HOLLAND FALAT – Szubjektív építészeti útinapló

2023 elején az Exploratív Építészeti Tanszék doktoranduszai tanyulmányutat szerveztek Hollandiába, hogy fenntarthatóság témája köré szerveződő kutatási területeikben személyes tapasztalatokon keresztül is elmélyülhessenek. Az utazásról Barta Fruzsina és Horváth-Farkas Zsófia szubjektív útinaplót készített, mely a kortárs építészeti jógyakorlatokon kívül néhány finom falatot is tartalmaz.

Aki már volt jól szervezett építészeti tanulmányúton, tudja, hogy egy épületekre koncentrált, külföldön töltött néhány napos túra rengeteg inspirációt nyújt, és nem ritkán évekig tartó referenciaként szolgál. Tavaly év elején mi is szerveztünk egy ilyen utat Hollandiába.[1] A célunk azonban nem csak a kortárs holland építészet felfedezése, hanem a fenntarthatósági törekvések és eredmények, és a körforgásos elmélet gyakorlatba ültetésének megismerése volt. Sűrű, talpalós túrát képzeltünk el, egy-egy szakértő építésziroda meglátogatásával vagy az alkotó vezette épületbejárással, és az egyes látnivalók közötti gyors szendvicsmajszolással. Csakhogy ez nem így sikerült. Miközben az volt a célunk, hogy fenntartható építési megoldásokra fókuszálva aszkéta-üzemmódban nézzük meg amit csak lehet, viszonylag hamar rájöttünk, hogy majd minden megállónknál van egy helyes, helyi alapanyagokat használó bisztró, kézműves sörfőzde vagy etikus kávézó, kombinálva némi háztáji kertészkedéssel a legváratlanabb helyeken. Szükségünk is volt a menedékre, a zord holland időjárás ugyanis a legkevésbé sem volt kegyes: a szürkeség, a szitáló eső, és a folyton süvítő hideg szél után csábított a forró leves. Így aztán gyakorlatilag végig ettük a kint töltött pár napot, és csak az úton látottak megemésztése(!) után jöttünk rá, hogy ezeken az étkezéseken és a finom vegetáriánus étkek fölötti beszélgetéseken keresztül a fenntartható gondolkodásmód alapjaihoz kerültünk közelebb. Ahogy Kepes András fogalmaz, ha két almát kicserélünk, mindkettőnknek lesz egy almája. De ha két gondolatot cserélünk ki, akkor mindkettőnknek két gondolata lesz. Ha együtt eszünk és beszélgetünk közben, akkor tanulhatunk is. És a pár nap alatt felcsipegetett morzsák alapján ez történik Hollandiában, ahol a körkörösségről sokszor egy jó étel fölött esik szó. Megetetés, gondoskodás, miközben nincs hús az étlapon. Finoman magunkévá tesszük. Csak mert jó, és magától értetődőnek tűnik.

Az útitársak közül többen ezen az úton tapasztaltuk meg először, hogy épp olyan változatos és kielégítő a húsmentes táplálkozás, mint a jól megszokott hagyományos hússal telített étrend. Ennek a jelentősége azonban csak később tudatosult, amikor néhány héttel az út után a MOME szervezésében megvalósult Green Hackathonon arról hallgattuk Szöllősi Réka fenntarthatósági tanácsadó előadását, hogy bár az élelmiszeripar még az építőipartól is nagyobb terhet ró a környezetre, az étkezési szokásainkat a hagyományőrzés jegyében még annyira sem kérdőjelezzük meg, és nem nézünk szembe a túlfogyasztás mértékével. Holott az alapvetések mindkét iparág esetében nagyon hasonlóak. Rövidíteni kellene az ellátási láncokat, legyen szó élelmiszerről vagy építőipari nyersanyagról. Törekedni kellene a lokalitásra a beszerzés során, amiből a konyhában egyenesen következik a szezonalitás, az építészetben pedig, hogy a forma ideális esetben az elérhetőséget követi (form follows availability). A zero waste szemléletmód mentén drasztikusan csökkenteni kellene a hulladékot, újratanulva a hagyományos praktikákat a tartóssá tételről és megőrzésről, és tudatosan átgondolva, hogy mi az, ami valóban szemét (és tényleg bontandó). Ilyenformán az anyagokról való gondolkodásunk átalakításra szorul, és már a tervezéskor illene figyelembe venni, hogy mi történik egy épület életciklusa végén, legyen szó újrahasználhatóságról vagy alapanyagként való visszaforgatásról. A beton pedig lényegében az építőipar marhája. Hiába ismerjük a statisztikákat, látjuk, hogy szinte minden választás közül a legterhelőbb, nem tudunk lemondani róla. És nem, indokolt esetben egyáltalán nem baj a használata, de tegyük fel magunknak a kérdést, sosem terveztünk még betonból csak azért, mert megszoktuk, hogy az egyszerűbb? Mint ahogy megszoktuk, hogy a hamburger marhából finom.

Mindazonáltal leszögezzük, hogy ebben a cikkben nem szeretnénk megoldani a fenntartható építés vagy fenntartható étkezés komplex problémáját. Csupán arra hívnánk fel a figyelmet, hogy a változás egyáltalán nem annyira fájdalmas, mint elsőre tűnik. És nem is lehetetlen. Erről pedig érdemes beszélgetni, még akár vitatkozni is. Higgadtan és barátian. Lehetőleg egy finom helyi kézműves sör fölött.

Így aztán, ha valaki még nem tudja, merre utazna legközelebb, javasoljuk Hollandiát. Kedvcsinálóként pedig a térképünkről az alábbi helyeket ajánljuk:

Az egyik legbohémebb célpont ez az igazán meglepő, elsőre szedett-vedettnek tűnő épületegyüttes, az utrechti Cartesius udvara. A közösségi kezdeményezésből és újrafelhasznált elemekkel épített házak között megtalálható sok startup iroda, és a házak közötti közösségi kert mellett egy apró bisztró is, ahol a hajnali utazás fáradalmait egy ízletes leves és helyi kézműves sör kíséretében pihenhetjük ki.

Az irodaházak sűrűjében megbújó üveghasáb egy olyan izgalmas gondolatot rejt magában, amit kívülről nem is látszik. A közösségi ház teljes mértékben elbontható és bontott anyagokból készült, így az idő múltával más lokáción is elhelyezhető lesz. Az itt található étterem is a fenntarthatóságot tartja szem előtt, így a sütőik darált olívabogyómag brikettel működnek és minden alapanyagot a közeli termelőktől igyekeznek beszerezni. A tetőn kialakított vertikális kert pedig egész évben ellátja az éttermet friss fűszerekkel.

Az egykori Volding hajógyár erősen szennyezett területén megvalósított kísérleti projekt az újrahasznosítás iskolapéldája. Fitoremediatív talajrehabilitáció zajlik, fölötte az egykori lakóhajókban irodákat alakítottak ki, amik között a közlekedés a növények védelmében a talajtól eltartott pallósoron történik. A bontott anyagokból épült étteremben pedig változatos programok mellett fogyasztható vegán fogások várnak minél több helyi termelő alapanyagaiból. A hely már nem sokáig látogatható, a sikeres talajcserét követően átadja a helyét egy nagyobb fejlesztésnek, de addig nem érdemes kihagyni!

Az éppen új életciklusába kerülő Circl pavilon a körkörös építészet egy legkiemelkedőbb példája, ahol olyan megoldásokat alkalmaztak, amik remek példái annak, hogyan lehet újrahasznosított építőanyagokat kifinomultan felhasználni. A teljes mértékben szétszerelhető tartószerkezet helyi vörösfenyőből épült, a liftet csak bérlik, az ablakszerkezetek újrafelhasználtak, és régi farmerből készült hangszigetelés, de a lista sokáig folytatható. Az itt található étterem megalkotása során is a fenntarthatóság fontos szempont volt, így csak lokális és idényzöldségek találhatók az állandóan változó étlapon. A savanyított zöldségek és befőttek sora a falakat szegélyezi.

Amszterdam egyik parkjában található a DOOR Architecten (érdemes rájuk odafigyelni!)  által tervezett Vondeltuin pavilon épülete, ami az egyik első amszterdami körforgásos épület, és szinte minden ízében újrafelhasznált anyagokból épült. Pazar helyen található és a mézet maguk termelik.

A Sloterdijk vasútállomás melletti szürke ipari területen minden értelemben üde színfolt a Tuin van Bret piros újrahasznosított konténerekből álló épületegyüttese. Az építészek és művészek stúdiói 10 évig kapták bérbe a területet, hogy közösségi élettel töltsék meg a helyet, így a nyom nélküli elbonthatóság tervezési alapvetés volt. Közvetlenül az állomás mellett pedig az eredetileg kézműves sörözőként, mára helyi és bio alapanyagokból működő bisztróként működő Bret ideális találkozóhely.

Az elhagyatott aquapark olyan izgalmakat rejt magában, amiket elsőre el se tudunk képzelni. A Superuse Studios által felújított épület otthont ad számos feltörekvő fenntarthatósággal foglalkozó mikrovállalkozásnak, amik jól megférnek egymás mellett. Így találhatunk itt sörfőzőt, gyümölcsből készült műbőr készítőt, gomba vagy alga termesztőt, biotextil festőt és még számos izgalmas újító ötlettel foglalkozó fiatalt. Épp a napokban nyílik meg az új bár, ami tovább erősíti ezt a közösséget. Látogatás előtt foglalj időpontot!

Rotterdam szívében egy irodaház tetején található a Luchtsingel projekt részeként létrehozott közösségi kert, ahol a tavasz közeledtével megjelennek az első növények és velük együtt a méhek is kibújnak a kaptárjaikból. Ez az 1000 m2-es farm Hollandia legnagyobb mezőgazdasági tetőkertje, ahol csirkék kapirgálnak és gyerekek játszanak a paradicsompalánták mellett. Egyetlen szépséghibája, hogy az itt található reggeliző hely nem követi még a fenntarthatóság alapelveit, bár vegetáriánus étel így is van az étlapon!

Ha valaki szívesen csemegézne a részletesebb úti beszámolóinkból, annak ajánljuk az Élet és Tudományban megjelent cikksorozatunkat:

• Barta Fruzsina: Bontott és bontható - Holland tanulmányút beszámoló 2. rész, Élet és Tudomány, 2024/2
• Horváth-Farkas Zsófia: Mire elég 10 év körforgás? - Holland tanulmányút beszámoló 1. rész, Élet és Tudomány, 2024/1
• Pokol Júlia: Újratervezés - Holland tanulmányút a Zero Waste Campus projekt keretében, Élet és Tudomány, 2023/43

Barta Fruzsina és Horváth-Farkas Zsófia

[1] Szervezők: Barta Fruzsina, Horváth-Farkas Zsófia és Pokol Júlia, a BME Exploratív Építészeti Tanszék doktoranduszai