Főépítész konferencia 2011 - beszámoló a 2. napról

2011-ben Balatonfüred adott otthont a XVI. Országos Főépítészi Konferenciának. A „Vendégváró vízpartjaink" mottóhoz kapcsolódóan az előadások elsősorban a város és a víz, a táj és a kötődés, illetve a vízpartok és a településrendezés témái köré csoportosultak. A „legtöményebbnek" a második nap bizonyult, amelyen az Építészfórum is képviseltette magát. Garai Péter beszámolója.

Az immár 16. alkalommal megrendezett konferenciának a Balatonfüred történelmi központjában álló Anna Grand Hotel adott otthont, amely a közelmúltban újult meg Rosta S. Csaba és Deák F. Tamás építészek tervei alapján. A megjelenteket dr. Bóka István, Balatonfüred polgármestere és Philipp Frigyes, az Országos Főépítészi Kollégium elnöke köszöntötte.

1/16
Balatonfüred, Anna Grand - fotó: Garai Péter

2/16
Balatonfüred, Anna Grand - fotó: Garai Péter

3/16
Balatonfüred, Anna Grand - fotó: Garai Péter

A nap felvezetését és alaphangulatát dr. Korzenszky Richárd OSB tihanyi perjel előadása adta meg, „A hely szelleme, identitástudat, hit..." címmel. A témát Christian Norberg-Schulz norvég építészettörténész és Mircea Eliade román vallástörténész, író műveiből vett idézetekkel, illetve különböző költők soraival illusztrálva rámutatott arra, hogy „vonatkoztatási pontok nélkül lehetetlen az élet", és „az ember elválaszthatatlanul része egy nagyobb rendszernek, amit kozmosznak nevezünk". Lakni annyit jelent, mint kötődni egy konkrét helyhez, valamihez, ám valójában ennél sokkal többet - az otthonosság érzését, amely „védettség, de nem börtön". A hajléknak minden kultúrában szakrális szerepe van, csakúgy, mint az építésnek, amely a teremtés leképezése, megismétlése, végső célja a középpont és a világtengely (axis mundi) létrehozása. Az előadó a tihanyi bencés kolostor példáját említette a természet megkülönböztetett helyeinek (magaslatok, a hegy és víz találkozása) felismerésére és kiválasztására. A kolostorok a természettel szoros kapcsolatban álló, kulturális és gazdasági fókuszpontok soraként szőtték be a hajdani világot, a bencések célkitűzése pedig évszázadok óta a kozmikus rend leképezése a mindennapi életben. A hely sokkal több, mint az épített környezet; annak a helynek van igazán szelleme (genius loci), ahol az épített környezet belesimul a teremtett világba.

4/16
Balatonfüred, Gyógytér - fotó: Garai Péter

5/16
Balatonfüred, Horváth-ház - fotó: Garai Péter

Dr. Feketéné dr. Fényi Ágnes, a Nemzetgazdasági Minisztérium osztályvezetője „Gyógyító Magyarország és az Új Széchenyi Terv" címmel ismertette a kormányzatnak az egészségturizmus fejlesztésére vonatkozó általános elveit, koncepcióját. Bemutatta a belföldi vendégéjszakák növelése céljából kibocsátott Széchenyi Pihenő Kártyát, amelynek sajátossága, hogy a különféle szolgáltatások csak az adott helyen történő szállásfoglalással együtt vehetők igénybe kedvezményesen. A jövőben kiemelt szerepet szánnak a határokon átívelő egészségügyi turizmusnak, a geotermikus energiák szélesebb körű (újra)hasznosításának (többek között növényházi termesztés céljaira) és a „gyógynövény-alapú országimázs-építésnek", amely több hungarikumot (például a kamillát) tehetné ismertebbé Európa előtt. Hazánk egészségturizmus szempontjából már most sem áll rosszul, a Best Spa Vacations európai ranglistáján Budapest a 2., Hévíz a 13. helyet foglalja el - az ehhez kapcsolódó, a vendégeket hosszabb tartózkodásra csábító, kiegészítő szolgáltatásokon azonban még van mit javítani. Az idei évben az itt töltött éjszakák száma országos átlagban kb. 2%-kal csökkent, a Balatonnál is. Sajnálatos módon az építészetről szinte csak egy mondatban esett szó: jó lenne, ha a „termál-egészségipar" (azaz a gyógyfürdők fejlesztése) speciális építőipari feladataira külön tervező és kivitelező cégek jönnének létre, a magasabb minőség elérése érdekében.

A programban ezután következő, a Duna-stratégiáról szóló előadás elmaradt, miután sem dr. Barsiné Pataky Etelka kormánybiztos, sem dr. Bérczi Anna, az EU Duna Makro-Regionális Stratégia Kormánybiztosi Hivatal főosztályvezetője nem jelent meg. A hiányt azonban bőségesen pótolta Pazár Béla Ybl-díjas építész „A táj, mint az építészet ihletője" című, érdekes gondolatokat felvillantó eszmefuttatása. A meglehetősen komor hangvételű felütésben az előadó a kormánynak „az építészet kívülről történő megújítását" célzó döntéseit bírálta, amelynek eredménye a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal jelenlegi válságos helyzete, „az alulról építkező magyar értékvédő tradíció szétrombolása". A nehéz körülmények ellenére Balatonfüred megújulása példaértékű a hazai építésztársadalom számára. A valódi témára rátérve, a klasszikus modern építészet ikonikus alkotásait (Frank Lloyd Wright: Vízesés-ház, Mies van der Rohe: Farnsworth House, Le Corbusier: Villa Savoye) elemezve kiemelte, hogy ezek az épületek valójában szabadon formált műtárgyak, a természet csak ihletadó inspirációként, háttérként szolgált, ám a házak nem létesítenek vele közvetlen, szoros kapcsolatot, mint ahogyan az a korábbi évszázadokban történt. Az építész rámutatott a mindennel szembehelyezkedő modernista ideológia veszélyeire: „veszélyes dolog azt hinni, hogy semmi sem jó és mindent meg kell változtatnunk". Mindez végtelen elbizakodottságot tükröz, mint ahogyan a másik véglet, a mindenfajta régihez, meglévőhöz való görcsös ragaszkodás sem visz a helyes irányba. A konferencia tematikájához kapcsolódóan több víz melletti kortárs alkotás képei villantak fel, a sort a Jean Nouvel -  tervei alapján 1995-2000 között elkészült Luzerni KKL kulturális központ épülete nyitotta, amely a helyiek tiltakozásának eredményeként csak a Vierwäldstätter See partján épülhetett fel; Svájc más pontjain népszavazással a minaretek építésének tervét is megvétózták. Sigurd Lewerentz Stockholm-Björnhagenben álló, 1954-1961 között épült Szt. Márk-templomát (Markuskyrka) Pazár Béla „a 20. század egyik legszebb építészeti alkotása"-ként értékelte. Ezzel szemben negatív példaként említette a SANAA iroda nevéhez köthető lausannei tudásközpontot, amely öncélú formálásával az épületből mesterséges tájat kíván létrehozni. A hazai, Balatonfüred tágabb környékéről csokorba gyűjtött kortárs példák említése kapcsán elhangzott, hogy „Magyarországon is lehet szép házakat csinálni". A szubjektív  válogatásba a Laposa Pincészet (Kis Péter), a hévízi Szépségközpont (Kalmár László, Zsuffa Zsolt), a pannonhalmi Kosaras-dombi látogatóközpont (Dick Sikkes, Albel Éva), végül pedig a 13 éve elkészült és az idők próbáját jól álló veszprémi Váralja lakópark (Polyák György) került bele. Az előadás John Pawson csehországi (Novy Dvur) monostor-bővítésének képeivel zárult, amely az építész számára is előképet jelentett a sopronbánfalvi pálos-karmelita kolostor rekonstrukciójához. Hagyomány és haladás egymásért van, feltételezik is egymást, ám konfliktus nélküli összebékítésük és köztük az egyensúly megtalálása sokszor igen nehéz.

7/16
Pazár Béla előadása - fotó: Garai Péter

Ezt követően Oláh Gábor tartott előadást a konferencia fő szponzora, az ESRI  képviseletében, bemutatva a térinformatikai rendszerek sokrétű alkalmazhatóságát a főépítészi munka során. Legnagyobb előnyök, hogy a könnyen elérhető, egységes rendszerű adatkezelés mellett az információk rétegszerűen jeleníthetők meg. Az ebédszünet és a 2011. évi díjátadó előtt a 2010-ben díjazott főépítészek kaptak szót. Jeney Lajos DLA köszönetet mondott a tisztán szakmai elismerést tükröző Életmű-díjért, amelyet „ki kell érdemelni és meg kell érni". Horváth András, Paks főépítésze az építészszakmában uralkodó óriási, mintegy 80%-os munkanélküliség pusztító tényét és az építőipar igen alacsony teljesítményét emelte ki, amelynek jelenlegi volumene az előző évtizedhez képest csupán 20-30%-ot képvisel.

A délutáni ülések „Város a víz felől - településfejlesztés és -rendezés" címet viselő szekcióját dr. Molnár Gábor előadása nyitotta meg, aki a Balaton Fejlesztési Tanácsról  beszélve annak munkáját, fejlesztési politikáját és célkitűzéseit vázolta fel nagy vonalakban, dr. Grezanics Annamária, a Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium főosztályvezetője pedig a Balaton-törvényről és tervezett változásairól beszélt. A kötelező csatornázás fokozatosan javuló vízminőséget eredményez. Folyamatban van a medertelkek felmérése, adataik aktualizálása, a jövőben pedig a közterületek minimum 30%-án 5 m széles, közhasználatú parti sétány szükséges.

8/16
Gyülekezés - fotó: Garai Péter

9/16
Résztvevők - fotó: Garai Péter

10/16
Résztvevők - fotó: Garai Péter

Schőmer András építész, balatoni hajós a bevezetőjében a vitorlások sokszínű és igen összetett világát villantotta fel a résztvevők előtt, majd az északi part hajóról feltáruló látképét, a beépített területek és a hegyvonulatok (még) szabadon lévő zöldfelületeinek arányát elemezte, Akarattyától egészen Keszthelyig. Általános megállapítása volt, hogy „az elmúlt ötven év elrontotta a helyzetet", a nyaralóterületek nagymértékű, kevésbé kontrollált terjeszkedésével. Az elmúlt évtizedekben épült szállodaépületek markáns elemekként jelennek meg a látványban, elhelyezkedésükkel kitakarva a mögöttük húzódó régi, történelmi településrészeket. „Ami a víz felől nem szép, az a a part felől sem szép" - hangzott a kipróbált vitorlás sommás megjegyzése. Persze a növekvő turistaforgalom ilyen jellegű koncentrált kiszolgálására szükség van (elmondása szerint ő maga sem „kisház-párti") és akadnak azért jó példák is, mint például a balatonfüredi Marina Hotel (Mányoki László, Bedécs Sándor - KÖZTI, 1969). Kellő távolságból sok érdekesség megfigyelhető, ami a közönséges földi halandó számára a partról egyáltalán nem érzékelhető, többek között kis narancsligetek az erdőben, hegyoldalak sziluettjéből kiemelkedő magamutogató családi házak, elfeledett ősi emléktemplomok, illetve a nádasban megbújó horgásztanyák sokasága.

Schneller István egyetemi színvonalú előadása „A hely rehabilitálása" címet viselte. „A helyek semlegesedése, a helyvesztés, uniformizálódás korszaka a miénk" - ezek voltak a bevezető gondolatok. Felvázolta az elmúlt évtizedekben kialakult „dinamikus és önműködő környezet-gép" fogalmát, amely a globalizmus sajátosságaként fejlődött ki, egy sajátos, a tájat képeslappá változtató képi világot létrehozva, amely az elektronikus technológiákkal lassan átformálja a hagyományos társadalmi-fizikai környezetet is. Ezután végigvezette a résztevőket „a hely kálváriáján", a 20. század különböző szellemi-építészeti irányzatainak hely-értelmezésein, amelyek stációit a modernizmus, a nácizmus-bolsevizmus, a posztmodern, a dekonstukció, a szupermodernizmus és a globalizmus korszakai alkották. Az előadó bemutatta a hely szerepével és költészetével foglalkozó teoretikusokat, munkáikat, majd a konferencia helyszínére utalva a balatoni táj szépségét és kiaknázatlan adottságait elemezte: „a Balaton erős táj, ami minket taníthat...". „Le kellene szállni a földre" és nem mega-giga partmenti projektekben gondolkodni, hanem az elődökhöz hasonlóan „meg kellene tanulni belesimulni a tájba" és úgy építeni. „Az élményközpontú termékturizmus helyett maga a tér- és tájtapasztalás legyen az igazi élmény."

A nap befejező előadását Marton Rozália, a MOME Doktori Iskola hallgatója tartotta, témája „A hatvanas évek balatoni építészete (1957-1968)", illetve az 1957-58-ban elkészült, Farkas Tibor főépítész nevéhez köthető „Első Balatoni Regionális Tervvázlat" ismertetése volt, aki annak idején szinte teljes szabad kezet, hatalmat kapott feletteseitől, s ez járult hozzá a terv sikeréhez. A tervezés előtt számos vizsgálatot, elemzést végeztek, a régiót egy rendszerként, együttesen értékelték és ebből vezették le az egyes települések egyediségét meghatározó igényeket, lehetőségeket. Fontos felismerésük volt, hogy a Balaton befogadóképessége véges, ezért védő övezeteket alakítottak ki a települések körül (ezek nagy része mára sajnos beépült). A 42 partmenti településből 22 kiemelt státuszt kapott, ezeket a turizmusban elfoglalt pozíciójuk alapján különféle csoportokba sorolták, például ún. „tömeg-lecsapoló helyek" - Siófok, Almádi, Akarattya, Keszthely; idegenforgalmi (gyógy)helyek - Földvár, Hévíz, Keszthely; illetve tömegeket lökésszerűen befogadó kirándulóhelyek - Tihany, Badacsony, Szigliget. A településekkel csak általános rendezési tervvázlatok szintjén foglalkoztak, a részletes elképzelések kidolgozását ún. patronáló építészek szaktanácsadással segítették.

13/16
Balatoni tervvázlat - Marton Rozália előadása, fotó: Garai Péter

14/16
Marton Rozália előadása, fotó: Garai Péter

15/16
Marton Rozália előadása, fotó: Garai Péter

Este a konferencia résztvevői számára dr. Bóka István polgármester hajókirándulással egybekötött fogadást adott, ahonnan a vendégek az éjszaka fényeiben megtapasztalhatták, hogyan is fest valójában a „város a víz felől".

Garai Péter