Hudec könyvbemutató a MÉSZ-ben

Tegnap bemutatták Jánossy Péter Sámuel és Deke Erh szerzőpáros Hudec László élete és munkássága Az igazi homo ludens című könyvét a MÉSZ-ben.

Az alábbiakban részletet olvashatnak a könyv bevezetőjéből.

 

Bevezető

 

"Az utóbbi időben mind nagyobb közérdeklődés övezi Hugyecz (Hudec) Lászlót. Munkásságát Kínában és Japánban nagyra értékelik. Itt az ideje, hogy a magyar nyilvánosság is büszke lehessen a hazánkból elszármazott, s külföldön karriert elért nagy építészre. 

De miért kellett erre várni mintegy 50 évet? Hol helyezkedik el Hudec László életműve a világ építészetében? Egyáltalán aktuálisak-e még alkotómódszerei? E kérdésekre is keressük a választ, miközben elelejtett nemzeti értékeinkre is szeretnén felhívni a közfigyelmet.

Hudec újrafelfedezését Hajba Tamás korábbi sanghaji főkonzul úrnak és Hajba Judit kulturális szakdiplomata asszonynak köszönhetjük. 2008-ban ők szervezték Sanghajban a Hudec-évet, amelynek keretében  - a magyar és a kínai állam támogatásával - nagyszabású tárlatot rendeztek a Hudec tervezte Amerikai Klub műemlék épületében.

Hudec Lászlónak nemcsak az épületei különlegesek, az élettörténete is érdekes. Több nemzet is sajátjaként tekint rá. Bár a kínaiak tudják, hogy magyar származású, mégis kínai építésznek tartják. A szlovákok "Slovenskou rukou" ("Szlovák kézzel") címmel 2008 nyarán kiállítást rendeztek Besztercebányán, ahol szlováknak mutatták be őt. Magyar volt, de a családban - a magyar és a német mellett - természetesen beszéltek szlovákul is. 

 

De Hudec vagy Hugyecz? Vagy esetleg Hudák? Kínában ugyanis sokszor Hudáknak ejtik az építész nevét. Az angolok pedig Hudecnek hívják. Valójában hadifogsága után az orosz hatóságok cirill betűs okmányait fordították vissza angolra, így az archaikus magyar írásmód (Hugyecz) eltűnt a hivatalos dukomentumokról, s Távol-Keleten a "Hudec" maradt fenn. A családi bibliában, ahová az első lapokra a született gyermekek nevét és a születési adatait beírják, az ősök között akad olyan, aki Hudecként szerepel. A könyvben mi is ezt a nevet használjuk, hiszen ez vált ismertté. 

Önmagában nem nagy érdem beleszületni olyan családba, ahol generációk óta apáról fiúra száll az építészet mestersége. Az utóbbi négy kínai utam során tanulni és tapasztalatokat szerezni mentem Sanghajba. Tanulni Hudec Lászlótól: apai nagybátyámtól, "Laci bácsitól", és a kínaiaktól. Ez a húszmilliós metropolisz ma is az építészek Kánaánja, s ilyen volt abban az időben is, amikor Hudec László itt dolgozott. 

Mit lehet Hudec Lászlótól tanulni? Egyebek mellett sokszínűséget. Vannak művészek, építészek, akik egész életükben ugyanazt csinálják, mintegy monomániásan. Az biztos, hogy Laci bácsi két egyforma házat sosem tervezett. S talán boldogtalan is lett volna, ha ugyanazt a házat újra meg kellett volna építenie. Jó üzletember volt, de eszébe nem jutott előhúzni a fiókból típusterveket, és még egyszer eladni azokat.

 

 

Kínai útjaim során végigjártam az épületeit. Csodálattal adózom tudása előtt: brilliáns, ahogy kezelte a régi idők építészetét. Ha kellett, spanyol villát, ha kellett, óangol vagy Erzsébet-kori udvarházat, vagy éppen amerikai farmerházat, ranchot tervezett. Olyat amilyet a megrendelő elvárt tőle. Az alaprajzok, az arányok mindig tökéletesek voltak. Hudec tudta: az építészet-szolgálat. Művészet is, elsősorban mégis szolgálat!

Az építészet zárt és nagyon absztrakt művészet. Absztrakt, de hat. A köznapjainkra, a közérzetünkre. Nehéz, szinte lehetetlen kivonni magunkat a hatása alól. Ha akarjuk, ha nem, az épített környezet visszahat mindennapjainkra, meghatározza hangulatunkat. Nem mindegy, mi épül meg. Az a családiasság, amely Laci bácsi kicsi házait, villáit jellemzi, egészen játékos embert mutat. Hudec László a tipikus, igazi "homo ludens".

 

 

Derűsen élni! Könnyedén és derűsen, ahogy Günter Behnisch építészprofesszor hangoztatta. Hudec László átmentette Sanghajba azt a mediterrán hangulatot, amely a magyarságra oly jellemző. A távoli városban sikeressé tette őt a mindent túlélő, az örök újrakezdő, a "fent és lent" egyaránt derűs, magyaros hozzáállását az élet dolgaihoz. ebben igen meghatározó volt a családi háttér, ahol apáról fiúra szállt a szakma, ahol a nagycsaládokra jellemző érték, a szeretet és az összetartás mindig erőt adott. Büszkék lehetünk ilyen értékeinkre. Büszkék Hudec László példaértékű életerejére és kitartására az első világháború poklában; vagy akár a kitűnő nyelvtudásásra (magyar, német, szlovák, lengyel, orosz, angol, kínai, latin, francia), amelynek sokszor az életét köszönhette. Szakmai tudására, amelyet a Magyar Királyi József Műegyetemen szerzett, ahol a művészeti és műszaki tudást egyarát fontosnak tartották, s magas színvonalon oktatták."[...]

 

Képek a könyvbemutatóról: