Hogyan tovább? - ÖKO CITY egyetemi nap a Construmán
A város, társadalom, design és építészet ökológiai vonatkozásairól szervezett konferenciát a HuGBC (Hungarian Green Building Council) április 3-án. A Construmán megrendezett fórum különlegessége az volt, hogy egy asztalhoz ültette az ország hat, építészeket képző egyetemi karát, elősegítve, hogy érdemi párbeszéd induljon a szakma jövőjéről a résztvevő intézmények közt. Mizsei Anett beszámolója az eseményről.
A közel nyolc órás előadássorozaton a jövő építészei, mérnökei, és oktatóik mutatkoztak be. A szervezők szándéka, hogy a rendezvényen az egyetemek fiatal kutatói új megvilágításba helyezzék az ökologikus építést, teljesült. A téma komplexitása sokrétű megközelítést kíván, ami láthatóan inspirálóan hat a fiatal generációra. Ennek köszönhetően az előadások javarészt túlléptek a „mainstream" irányzatok képviseletén és jövőbemutató módszertani, tervezési, kutatási területeket tártak fel. Érdekesség, hogy a fenntartható épületek témája előtt két blokkban városi és társadalmi szempontból vizsgálódó előadók ismertették munkáikat.
Tornóczky Mónika köszöntötte az érdeklődőket és konferálta fel a nyitóelőadást. Dr. Reith András PhD elmondta, hogy ezzel a konferenciával a HuGBC a hazai (és esetleg később külföldi) egyetemek közti intenzívebb kommunikáció katalizátorává kíván válni. Kiemelte, hogy a 21. századra az emberiség elfelejtett egy nagyon fontos dolgot: megérteni a környezetét és érzékenyen reagálni arra. A globalizált világ a nagyvárosok látképének egyformaságát hozta magával, az egyes helyek éghajlati, domborzati, társadalmi jellegzetességeinek figyelmen kívül hagyásával. Végül bemutatta egyik saját tervezésű projektjét, a közel nulla energiafelhasználású irodaházat, amelynek éves üzemeltetéséhez még így is - a várható klímaváltozást figyelembe véve - pár évtizeden belül közel 1000 passzívház fogyasztásának megfelelő többletenergia lesz szükséges évente.
A „Fenntartható város" című első nagyobb blokk Miskovicz Katinka (Szent István Egyetem, Ybl Miklós Építéstudományi Kar, Építészmérnöki Intézet Msc hallgatója) előadásával kezdődött, melyben műemlék épületek városenergetikai vizsgálatát végezte el Budapest Belső-Erzsébetváros területén, 35 tömb állapotfelmérésével és elemzésével. Rámutatott az épületenergetikai stratégiák hiányosságaira, ami a műemlék épületek kezelését illeti. Hasonló témát dolgozott fel Varga Norbert és Gál Szabolcs (Szent István Egyetem, Ybl Miklós Építéstudományi Kar, Építészmérnöki Intézet) is, akik a Vámház körút – Vörösmarty tér – Kiskörút által határolt 1880-1940 közt kiépült területet vizsgálták. A szintszámot, tetőformát, szerkezeti sajátságokat figyelembe vevő kutatás során az épületállomány általános jellemzésén túl reprezentatív mennyiségű házon végzett szondázást, helyszíni felmérést, diagnosztikát is dokumentáltak. Az egyes házakat összesen 16 kategóriába osztották be a könnyebb kezelhetőség érdekében. Energetikai számításaikban figyelembe vették a díszes utcai homlokzatok okozta korlátozott felújítási lehetőségeket, s mindezekkel együtt a 2019-re előirányzott követelmények teljesítésével 5-6 éven belül megtérülő korszerűsítési javaslatot dolgoztak ki. Munkájuk érdekes „mellékterméke", hogy a házak tipizálásának általuk kidolgozott módszertana akár más, Budapesthez hasonló karakterű európai városok, városrészek vizsgálatára is kiterjeszthető lenne.
Orova Melinda (BME Építészmérnöki Kar) városi léptékű környezettudatos minősítő rendszerek összehasonlító elemzésére vállalkozott, s erre dolgozott ki működőképes metodikát. A minősítő rendszerek témaköreinek, követelményeinek legkisebb egységeiből, az úgynevezett indikátorokból kiindulva aprólékos munkával, saját kidolgozású súlyozási képlettel az egyes minősítő rendszerek (pl. Breeam, DGNB stb.) közti eltéréseket tárta fel. Kutatása az ilyen rendszerek továbbfejlesztéséhez nyújthat iránymutatást.
Oszvald Ferenc Nándor PhD, a Nyugat-magyarországi Egyetem, Simonyi Károly Kar Építéstani Intézet egyetemi docense az építészet városklímát befolyásoló hatását mutatta be. A várost átfogóan, egy rendszerként kezelő tervezéssel a mikroklíma és így az életminőség jelentősen javítható lenne, ehhez azonban a „gyógyszeres kezelés" helyett megelőzésre – jól átgondolt előzetes tervezésre -lenne szükség. A városi szélrendszerek, árnyékhatások, a csapadék jellege mind egyedi sajátságok, kellemetlen következményeik átfogó tervezési szemlélettel csökkenthetők vagy épp pozitív értelemben is kihasználhatók. A már meglévő, sűrűn beépített történeti városrészek fenntarthatóságát vizsgálta Tóth Réka (BME Építészmérnöki Kar) Budapest VI., VIII. és IX. kerületének egy-egy tömbjében. A lakók közt végzett felmérésekből kiderült, milyen nagy mértékben befolyásolja egy-egy mikrokörnyezet városszöveti beágyazottsága az energiafelhasználást.
A fenntartható építészet társadalmi aspektusait tárgyaló második blokkot Kemes Balázs (tudományos segédmunkatárs, BME Építészmérnöki Kar, Középülettervezési Tanszék) előadása nyitotta, melyben a kollégáival szervezett építőtáborokat mutatta be. 6 év alatt 30 tábort tartottak, több száz résztvevővel, kis költségvetéssel, jellemzően adományokból. Az épített objektumok közt líraian szép, önálló alkotások és egyszerű tetőfelújítások is szerepelnek. Balázs és fiatal kollégái ugyanis azt vallják, hogy csak a valódi igényekhez szabott, helyspecifikus építészet fenntartható is egyben. A konkrét építményeken túl az összefogás, közösségépítés a legfontosabb eredménye ezeknek az akcióknak. Különösen megkapó projektjük a Karácsony Tamás és Janesch Péter által tervezett perbáli gyermekotthon felújítása, kiegészítése terápiás konyhakerttel, kukoricagóréval. „Az otthon lakói nem mehetnek ki a világba, de a világ eljöhet hozzájuk." Az építész csapat elvitte a világot Perbálra, és ahogyan a kiskert kivirult, a gyerekek is fejlődésnek indultak... A termények pedig megtöltötték az éléskamrát, sőt, még ajándékoztak is belőle.
Egészen más, high-tech szemlélet, de az építkezésben ugyanaz a szenvedélyes elköteleződés: Tóth Emese (BME Építészmérnöki Kar) a magyar Solar Decathlon csapat képviseletében az Odooprojectet, és annak madridi szereplését elevenítette fel. Társai, Salát Zsófia és Kiss Benedek Campus Hungary ösztöndíjjal a Solar Decathlon USA-ban megrendezett változatára is eljutottak. Előadásukban az európai és a tengerentúli szemléletmód látványos különbségeit mutatták be: míg Európában az innováció, egyedi fejlesztés, energiahatékonyság általában kisebb alapterülettel, kompakt formálással társult, az Egyesült Államokban inkább már meglévő termékek felhasználásával prototípus-házak épültek, amelyek sokkal inkább a közízlésnek szóltak, mint a szakmai elitnek. Érdekes ellentmondás, hogy a résztvevő néhány európai (osztrák, szlovák) csapatnak az amerikaiaktól látványosan eltérő projektjei arattak győzelmet.
A közép-európai terepre visszatérve Élő József (Széchenyi István Egyetem Épülettervezési Tanszék, Győr) a Mild Home – ECO Green Village projektet és a nemrégiben lezárult pályázatot mutatta be. A magyar posztgraduális építészképzések részvételével a kiíró arra a kérdésre keresték a választ, hogy mit jelentenek ma a házak, mit jelent a „falu". Az épületbiológiai kérdések, ökológiai lábnyom, közérzeti tényezők figyelembe vételével olyan innovatív konstrukciós modellek születtek, amelyek egy új életmódot, filozófiát fejeznek ki.
Az utolsó blokk foglalkozott az épület szintjén az energiatudatos design kérdéseivel. Dr. Habil Kistelegdi István tanszékvezető, climadesigner a Pécsi Tudományegyetemről érkezett, és az épülettervezés új, holisztikus formáját mutatta be lendületes előadásában. A „know-how" nem más, mint a klasszikus építészeti tartalom kiegészítése az energiatudatos design tematikájával. Ennek eredményeként a ház természeti rendszerré válik, az adottságoknak megfelelő optimális működés elérésével. Mindezt persze úgy, hogy az építészet esztétikai értéke sem sérül – avagy: legyen szexi a ház, de okos is...
…És ami legalább ilyen fontos: egészséges! Mészáros Dominika (BME Építészmérnöki Kar) a „sick building syndrome", azaz a „beteg épület" okozta tünetegyüttes lehetséges okait vizsgálta. A nem kellően bevizsgált mesterséges adalékok, hígítók mennyiségének mérséklését célul tűzve a high-tech és low-tech megoldások közti arany középútra juthatunk: a soft-tech építészethez, amely a mai kutatási eredményeket és technológiákat hasznosítja olyan módon, hogy az épület belső folyamatai illeszkedjenek a természetbe.
Vizi Gergely Norbert (Szent István Egyetem, Ybl Miklós Építéstudományi Kar) előadásában ugyancsak a lakásbelsők egészséges kialakítását hangsúlyozta, a környezeti hatások közül az elektromágneses sugárzás szempontjából. A műszeresen is mérhető sugárzás a sejtszinten ugyancsak elektromos alapelvek szerint működő élő szervezetekre hatással lehet, és olyan nehezen kezelhető panaszokat okozhat, mint az alvásproblémák, fejfájás, nyugtalanság, stressz stb. Tény, hogy Magyarországon például a magasfeszültségű vezetékektől tartandó védőtávolság a svájci szabályozásnak mindössze a tizede. De mit tehetünk házon belül? Meglévő épületnél az ablakok és falak megfelelő anyaggal való „burkolása", leárnyékolása, illetve a tervezés során az alaprajzi elrendezés kialakítása sokat tehet az egészséges lakókörnyezetért.
Kolossa József DLA (BME Lakóépülettervezési Tanszék) a helyspecifikus építészetről tartott előadásában kiemelte, a szabványok ismerete mellett azt is tudnunk kell, hogy nincs két egyforma környezet és arra válaszul nincs két egyforma jó megoldás. Az uniformizálódó építészet helyett vissza kell térni a helyi kultúrából és lehetőségekből táplálkozó építészethez. Ahhoz azonban, hogy egy építész az adott helyen optimális, „intelligens" megoldást választhasson, a környezeti jellemzőket mérhetővé kell tenni – erre tesz kísérletet az általuk fejlesztett, tervezést segítő szoftver. Orosz Máté doktorandusz (BME Magasépítési Tanszék) a LEED minősítő rendszert alapul véve az élettartam szempontjából elemezte a környezettudatos építési stratégiákat. A mérhető eredmények jelentőségét hangsúlyozta a Debreceni Egyetemről érkezett Dr. Lakatos Ákos PhD is. A vonatkozó irányelvek bemutatása után a hővezetési jellemzők mérésének kísérleti módszereit mutatta be, valamint azt a különleges, hőszigetelt kamrát, ahol az egyes anyagok, szerkezetek beépített állapotban vizsgálhatók.
Környezetfüggő épületenergetikai kutatását mutatta be Nagy Balázs doktorandusz (BME Magasépítési Tanszék). Felhívta a figyelmet arra, hogy egy szerkezet hővesztesége minden pillanatban változik, állandó állapot nincsen. Munkájában a vízszintes síkra érkező, megadott napsugárzás-értékeket matematikai módszerekkel függőleges felületre vetítette, majd Magyarországot négy sugárzási zónára osztotta. Ezzel a hagyományos számítások pontosítását tette lehetővé az általa számított adatokkal, amelyek már publikusak, azaz használható adatbázist alkotnak egy tervezendő épület energetikai szimulációjához. A sorban utána következő Szabó Péter PhD kiemelte, hogy a napenergia az ország területén mindenhol használható opció, tekintve, hogy a mérhető éves sugárzás értéke mindössze 10% szórást mutat. Figyelni kell ugyanakkor az ablakarányra, mint a hőveszteség szempontjából legveszélyesebb épületszerkezetre. Előadásában a faházak pozitív energetikai, esztétikai és szerkezeti hatásaira tért ki részletesebben, felvillantva magyar és külföldi példákat.
Az előadássorozatot Baranyai Bálint pécsi doktorandusz (PTE PMMIK Energiadesign Tanszék) zárta, aki a szimulációs tervezési metodikát, az órára lebontott klímaadat-dokumentációt mutatta be egy példán, a RATI ipari csarnokán keresztül. A hagyományos számítások 50%-os pontosságával szemben e módszer 75-80%-os pontosságot tesz lehetővé a rendszer energiaigényének tekintetében. Az épületet azonos igényszintű zónákra osztva gyorsabban, és bizonyítottan azonos pontossággal dolgozó szimuláció végeredményeként kapott részletes adathalmaz a fűtés, hűtés, szellőzés, világítás és az építészeti minőség optimumát nyújtja. A kísérleti épületben további, részletes adatgyűjtés zajlik, amellyel a szimulációs módszer a közeljövőben tovább pontosítható. Az új technika egyik legfőbb értéke – a végeredmény mellett –, hogy már a tervezés első lépéseitől alkalmazható, a projektek követésével pedig az épületek működéséről kaphatunk minden eddiginél pontosabb képet.
Rendkívül sok előadó, szerteágazó, bizonyos pontokon mégis szépen összekapcsolódó témák töltötték ki a HuGBC rendezvénysorozatának egyetemi napját. A felszólalásokat végighallgatva olyan sűrítését kaphatták az érdeklődők a fenntartható építészet témájának, amely jól reprezentálta a legfrissebb hazai és külföldi tendenciákat. Csak reménykedhetünk a folytatásban, abban, hogy az ökológiai szemlélet újra meg újra összehozza a szakma építész és szakági képviselőit ehhez hasonló fórumokon.
Mizsei Anett