Félszerzet a domboldalban - Margitutcakilenc

Művészeti műhelynek és vendégháznak indult, az egykori fűszereseket megidéző szabadtéri bolt, rendezvénytér, kert és ódon hangulatú városi passzázs lett. A Blokk Építész Műhely projektje egyszerre individuális építészeti tett és közösségi kezdeményezés.

Szakál Andrea a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen végzett építészként, majd Prágában díszlettervezést tanult. Építész gyökerei - édesapja, id. Szakál Ferenc, illetve eredeti végzettsége révén - vonzották a romokhoz. Olyannyira, hogy prágai diplomamunkáját a Krepsko színtársulattal ugyancsak egy városi, romos foghíjtelken valósította meg, amikor azt háttérként és helyszínként használták egy helyspecifikus színielőadás megvalósításánál. A "Margitutcakilenckilenc" gondolata immár Budapesten, 2010-ben fogalmazódott meg a fiatal csapatban, amikor is megelégelve a támogatásoknak, illetve az építőipar mélyrepülésének való kiszolgáltatottságot, úgy döntöttek, önellátó művészeti műhelyt, közösségi (alkotó)teret hoznak létre. És persze közben lehetőleg megmentenek egy rájuk váró, haldokló városi helyet. A Margit utcai leromlott állapotú foghíjtelek minden szempontból tökéletes volt. A Hely életre keltését 2011-ben egy látványos performansszal kezdték, melyet a TÁP színházzal és számos képző- és iparművésszel valósítottak meg.

A romos, törmelékkel borított telek a Margit utcai front mögött egészen Gül Baba türbéjééig felnyúlik. Szomszédai több szintes, klasszikus budapesti bérházak, följebb a Margit utcai telek tulajdonosának 2003-as projektje, Turányi Gábor meggyőző kőarchitektúrával épített társasháza. Amelyet az eredeti szándék szerint a szóban forgó telken is folytattak volna. Több terv is készült a hasznosításra, melyek végül nem valósulhattak meg. A tulajdonos (Mecset utca 10. Kft) úgy döntött, eladja… Csak a válságnak köszönhette tehát, hogy nem épült be az "utcaképbe illeszkedő", jól nevelt, panorámás lakásokkal vagy irodákkal. Ebben az időszakban keresték fel a fiatalok a Tulajdonost terveikkel, akiknek a lelkesedése idővel átragadt az építési vállalkozóként is aktív ügyvédre. A hirdetőtábla lekerült a telekről, s megkezdődött a tervezés, a Blokk Építész Műhely szorgos munkájával, valamint id. Szakál Ferenc segítségével. A romokat szállodával, alkotóházzal, közösségi funkciókkal kiegészítő projekt el is jutott az engedélyezésig, de pénzhiány miatt végül nem épült meg.

A csapat azonban nem tett le álmáról, s Nyerky Zsanett mondta ki a végszót: legyen piac! Ha az nem is lett, a tervezés újrakezdődött, valamennyi közösségi funkció megtartásával, immár kisebb léptékben, falak nélkül, olcsóbb anyagokból, gyakorlatilag kültéri létesítményként született meg az új koncepció. Az ötlettől a megvalósulásig egy év telt el, a kivitelezés januártól májusig zajlott. Van abban valami misztikus, hogy idegen emberek egyszercsak találkoznak, és megépítenek együtt valamit, ami addig nem volt, és ami nem is lett volna, ha nem fognak össze. Ez a nagyon ősi, nagyon emberi és nagyon magától értetődő jelleg hatja át ezt a portát.

Mit is találunk itt? A Margit utca felől közelítve a megtartott, szürkészöldre festett két földszintes épület homlokzata fogja közre a nagy, hívogató fakaput. Nagyon egyszerű, a deszkából kivágott mintákkal áttörtté válik, anyaga nyers. Átlépve rajta az udvarba jutunk, aminek finoman emelkedik a szintje, teraszok, ágyások, eladó virág, és sok-sok leleményes faszerkezet az, amit először körbepillantva meglátunk. A telek két, több emelet magas tűzfal közé szorult, de bent járva alig érzékelünk ebből valamit, leginkább a már-már falusiasan egyszerű fa oszlopok rendszerének hátteréül szolgálnak, hol megfolyt cementbe rakott téglafalként, hol vakolt, egy helyütt pedig graffitivel dekorált felületként. És persze fut rajtuk a vadszőlő, amit valahogyan sikerült a kivitelezés során megkímélni, s pár hónap alatt már az új szerkezeteket is kezdi finom csápjaival letapogatni és birtokba venni.

A két megtartott ház közül a kisebbikben vegyesbolt nyílik majd. Az igazi "sarki fűszeres", ahol régről ismert (vagy már épp ismeretlen) ízeket fedezhetünk fel. A házat utoljára egy idős sváb néni lakta, róla nevezik majd el, amikor megnyit. A nagyobbik épület hátsó fele teljesen leomlott, így oda az időjárástól védett, de oldalról nyitott teret terveztek, mely alkalmas különféle kisebb találkozó, rendezvény megvalóítására. Az omladékos részeket téglával, betonnal kiegészítve, minimális beavatkozással, a kivitelezés során is folyvást újragondolva, gyúrva, mérlegelve alakította ki a csapat a mai látványt. Fa oszlopok, gerendák emelik magasba a kamionponyvából gyakorlatilag bádogosmunkához hasonlóan kialakított térlefedést. A szinte észrevétlenül, napról napra fejlődő, leleményesen megépült projekt Szentváry-Lukács György kezét és gondosságát dicséri. A mosdókat szintén a Blokk tagjai öntötték a Depó betonworkshop keretein belül, mely a Szövetség ’39 szervezésében valósult meg.

Vendégtér és kiszolgálópult - ugyancsak a legegyszerűbb faanyagokból, szépen a tűzfalak mellé sorakoztatva. Az épület a "bódé" és az "építészet" közötti elképesztően vékony vonalon egyensúlyozik. Egyetlen pillanatra sem válik keresetté az egyszerűsége, éppen csak itt van, fából, ponyvából, kevés cementből és téglából, no meg persze a lelkesedésből, amiből született. Talán a lépcső az a pont, amit kicsit megünnepeltek, a merőlegesen egymásra terhelő, váltakozva álló és fekvő deszkákkal. Van pince is, nyáron hűvös, télen pedig az üzemelés biztosítója. Az együttes közepén húzódik a sétány, ami az udvart és a Gül Baba türbéjét beköti a környék vérkeringésébe. Az emelkedés követi az eredeti terepet, és a csatlakozó teraszok padlóvonala is megfelel az egykori épületek padlószintjének. Az udvar végében támfal magasodik, mögötte mostanra elkészült egy kis kerthelyiség is. Ha sikerül, afölött jövőre már közösségi kertek kis parcellái húzódnak majd a fák között.

"Minden eladó, minden megvehető." Korunk szitokszavai itt humorrá szelídülnek és szó szerint értendők. A verőcei régiségkereskedő, aki a berendezéseket szállítja a kávéscsészétől az ülőbútorig, budapesti "kirakatot" kap. A hely romantikájához tartozik, hogy ha betérünk ide egy jó beszélgetésre, távozáskor akár a poharat is megvehetjük, ami mellett oly kellemesen telt az idő, vagy a széket, amin ültünk. De lesznek itt termények, kézműves termékek, a büfében is saját termelésű és készítésű ételek-italok várják a betérőket. Nem városi romkocsma. Olyan beruházás ez, amely szépen illeszkedik a Magyarországon, és főleg Budapesten nehezen beinduló, de lassan talán szárnyra kapó közösségépítő kezdeményezések sorába. Az első év nehéz lesz. Az elhúzódó engedélyezés és adminisztráció miatt ez a szezon szinte már elment, mielőtt megnyitottak volna. De ha a sikert érdemei szerint mérik, jövőre már a környéki közösségi élet fókuszpontjába kerülhet a Margit utca 9.

Mizsei Anett