Hogyan válhat valaki passzívház minősítővé - illetve hogyan nem?

"Ha jó sok helyen állítjuk egy dologról, hogy jó, akkor mindig lesz olyan, aki ezt el is hiszi. Ez azonban a tényen nem változtat: meztelen a király."  Az alábbiakban közreadjuk Sariri-Baffia Enikő, a darmstadti Passzívház Intézet képviselőjének gondolatait, melyhez Ertsey Attila fűzött bevezetőt.

 „Energiakonzum helyett értékteremtésbe kell befektetnük, ez pedig nem igényel túl nagy anyagi megterhelést, hanem elsősorban kreativitást és intelligens megoldásokat. A passzívház ezen gondolat kibontakozása és bemutatja, hogy nem csak rezsiköltséget takarít meg, hanem felhasználóbarát és komfortos is egyben. A magas energiaáramlás által okozott problémák eleve fel sem lépnek. Ez pedig nem csak a környezetnek és a népgazdaságnak éri meg, hanem az egyénnek is, mivel gazdaságos és megtérülő. Csakis a fenntarthatóságra való összpontosítás vezethet a rövidtávú (és magas kockázatú), álom-megtérülést kecsegtető spekuláció helyett egy ökológiai és gazdasági szempontból fenntartható fejlődéshez.“

Prof. Dr. Wolfgang Feist, a darmstadti Passivhaus Institut vezetője, insbrucki Egyetem, épületfizikai tanszék, Drezda, 14. Nemzetközi Passzívház Konferencia, 2010. május 29.

A passzívházak minőségbiztosítására a darmstadti Passzívház Intézet 1999-ben megalkotott és bevezetett egy minősítési rendszert, melyet ma már több országban alkalmaznak sikerrel: Németország mellett Ausztriában, Angliában, Franciaországban, Svájcban, Dániában, Lengyelországban, Olaszországban, Svédországban és az USA-ban találhatók minősítő irodák, ahol a magas szakértelem és tapasztalat a garanciája a magas minőségi színvonalnak. A minősítő irodák listája a Passivhaus Insitut weboldalán található. A passzívház minősítést jelenleg magyar nyelven a németországi Energie Planer Team-nél lehet igénybe venni.

Gyakran teszik fel azt a kérdést, hogy mi a feltétele annak, hogy valaki elnyerje a Passivhaus Institut akkreditációját erre a komplex feladatra. Először is szükség van a mély -szakterületeket átfogó - elméleti ismeret mellett több éves tapasztalatra a passzívházak tervezésében és kivitelezésében. Akinél ez fennáll, az kérvényezheti a Passivhaus Insitut-nál az akkreditációt. Ez után egy 2-3 hetes intenzív képzés zajlik: a jelentkező ennyi időt tölt az intézetnél, melynek során konkrét projekteken dolgozik. Az intézet kijelölt munkatársai szaktudásukkal segítik a különböző felmerülő problémák megoldásában. 

Miután a jelölt megkapta a minősítésre feljogosító akkreditációt, kötelezte magát, hogy folyamatosan továbbképzi magát, követve a szakma tudományos fejlődését, részt vesz évente egy minősítőknek tartott konferencián, ahol speciális eseteket és kérdéseket mutatnak be és vitatnak meg.Magyarországon azért nincs még ilyen akkreditált minősítő szakember, mert még senki sem járta végig ezt az utat. Ha valaki érdeklődik e tevékenység iránt, a Passivhaus Institut-nál szívesen várják a jelentkezését.

Egy kétséges útja is akadt Magyarországon látszólagos akkreditációval rendelkező minősítéseknek: ha nem áll elég szaktudás és tapasztalat rendelkezésre és sajnáljuk az időbefektetést, hogy megszerezzük az akkreditációt, akkor kreálunk egy saját minősítő rendszert. Ezt a utat követi a Passzívház Akademia Kft. (PHA) is, létrehozva a KIVET-PHA védjegyet. Nyilvánvalóan mindenkinek jogában és szabadságában áll saját minősítő rendszert létrehozni. Az azonban, hogy letöltjük a Passivhaus Institut minőségi követelményrendszerét az internetről, lefordítjuk magyarra (illetve átvesszük más minősítőtől), attól még valaki nem válik képesített minősítővé, és nem lesz képes maradéktalanul ellátni ezt az igen felelősségteljes feladatot. A tudásnak a képzésen és a tapasztalaton alapuló megszerzését nem lehet csak úgy meggondolatlanul átugrani.

Érdekes módon ilyesmit csak a magyaroknak lehet eladni. Más országban az ilyen módszereket figyelembe sem veszik. Persze ennek is megvan a kitaposott útja: szervezünk köré konferenciát, ahol neves szakemberek adnak elő, lásd a 2010 október 27-i passzívház konferenciát: Ha jó sok helyen állítjuk egy dologról, hogy jó, akkor mindig lesz olyan, aki ezt el is hiszi. Ez azonban a tényen nem változtat: meztelen a király.

Azt is fontos tudni, hogy a világszerte ezrével épülő passzívházak csak egy töredékét minősítik: csak azokat, melyek építtetői erre a szolgáltatásra igényt tartanak. A legtöbb passzívház nem rendelkezik ilyennel (minősítés) és ennek ellenére kiválóan működik, a várt energiamegtakarítás pedig megvalósul. Ennek előfeltétele a hozzáértő tervezés és a gondos kivitelezés, ilyen szakemberek pedig már bőven akadnak Magyarországon is. Az eddig PHI-minősített passzívházak erre nagyszerű bizonyítékok. Olyan építtetők ragaszkodnak a minősítéshez, akik fontosnak tartják, hogy passzívházként működjön az épületük, ha már annak adják el ezeket.

A minősítési folyamat ára jelenleg Magyarországon 1550 €+ÁFA egy családi ház esetén, ez az ár pedig magában foglal egy speciális engedményt, mely a magyar fizetőképességet figyelembe veszi. Az eljárás ára pl. Németországban 1800-2000 €. Ez azért ennyi, mert egy részletekre kitérő, alapos vizsgálatról és tanácsadásról van szó, az adott országban ennyi az ára a ráfordított mérnökóráknak. A befektetett összeg sok esetben azonnal megtérül: a minősítő szükség esetén javaslatokat is tesz arra, hogy az adott szerkezetet, részleteket hogyan lehetne olcsóbban és egyszerűbben megvalósítani. Szaktudásából és tapasztalatából kifolyóan a minősítést végzőnek erre megvan a lehetősége.

Amire viszont a legkevésbé van szükség egy jól sikerült passzívház megépítéséhez, az az említett okoknál fogva éppen egy KIVET-PHA minősítés. Itt tettenérhető, amint szemfüles üzletemberek egy fellendülő piacban spekulálnak, melyből szeretnének minél nagyobb szeletet kikanyarítani maguknak. Minden józan gondolkodású építtető egymaga is képes dönteni, hogy vajon erre hajlandó-e áldozni, vagy sem. Ezen az sem segít, ha a megépült házakat méréssel próbálják akkreditálni. Az alábbi grafikon 32 azonos kivitelű, tudományos precizitással vizsgált sorház mérési eredményeit mutatja. Ami első látásra feltűnik, az a felhasználó erőteljes befolyása az eredményre: +/- 50% eltérés mérhető a lakók szokásainak függvényében. Viszont a mérési eredmények átlaga 12,8 kWh/m²év, ami jóval kevesebb a 15 kWh/m²év követelményértéknél. A siker szempontjából csakis a statisztikai módszerekkel kiegyenlített eredmény mérvadó, mely a felhasználói szokásokat is feltünteti. Ennek meghatározása pedig egyedi, különböző kivitelű épületek esetén elég kilátástalan vállalkozás. 

Arról nem is beszélve, hogy ki fogja megfizetni és eltűrni, hogy folyton küldözgetnie kelljen a villany- és gázszámláit egy központi adatbankba, ahogy Isten tudja, mire használják fel ezeket. Netalántán arra, hogy ha valaki nem „megfelelőképpen" viselkedik a házában, esetleg melegebbet szeret, mint 20°C, akkor visszafizettetik vele az állami támogatást, mert több energiát fogyasztott, mint amire a háza minősítése feljogosítja? Vajon hova vezethet ez a totális felügyelet? Erre még gondolni is hátborzongató. Azt elég kevesen tűrik, ha megszabják, hogy mikor és mennyi időre lehet ablakot nyitni, vagy hogy hány fok legyen a lakásban. Ez a kérdés nem kevesebbet tud eldönteni, mint egy épületenergetikai koncepció sikerét, vagy annak elmaradását. Azért hogy nehogy kiöntésre kerüljön a gyerek a fürdővízzel együtt, talán jobb lenne szakemberekre rábízni az energetikai koncepciók kidolgozását és ha ez már megvan, ezek esetleges minősítését.

Ez sem jelenti persze azt , hogy ne lenne érdemes gondot fordítani a tervezés és a kivitelezés minőségére. A felhasználói befolyás bármilyen energiafogyasztású épület esetén ugyanígy érvényes, csak az abszolút mért értékek különböznek nagy mértékben egymástól. Ezért csakis a (korrekt!) számítási módszeren alapuló minősítésnek lehet bármilyen gyakorlati értelme.

Sariri-Baffia Enikő

Passivhaus Insitut által akkreditált passzívház minősítő és oktató