debreceni Intermodális Közösségi Közlekedési Központ pályázatára (2013)

„Kitűzött célom egy színvonalas, a nemzetközi kortárs vasútállomások sorába illeszkedő, intermodális csomópontként működő vasútállomás építése volt. Fontosnak tartottam, hogy a vasúti funkció szervesen kapcsolódjon a város életébe, ezért a közlekedési rendszert ésszerűsítettem, a vasút kiszolgáló funkcióit kiterjesztettem a környező utcák és a Báthory park felé." – Budapest, Zugló vasútállomás (Toldi Katalin diplomaterve, 2013)

„A hatalmas közlekedési beruházás hatására felgyorsult a terület élete és kiugró fejlődést eredményezett. A környéken bevásárlóközpont, nyolc irodablokk, hipermarket, hotel, sport- és kulturális célú épületek létesítése is tervbe van véve, emellett a környező parkokat, tereket, utakat, parkolókat és szállodákat is felújították." – Ultramodern csomópont az örök városban – befejezés előtt áll Róma Tiburtina pályaudvara (Bácsalmásy Zoltán útibeszámolója, 2012)

„Hiszen hiába is tagadnánk, az utazás mindenkiben izgalmat vált ki - az apróságtól az aggastyánig, a kirándulótól az ingázóig egyaránt. Ki azért izgul, mert új világot láthat, ki azért mert valakije várja, ki azért hogy egyszerűen elérje a járatot. Kellemes vagy kellemetlen ez az izgalom, de feszültség bennünk. Ez a bennünk lévő izgalom is - függetlenül annak milyenségétől - feloldásra, élményre, emlékre vár.  Olyan teret, új világot, olyan új autóbusz-pályaudvart hoztunk létre, melyben a - karakterében, igényszintjében és használati módját tekintve is heterogén - környezet zaklatottsága feloldódik." – A nyugalom járdaszigete – Hatvan, új autóbusz pályaudvar (Kalo Emese, Pásztor József, Igar Péter és Dénes György munkája, 2011)

„A tervezés folyamán egyre inkább bebizonyosodott számomra, hogy egy ekkora léptékű feladatnál már nem elég csupán az építészeti gondolkodás, hanem egy személyben kell lennem építésznek, város- és közlekedéstervezőnek, tájépítésznek, Balatonra vágyó turistának, érdi ingázónak vagy a város tereit mindennaposan használó helyi lakosnak. Mindezen attitűdök együttes létével együtt hoztam meg azt a döntést, hogy értelmetlen lenne egy 150 év alatt kiépített infrastruktúra teljes felszámolása, de létezhet út az értelmes hasznosításra." – Déli pályaudvar - átalakítás és rehabilitáció (Mónus Noémi diplomamunkája, 2011)

„…a repterek logisztikai rémálmok, és ez az oka annak, hogy általában személytelenek, a senkiföldjéhez hasonlíthatók. A rengeteg mozgatható egység működésének megszervezése mellett a légitársaságok és a repülőtéri hatóságok számára általában az esztétika a legutolsó szempont. A legtöbb régebbi repülőtér egyszerű, már jól bevált sémát követ. (…) Nagy fába vágják a fejszéjüket azok az építészek, akik megkísérlik újragondolni a repterek elrendezését." – Lehet-e kellemes repülőteret tervezni? (Paul Goldberger cikke, 2008)

„A metró intézményes értelemben éppen arra törekszik, hogy megoldjon néhányat az egyszerre drámai és megbabonázó nagyváros súlyos urbanisztikai gondjai közül. A művészeti állomások újra méltóságot adnak olyan fontos helyeknek, amelyek társadalmi értelemben súlyosan degradálódtak az elmúlt évtizedekben. Az alkotások, melyek eddig elkészültek, nem csak, hogy elismertek a városlakóktól, de egyenesen büszkeségre okot adó pozitív motivációt jelentenek számukra." – Kortárs témapark a nápolyi metróban (Alessandro Mendinivel Szentpéteri Márton készített interjút, 2008)

„…a helyi metrók önálló szerepre „törnek", már állomásaik felszíni megjelenésében is meghatározzák az adott városrész képét. Ezt kizárólag úgy képesek elérni, hogy markáns, önálló arculattal rendelkeznek, amit nemcsak befogad a város, hanem ami jelentős hatással is van a város egész megjelenésére, és amit az ott élők sajátjuknak tekintenek, az ott megforduló külföldiek pedig nem felejtenek el, sőt, ha lehet, még egyéb tárgyon is magukkal visznek." – Metróarculatok Európa nagyvárosaiban és a kontinensen kívül 1. (Marafkó Bence írása, 2004)

Bán Dávid