A Giardini és az Arsenale között húzódó Riva dei Sette Martiri, vagyis Hét Mártír sétányon található a Scarpa által 1965-ben tervezett emlékmű, a Partizánlány szobra. A sétány eredetileg felvonulási célokra épült a Mussolini-éra alatt.
Egy részegen vízbe fúlt német katona halálát a fasiszta hatalom 7 partizán nyilvános kivégzésével torolta meg. Scarpa szobra, melynek az árapály miatt hol nagyobb, hol kisebb része emelkedik a víz szintje fölé, az áldozatoknak állít emléket.
Scarpa évtizedeken keresztül szorosan kötődött a Biennáléhoz. Amellett, hogy építményeket és pavilonokat tervezett a Giardini területére, több kiállítása is megvalósult. A képen az 1951-es, ma már használaton kívüli jegypénztár látható.
A Scarpára jellemzően míves részletezettségű pavilon szerencsére a mai napig jó állapotban van.
A Velencei Biennálé területét 1951-ben megnövelték, annak érdekében, hogy több nemzeti pavilon is helyet kaphasson. Venezuela pavilonja 1953-ban épült, Scarpa tervei szerint.
Scarpa az elsőre talán meglepő megbízást egy volt diákjának, a Venezuelába emigrált Graziano Gasparininek köszönheti. A korábban inkább felújításokkal és átépítésekkel foglalkozó Scarpának ez az egyik első önálló épülete.
A tervező az építési területen lévő fákat megkímélte. Az épület így a Biennálé egyik legkisebb pavilonja lett, azonban felső bevilágítói nagyvonalúvá teszik a belső teret. A pavilon a sajtónapok alatt sajnos zárva volt.
Az eredetileg olasz pavilonként funkcionáló, jelenlegi központi pavilonban több Scarpa által tervezett beavatkozással is találkozhatunk. Ezek közül a leghíresebb az 1952-re elkészült szobor- és pihenőkert.
A kert fő attrakciója a 3 helyen alátámasztott, szabálytalan alakú, vékony betontető. A tető a növényzet által szándékosan eltakart fém gömbelemekkel csatlakozik a vaskos pillérekhez. A lemez a körítőfalakhoz sem ér hozzá, ezáltal lebegni látszik.
A tér eredetileg a pavilon egyik fedett terme volt, de Scarpa elbontotta a tetőszerkezetet. A téglafalakról leverte a vakolatot és vadszőlőt futtatott a helyére. A vizes medencék miatt a nyári kánikulában is hűvös kertbe sokan járnak megpihenni.
Tomba Brion vagyis a Brion családi síremlék Carlo Scarpa egyik leghíresebb munkája. A temető Altivole község területén, Velencétől 46 km-re, északnyugatra található.
A kisebb focipálya méretű sírkert ferde betonfallal körülvett területén több különböző funkciójú építmény található. A fal a sarkokban áttört, így kevésbé tömör, könnyedebb hatást kelt.
A bejárati csarnokban megjelenik a Carlo Scarpa műveire jellemző halhólyag-motívum, mely keleti előzményekre és a gótikus építészetre egyaránt visszavezethető. Maga az építész is a sírkertben nyugszik, mely egyben utolsó életében befejezett munkája is.
Az épületegyüttesen erőteljes Art Deco hatás érződik, mely leginkább a beton könnyed, dekoratív, részletező megmunkálásában érhető tetten.
Carlo Scarpa keleti filozófiák, főként a japán kultúra iránti vonzódása nyilvánul meg a paravánszerű ajtó kialakításán, mely a kápolnába vezet.
A kápolna kubusos épületét körülvevő sekély tó szintén ázsiai előképekre vezethető vissza. Látogatásunkkor az épületrész éppen felújítás alatt állt, így belső képet nem készítettünk.
A kertben a Brion házaspáron kívül a család több tagja nyugszik, sírhelyeik a kápolnával szemközti robosztus tető alatt találhatók. Az itt nyugvók közül azonban az építész az egyetlen, akit középkori lovagokhoz hasonlóan álló testhelyzetben temettek el.
A Brion házaspár szarkofágjai egy sekély medence közepén, íves tetőépítmény alatt állnak, melynek belső oldalát színes üvegmozaik borítja. Az üvegmozaik alkalmazása az építész fiatalkorára vezethető vissza, amikor egy muranói üvegműhelyben dolgozott.
A sírkertben egy halastóval és vízililiomokkal körülvett meditációs sziget is található, mely ismét Carlo Scarpa keleti filozófiák iránti vonzalmáról árulkodik.
