Gerhes Gábor: ATLAS

Gerhes Gábor ATLAS című munkáját a Paradigma Ariadné építészirodával közösen készített installáció polcain mutatják be a Kiscelli Múzeum templomterében a művész január 20-án nyíló kiállításán.

Mit kezdjünk a tudományos megismerés klasszikus eszközeivel egy olyan korszakban, amikor a tények egyre kevésbé hatnak a közgondolkodásra, miközben az érzelmeket megmozgató, személyes hitre épülő érvek egyre inkább teret nyernek? Hogyan viszonyulunk a világ jelenségeinek feltérképezését és megértését segítő és a meglévő tudásunkat bizonyító tárgyainkhoz, amikor egyre erősödő alapélményünk a bizonytalanság?

A közel öt éve készülő ATLAS című kiállítás központi eleme Gerhes Gábor háromszázhatvannyolc oldalas, képes enciklopédiája. A kiadvány közel négyszáz új alkotást tartalmaz. A tizenkét plusz egy könyvből álló ATLAS a világ feltérképezésére vállalkozó mindenkori atlasz-műfaj sajátos újraértelmezése. Szerkesztési elvei meglehetősen önkényesek: fejezeteinek terjedelme változó, tartalmát pedig az elismert, a rejtett és az alternatív tudományok, valamint az irodalom és a képzőművészet területéről kiválasztott fogalmak alkotják (Emlékhagyás, Sötétség, Zoográfia, Kozmográfia, Természet stb.). Gerhes ál-megfigyeléseit rögzítő fotói e kifejezések alá rendezve jelennek meg a könyvben. Az ATLAS mindenki számára elérhető helyről leemelhető a Kiscelli Múzeum templomterébe épített különleges installáció polcairól. A kiadványokat rendszerező robusztus építmény egyszerre jeleníti meg a tudás megszerzésének, tárolásának, kategorizálásának módszereit és helyeit: a könyvet, a vitrint, a könyvespolcot, a könyvtárat és a múzeumot.

Az installációról:

Az ATLAS 0. könyve a Kiscelli Múzeum Templomterében magasodó különleges épület funkciójának meghatározásához is fontos adalék lehet: Newton kenotáfiumának, vagyis üres síremlékének a tervét 1784-ben készítette el Étienne-Louis Boullée, aki számos, saját korában megvalósíthatatlan építészeti koncepciójával komoly hatást gyakorolt 20. századi kollégáira. Architecture, essai sur l’art című traktátusát 1967-ben Aldo Rossi fordította le először olaszra, aki építészként programszerűen foglalkozott az elmúlással és a halál ábrázolásának lehetőségével. Egyik főműve, a modenai San Cataldo-temetőben felállított csontház, amely részben ebből, részben pedig a tervezés évében, 1971-ben elszenvedett autóbalesetének élményéből inspirálódott. Rossi a kórházi lábadozása alatt, sérüléseinek állandó leltározása során kénytelen volt nap mint nap elmerengeni a saját halálának gondolatán. Az emberi test vázát alkotó csontok törékenységének ez a fájdalmasmelankolikus tapasztalata pedig teljesen megváltoztatta addigi elképzelését az építészetről, az alapstruktúrák kialakításáról.

Rossi kocka alakú osszáriumát az itt látható installáció közvetlen formai és szellemi előképeként értelmezhetjük: tömbszerű, monolitikus megjelenésével és hideg, katalógusszerű felépítésével mindkét épület a melankólia építészeti kifejezésével kísérletezik. A melankólia igen összetett fogalom, amely a története során számos jelentésváltozáson esett át, a kortárs értelmezés szerint a melankolikus ember figyelme jellemzően az irracionális, a csupán ésszel felfoghatatlan jelenségekre irányul, amelyek megtapasztalása pillanatszerű és leírhatatlan. A síremlék – mint az élet és a halál közötti átmeneti objektum – könnyen előhívhatja ezt az állapotot. A templomtérben álló, szándékosan meghatározhatatlan rendeltetésű épület amellett, hogy tematizálja a tudástárolás hagyományos helyszíneinek (könyvtár, könyvespolc, múzeum) funkcióváltásait, egyszersmind ideális környezetet biztosít az ATLAS-ban sorakozó fényképek által terelt kontempláció számára.

Az installációt Gerhes Gábor a Paradigma Ariadné építészeivel közösen tervezte és valósította meg.

A kiállítást megnyitja: Tillmann József A. egyetemi tanár, MOME Doktori Iskola

Kurátorok: Róka Enikő, a Fővárosi Képtár vezetője és Mucsi Emese, a Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ és az Artmagazin munkatársa

További információk: Fővárosi Képtár, Kiscelli Múzeum