Identitás & hely – A helyidentitás és a helykötődés fejlesztésének gyakorlati lehetőségei egy budapesti hajléktalanszálló esetén keresztül

Hogyan lehet továbblépni a helyveszteség traumájából és mi a szerepe mindebben az épített környezetnek? A Moholy-Nagy Művészeti Egyetem kurzusán elméleti, építész és média szakos hallgatók közösen vizsgálták ezt a kérdéskört a BMSZKI Alföldi utcai Átmeneti Szállásának lakóival és dolgozóival annak érdekében, hogy mikro beavatkozásokra tehessenek javaslatokat a tavaszi félév végén. Hosszu Erzsébet, a kurzus egyik vezetőjének beszámolója.

A környezetpszichológia alaptétele, hogy a minket körülvevő környezet és anyagi kultúra befolyásolja az emberi viselkedést, továbbá az is, hogy a környezettel történő interakció során az ember érzelmi szálakat fejleszt az adott környezethez (place attachment), és ezek az érzelmileg jelentőségteljes helyek képesek identitásunk részévé is válni (place identity).[1] Mi történik, ha ez a kötelék megszakad? Hogyan lehet továbblépni a helyveszteség traumájából és mi a szerepe mindebben az épített környezetnek? A Moholy-Nagy Művészeti Egyetem KFI (Kutatás-Fejlesztés-Innováció) kurzusának keretein belül elméleti, építész és média szakos hallgatók közösen vizsgálták ezt a kérdéskört a BMSZKI Alföldi utcai Átmeneti Szállásának lakóival és dolgozóival annak érdekében, hogy mikro beavatkozásokra tehessenek javaslatokat a tavaszi félév végén.

A KFI kurzus során a hallgatók a helyidentitás és helykötődés témakörét járták körbe, felhasználva az emberközpontú tervezés módszertanát (Human-Centered Design) az interdiszciplináris csapatmunka során. A kurzus fontos lépése az elmélet gyakorlatba ágyazása volt, amihez a BMSZKI Hajléktalanok Átmeneti Szállása (Alföldi utca 6-8.) adott színteret. A kurzus célja az volt, hogy a hallgatók kellő felkészítés után kilépjenek a megszokott műtermi környezetből és egy valós, működő közösséget vizsgálva, interdiszciplináris együttműködésben állítsanak fel megoldási javaslatokat az általuk felismert és megfogalmazott problémákra. A fókusz a kutatási folyamaton, az érzékenyülésen és a csapatmunkán volt, amit mi sem illusztrál jobban, mint hogy a kurzus első felében még nem kezdhettek el ötletelni a hallgatók. Ezzel szemben az interdiszciplináris munka megágyazása, a csapat összecsiszolása, az elméleti háttér bevezetése és rapid feladatokkal gyakorlatba ágyazása, a kutatási módszerek megismertetése, a helyszín meglátogatásának előkészítése, majd pedig a helyszíni interjúzás és megfigyelés volt a fókusz középpontjában.

Az interdiszciplináris munka nem korlátozódott a különböző szakos hallgatókra. A helyszínen dolgozó szakemberek (szakmai vezetők, szociális munkások, pszichológusok) segítették a kezdeti ötletelést és koncepciók pontosítását is. A kutatási terület komplexitása és a szociálisan érzékeny téma következtében a kurzus túljelentkezéssel indulhatott el, a bekerült hallgatók pedig a teljes félév során elhivatottan dolgoztak.

A HELYKÖTŐDÉS ÉS A HAJLÉKTALANSÁG KONTEXTUSA

A helykötődés nem más, mint ember és környezete között létrejött érzelmi kötelék. A kötődés különböző léptékekben tud megjelenni, hiszen kötelék alakulhat ki egy szobasarokhoz, egy épülethez, az ismerős környékhez, de kialakulhat kötődésünk akár egy városhoz vagy országhoz is. A kötődés dinamikusan változik és magába foglalja a fizikain túl a szociális környezetünket is. A kötődés kialakulásához számtalan körülmény szükséges: így például a biztonságérzet, a tulajdonlás, a perszonalizálás, a helyismeret, a kontroll érzet, a cselekvés, továbbá a helyhez kapcsolódó emlékek és társas kapcsolatok is. Tekintettel arra, hogy az ember és környezete között folyamatos kölcsönhatás áll fenn, így ezen aspektusok nem csupán szükségletei, de hozadékai is a helykötődésnek. A kötődés elmélyülése révén a hely képes önazonosságunk részévé válni.

Fontos lépése volt a kurzus folyamatának, hogy a helykötődés és helyidentitás mechanizmusát a hajléktalanság kontextusában is megértsük.

A hajléktalanná válással az életünk feletti kontroll gyakorlatilag teljesen megszűnik. Csakúgy, mint a fontos személyek, úgy a helyek elvesztését is gyászként éljük meg. Nyilvánvaló tehát, hogy a helyveszteség legmegsemmisítőbb példája a legfontosabb referenciakörnyezetünk, az otthonunk elvesztése. A hajléktalanság életszakaszában a személy érzelmileg egy elveszett múlthoz kötődik, így olyan "rögzült gyászállapot alakult ki, ami az érintettet a múlt irányába rögzíti, képtelenné téve őt arra, hogy a jelen realitásába lépjen, illetve a jövő lehetőségeit felmérje."[2] A környezetünk feletti kontroll elvesztése tanult tehetetlenséghez vezet, amely ellehetetleníti az otthonteremtéshez szükséges cselekvések és rituálék kialakítását. Dúll Andrea javaslata szerint a fenti ördögi kör hatását mindenképpen enyhíthetné, ha a hajléktalan emberek "az életük fontos szféráiban valamilyen módon újra átélhetnék a kontroll érzését."[3]

A kurzus célja tehát az volt, hogy a hallgatók elegendő kutatómunka után olyan fejlesztési irányokkal és javaslatokkal álljanak elő, melyek támogatni tudják az Alföldi utcai Átmeneti Szállóban élő emberek helykötődési képességeinek fejlesztését, legyen szó akár a kontroll, a biztonság, a helyismeret vagy a tulajdonlás érzésének megéléséről.

A szakirodalmat összevetve az Alföldi utcában történt helyszíni megfigyelésekkel és interjúkkal, a következő kihívásokat fogalmazták meg a hallgatók:

• Személyes tér hiánya - melynek következtében az egyén nem tudja átélni a biztonságot és az intimitást, a teljes kontrollvesztés következtében pedig sérül az identitás is.
• Közösség hiánya - mely oka és egyben eredménye is az elszigetelődésnek, és a kötődési képességek sérülésének következtében nem tud erős közösség sem fejlődni. A sorstársak támogató jelenléte kulcsszerepet tölthet be a megerősödés folyamatában, ennek hiánya azonban súlyosbítani tudja az amúgy is súlyos elidegenedés állapotát.
• Nehéz tájékozódás - amely egyértelműen az épület adottságainak róható fel. Az eltolt szintek, a labirintusos folyosórendszer és a két lépcsőház viszonya kihívás elé állítja az idős, beteg és sokszor látássérült, kontrollt és biztonságérzetet vesztett felhasználókat.
• Perszonalizálhatóság hiánya - mely gátat szab az életterek "meghódításának", a tulajdonlásérzet kialakulásának és így a biztonság és a kontroll fejlődésének. Mind a fizikai környezet, mind az élethelyzet gátat szab az önkifejezésnek.
• Pakolási lehetőségek korlátozottsága - mely a "belakás" kézenfekvő, azonban elengedhetetlen rituáléját gátolja.
• Zavaró atmoszféra - amely alapjaiban korlátolja a hajléktalan emberek reintegrációs lehetőségeit, hiszen "a helyidentitás hatásmechanizmusa szerint mindenki az általa használt helyek alapján is értékeli, azonosítja magát."[4]

HALLGATÓI KONCEPCIÓK

A hallgatók négy csoportja négy különböző területen dolgozott, kijelölve ezzel lehetséges fejlesztési irányokat.

• Tájékozódás támogatása - Sanden Antonia, Bernát Barbara Bianka, Zala Réka
  A koncepció alapján épületgrafikai elemek vezetnék a felhasználókat a különböző funkciójú terek és termek között. A koncepció lehetőséget nyújt arra, hogy fejlődhessen az átmeneti szállón élők és dolgozók helyismerete, a biztonság- és a kontrollérzete. Külön értéke a költségkímélő fejlesztési iránynak, hogy a megvalósításba bevonhatóak az épület használói is: legyen szó akár az épület közösségi tereiről vagy a hálótermeket összekötő folyosókról, közösségi tervezéssel és kivitelezéssel identitás adható az épület különböző egységeinek. A felhasználók ilyen szintű aktivizálása, az épített környezettel történő interakció és a terek közösségi perszonalizálása mérhetően hozzájárulhat a kontroll fejlődéséhez.

• Fogadótér újragondolása - Kicsák Blanka, Dominika Kutheilová, Tóth Hunor, Zóka Yente
  A fogadóhelyiség újrastrukturálásával elérhető lenne, hogy a tér ellássa fő rendeltetését: felkészíteni az áthaladót mind az épületbe történő belépésre, mind az utcára való kilépésre. A hallgatók ezen igényeknek megfelelően rendszereznék a mindennapi élethez szükséges információkat és funkciókat: helyet kapnának többek között térképek (az épületről és a környékről), portrék a munkatársakról (beosztással, elérhetőséggel), üzenőfal (az aktuális szervezett szabadidős programokról), számítógépsarok, információs fal (munkalehetőségekről, képzésekről, kerületi programokról), ülő alkalmatosságok. Az alapvetően szükséges funkciókon túl a fogadótér színvilága összefonódna a tájékozódást támogató épületgrafikai koncepcióval, illetve növényesítést is kapna: átmenetet képezve ezzel az utca és a belső udvar között.

• Belső udvar népszerűsítése - Asli Özcelik, Kirsch Dávid, Vajda Lilla
  A belső udvar a közösségépítés és rekreáció szempontjából talán a legjelentősebb szerepet kaphatná, jelen formában azonban többnyire a dohányzáson és az áthaladáson kívül más funkciót nem képes ellátni. Nehezíti a tér szerethetőségét a teljes hosszában átvágó rámpa, mely a mozgássérültek számára kikerülhetetlen az épület használata során. A hallgatók koncepciója szerint tevékenységet, felelősséget és tulajdont adva az itt élőknek, a belső udvar zöldítése elengedhetetlen. A kiskerteken túl kosárpalánk és egyéb sporteszközök installálása is rekreációs programot tudna ajánlani, ezeken túl pedig további ülőalkalmatosságok biztosítását, árnyékoló vitorlák, illetve hangulatfények installálását, valamint napozó szigetek kiépítését is tartalmazza a terv. A lépcsőzetesen kialakítandó napozó szigetek helyenként csatlakoznak a rámpa szintjéhez, ezzel lehetőséget biztosítva a mozgássérülteknek, hogy jobban bekapcsolódhassanak az ott pihenő társaikhoz.

• Hálófülkék fejlesztése - Kátai Gréti, Tribel Renáta, Horváth Panna, Tereh Natasa
  A hálóterekre számtalan felelősség hárul a hajléktalanellátás kontextusában: a hontalan ember számára a remélt biztonságérzet, a tulajdonlás és a kontroll megélése, az intimitás és a perszonalizáció igénye mind ezekre a többnyire 2-3 négyzetméternyi területekre koncentrálódnak leginkább. A hallgatók koncepciója első sorban az intimitás és a pakolási lehetőségek fejlesztésére fókuszál kihasználva az emeletes ágyak üresen álló felső részeit. A szinteltolás javaslatának megfelelően egy fekvőhely alul, a szomszédos pedig felül kerül kialakításra, a használatlan felületek pedig pakolási funkciót látnak el: az alvó emberek közötti távolság növelésével, illetve a pakolófelületek megfelelő kialakításával védettebbé válik a személyes tér, miközben az új polcrendszer segíti a pakolást és a rendtartást, így a "belakás" folyamatát.

Konklúziók, továbblépés

A kurzus legfőbb limitációja a szemeszter rövidsége volt. Tekintettel arra, hogy a fő hangsúly a kutatáson volt, nem maradhatott elegendő idő arra, hogy a koncepciókat megvalósítás közelébe fejlesszük, viszont egyértelműen feltártak fejlesztési irányokat, melyek részletesebb kidolgozás esetén alapot adhatnak az Átmeneti Szállónak egy-egy pályázathoz vagy adománygyűjtő kampányhoz. A kurzusba bevont partner elégedettségét tükrözi többek között, hogy a kurzus a következő, őszi szemeszterben folytatódik: a tájékozódás témaköre további kidolgozása következik. Építész, média és elméleti szakos hallgatók bevonásával az orientáció problematikáját vesszük célba, és érinteni fogjuk a környezet hatását az emberi viselkedésre és tájékozódásra. A kurzus végén a kiválasztott koncepció részét vagy egészét meg fogják valósítani a hallgatók az ott élők és dolgozók aktív bevonásával.

Hosszu Erzsébet

Kurzusvezetők: Hosszu Erzsébet, Neville Zoltán
A kutatás témavezetői: Kapitány Ágnes, Marián Balázs
Együttműködő partner: BMSZKI Alföldi utcai Átmeneti Szállása
A kurzus hallgatói: Sanden Antonia, Bernát Barbara Bianka, Zala Réka, Kicsák Blanka, Dominika Kutheilová, Tóth Hunor, Zóka Yente, Asli Özcelik, Kirsch Dávid, Vajda Lilla, Kátai Gréti, Tribel Renáta, Horváth Panna, Tereh Natasa

A kutatás az Innovációs és Technológiai Minisztérium KDP-2021 kódszámú Kooperatív Doktori Program Doktori Hallgatói Ösztöndíj Programjának a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Alapból finanszírozott szakmai támogatásával készült.

[1] Dúll Andrea, A környezetpszichológia alapkérdései - Helyek, tárgyak, viselkedés, L´Harmattan, 2009

[2] Dúll 2009, 255.

[3] Dúll 2009, 234.

[4] Dúll 2009, 255.