Photo Booth Panteon – a Paradigma Ariadné fotóautomatája a Hello Woodon

A Photo Booth Panteont a 2019-es Hello Wood fesztiválra tervezte a Paradigma Ariadné, hogy emlékhelyet adjon a Hello Wood évről évre változó, de erős identitással bíró közösségének a Builders Society-nek. Hogy ennek a speciális helyzetnek megfeleljen, a Photo Booth Panteon egy építmény, egy műemlék, egy performatív installáció és egy eszköz egyszerre. Egy igazi fotóautomata, amely egyszerre reprezentálja az emlékezetkultúra történeti és kortárs tendenciáit, amely a közösségi médiumoknak köszönhetően továbbra is nagyon fontos szerepet kap.

A Panteon, a Walhalla mind olyan terek ahol a történelmünk és mitológiáink kulcsfigurái helyet kapnak. Ahol a hőseink és isteneink emlékét őrizzük meg a jövőnek. Ilyen hősök és istenek a Builders Societyben is léteznek. Ők azok, akik évről évre felépítik a különböző installációkat a Hello Wood fesztivál keretében. Ez a fajta fluktuáció, a Hello Wood közösség főszereplőinek folyamatos változása az, amire szintén reflektál a Photo Booth Panteon. Ennek okán a Paradigma Ariadné Panteonjában nincsenek fix mellszobrok a falfülkékben, az üres falfülkék arra várnak, hogy az aktuális közösség tagjai álljanak bele évről évre.

A Photo Booth Panteon egy játékra hívja a Hello Wood közösségének mindenkori tagjait, hogy legyenek folyamatosan részei az emlékműnek. Hogy ez biztosított legyen ebben a Panteonban két fajta téri minőség az, ami létrejön.

Az installáció használói egyfelől beléphetnek a Panteon általános terébe, hogy részesei legyenek az emlékműnek, mint egy átlagos látogató, egy hívő, vagy mint egy turista bármilyen emlékhelyen. Mások beléphetnek a Panteon falába, ahol egy teljesen más tér várja őket, amely csak a jövő emlékeinek háttereként létezik. Egy nonszensz, de fizikailag mégis valós tér a múltban, ha elméleti síkon próbáljuk megérteni ezt a teret.

E között a terek között kap helyet a falfülke nyílása, amely egyszerre teszi a belső átalános tér kibővítésévé a falban található teret és fordítva. Egy speciális nyílás, egy kapu a múlt és jelen között. Ha valaki a falban sétálva láthatóvá válik ebben a nyílásban, akkor ő egyszerre történelemmé is válik, a Panteon kiállított mellszobrává ameddig kedve tartja.

Ennél a pontnál pedig a Panteonnak egy másik működése is életbe lép.

Tekintve, hogy ez a Panteon egy fotóautomata is egyben az építmény közepén egy kamera is helyet kapott, amely 360 fokban képes volt rögzíteni az installáció terét. Egy kamera, amely képes arra, hogy egy speciális képet készítsen arról, aki a falfülkében láthatóvá válik. Ezek a fotók pedig látványosak, könnyen emészthetők és fotó formájában teszik örökké válóvá, ha valaki egyszer a Photo Booth Panteon szobra volt. Vagy ha nem is örökké válóvá, legalább olyan hosszú életűvé, amilyen hosszan majd az Instagram létezik, ahol ezek a képek megoszthatók.

(Szöveg: Paradigma Ariadné)