Napívek: Az extrém hosszú expozíciós idejű felvétel a Nap járását ábrázolja fél éven át. Az alacsony napívek a téli rövid nappalokat és hosszú éjszakákat mutatják a téli napforduló idején, a magas napívek a nyári napforduló nappalait és éjszakáit jelzik.
Nappal és éjszaka: Ami a Földön forró nappal, az az égbolton, a kozmosz mélyén sötét éjszaka is lehet. A Tejút csillagmezejében megbújó halvány ködösség derengését a felette fénylő csillagnak köszönheti. Fotó: Francsics László
Az éjszaka legfényesebb égitestje: A földi éjszaka legfényesebb égitestje a Hold, már amennyiben látszik, és nem ragyogja túl egy galaktikus szupernóva. Bár csekély az esélyünk, hogy az életünkben megpillantsunk egyet. Fotó: Francsics László
Az éjszakai oldal: A Holdon 15 nap egy éjszaka. Újhold előtt vagy után a vékony holdsarló a Hold nappali oldala, sötét korong az éjszakai. Fotó: Francsics László
Holdi terminátor: Az holdi nappal és éjszaka határa, a terminátor borotvaéles, hiszen nincs a Holdnak légköre, ami az alkonyat jelenségét idézné elő. A magas kráterperemeken még süt a nap, amikor a mélyedésekben már gyakorlatilag teljes a sötétség.
A hamuszürke fény: Amikor a Földről a hold vékony sarlóját pillantjuk meg, akkor a Holdról „Teliföldet” látnánk. A Teliföld pedig olyan fényes, hogy megvilágítja a Hold éjszakai oldalát, amit hamuszürke fénynek nevezünk. Fotó: Francsics László
Napfény versus Földfény: A hamuszürke fényhez, vagyis Földfényhez képest a Napfény vakítóan fényes. De nem annyira, hogy ne lehetne mellette a sötétben megpillantani a Hold felszíni alakzatait és annak színeit. Fotó: Francsics László
Alkony a Neper-kráterben: A Neper-kráterben lemegy a Nap. Alkonyat nincs, a kráter fenekén már éjszaka van, a központi csúcs viszont még napfényben fürdőzik. Fotó: Francsics László
A Hold színei: A Hold nem szürke, hanem színes, bár ezek az árnyalatok szabad szemmel nem láthatóak. Hosszú expozíciós felvételen azonban diagramszerűen kirajzolódnak. Fotó: Francsics László
Into the Shadow A Hold teljes árnyékba vonult 2019. január 21-én egy teljes holdfogyatkozás alkalmával. Ilyenkor nem sötétül el teljesen, hiszen a földi légkörben megtörő Napfény vörösre festi. Fotó: Francsics László
A fekete Merkúr: Amikor a Földről nézve a Merkúr néhány évente átvonul a Nap előtt, akkor az éjszakai oldalát, mint egy fekete korongot látjuk. Pedig a Merkúr nem fekete, hanem szürke, mint a Hold. Fotó: Francsics László
Infravörös Szaturnusz: A földről infravörös szűrőkkel lehet róla a legélesebb képeket készíteni. Ezen a képen a Szaturnusz és gyűrűi látszódnak teljes napfényben. Kivéve azt a pici részt, ahová a bolygó korongja árnyékot vet: ott éppen éjszaka van.
Fény és árnyék: A távoli csillagködök ragyognak fiatal kék óriáscsillagok fényében. Távolabb a fénytől azonban sötét fényelnyelő molekulafelhők alkotnak sűrű komplexumot az árnyékban. Fotó: Francsics László
Reflexiós- és sötét-ködök: Vannak világító csillagködök, vannak amelyeket a csillagok világítják meg, és vannak, amelyek elnyelik a fényt. Utóbbiakban, a sötét molekulafelhőkben a fénytől elzártan is születhetnek csillagok. Fotó: Francsics László
Baade ablaka azon kevés égi irányok egyike, ahol a Tejút centrumának csillagmezejét lehet megpillantani. A centrumban sosincs éjszaka. Ezen a helyen ezerszer több csillag ragyogna a Föld egén. Fényénél olvasni lehetne éjjel is. Fotó: Francsics László
Sculptor-galaxis: Egy galaxis, melyben benne van minden, amit eddig megismertünk: bolygók, Napok, csillaghalmazok és csillagködök, sötét molekulafelhők, és talán még értelmes élet is. Fotó: Francsics László