Installációkkal borított borvidék Hello Wood módra
Mi történik, ha több mint 100 fiatal építészhallgatót szabadítanak a Tokaji borvidékre és egy hetet töltenek el építéssel? Olyan kreatív ötletek valósulnak meg, mint a Tállyoló, ami Európa mértani közepének állít emléket, a Kerekítés, ami segít a kisiskolások területfoglalásában vagy a borkedvelők pihenőjeként funkcionáló abaújszántói Dekantáló (ahol tapasztalataink szerint a nyári forróságban kifejezetten élvezetes hűsölni).
Idén ünnepeljük a 15. évfordulóját annak, hogy a Tokaji borvidéket az UNESCO felterjesztette a világörökségi listára kultúrtáj kategóriában. Ez adta az egyik apropóját annak, hogy idén a Hello Wood itt rendezte meg Építész Mustra ‘17 elnevezésű oktatási programját, a Tokaj Borvidék Fejlesztési Tanács támogatásával. Az ország összes építész képzéséről és a Magyar Képzőművészeti Egyetemről összesen 150 diák és a hazai építészeti oktatás legjavát képviselő, díjnyertes építész kapcsolódott be a Tokaji borvidék megújulását övező közös gondolkodásba, és épített fel 11 projektet a régió 7 településén - Abaújszántón, Golopon, Mádon, Mezőzomborban, Monokon, Tállyán és Tokajon. Először fordult elő, hogy a Hello Wood Architizer A+ Award-nyertes programját az összes résztvevő egyetem beépítette a tantervébe. Az oktatási program célja, hogy a fiatalok és vezetőik ráhangolódjanak a helyi jellegzetességekre - az egyedülálló adottságokra, természeti-, kulturális- és épített örökségre, évszázados hagyományok ápolása mellett, a megújulásra való törekvésére, a bor és az építészet kapcsolatára - és az Y-generáció friss ötleteivel bővítsék a régió megújulásának gondolatvilágát.
Az egyetemek saját csapatvezetőkkel és csapattal indulhattak, hogy összemérjék erejüket. A versenynek tétje is volt: az utolsó nap, a csapatok szavazatai alapján a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem monoki projektje nyerte el az 1 millió forint értékű fődíjat. A csapat a Kálvária-domb alján álló fa köré épített szakrális teret: a Merengőből egyedülálló kilátás nyílik a falura, miközben a temető és a Kálvári-templom közti tér meditációra is hív. A Tokaj Borvidék Fejlesztési Tanács különdíját a Szent István Egyetem Tájépítészeti és Településtervezési karának Tállyoló projektje kapta. A Valkai Csaba és Zelenák Fruzsina vezette csapat alkotása azt jelzi, hogy Tállya Európa mértani közepe, és egyben említést tesz a többi európai településről, amelyek mind ugyanezt gondolják elhelyezkedésükről - de mind tudjuk, hogy Tállya a cím jogos tulajdonosa. A Hello Wood különdíját a Széchenyi István Egyetem nyerte; Cseh András, Élő József és Tátrai Ádám csapatvezetők a tállyai Mailloth-kastély parkja és az iskolaudvar elválasztására szolgáló rozzant és rosszemlékű drótkerítés helyett terveztek csapatukkal mobil, játszóeszközként is használható Kerekítést. A flexibilis szerkezet egyben területfoglalás is, amely játékos vonalvezetésével csippent némi teret, a kicsi udvaron játszó iskolások számára.
"Tokaj-Hegyalja gazdag hagyatékkal rendelkező régió. Sok fiatal építész új látószöget hoz, a megszokott narratívák helyett, és segít felpezsdíteni a térség identitásához kapcsolódó közös gondolkodást. Ezért szerveztük meg, hogy egy héten keresztül az ország összes építészeti képzése és a Magyar Képzőművészeti Egyetem csapata ide koncentráljon és friss gondolatokkal reflektáljon a térségben tapasztalt társadalmi-, kulturális-, épített- és természetes környezetre." - mondták a Hello Wood vezetői.
A Hello Wood egyetemek mustrájának és kollaborációjának szánt táborai Csopakról települtek át Tokajba. Jelenleg a térség turisztikai látogatása az őszi szüreti időszakra korlátozódik. Ezen gondolkodott el a Hello Wood csapata a résztvevő egyetemek oktatóival, a régió önkormányzataival és a Tokaj Borvidék Fejlesztési Tanács csapatával: hogyan lehet kimozdítani és időben kiterjeszteni a vidék gazdag történelmi, kulturális, épített örökségi és kulináris hagyományának látogatását, megkóstolását.
A Hello Wood csapata már évek óta a falu jelentőségét hirdeti. Gandhira hivatkozva, aki a jövőt a falvakban látta, gondolják újra a vidék hagyományának szerepét és lehetőségeit a 21. században, hiszen az élelem-termelő vidék életben tartásának rendkívüli jelentősége van közös jövőnk szempontjából. Hosszabb távon gondolkodva a falu, a vidék újra vonzóvá tétele alternatív megoldást jelent az urbanizáció generálta problémákra.
Míg a térség egyik legnagyobb problémája az elvándorlás, elsősorban a fiatalok távozása, a Hello Wood szervesen az egyetemi képzésbe épülő projekttel (elsősorban az építészeti képzést nyújtó intézmények bevonásával) jelenik meg, amely alaposan megismerteti a térséget a fiatalokkal. Az alkotótábor a maga több mint száz résztvevőjével már egy nyitott réteget szólít meg, akik elsősorban a városi civilizációból érkezve, itt szerzett tapasztalataik révén viszik hírét a területnek.
A helyszínválasztást komoly és alapos kutatómunka előzte meg, amely kiterjedt az épített örökségre, illetve a jelenlegi társadalmi összetételre, és igényekre is. A szervezők és a megszólított egyetemekről érkezők nem szervetlen, tájidegen megoldásokat hoztak, hanem érzékenyen figyeltek a helyi szokásokra, tradicionális eszközökre. Belesimulni és funkcionálissá válni, ez határozza meg az installációkat. Falvakban gyűjtött anyagokból készült (pl. a monoki templomtorony gerendáiból), vagy a helyi “design megoldásokat" alkalmazó padokat kreálva és adományozva a településeknek, a szó szoros értelmébe egybeolvasztva régit és újat. Tágasabb értelemben is gondolkodnak erről, egész pihenőket, falusi köztereket is szerveznek egy-egy padrendszer köré, vagy kiegészítői lesznek a helyi buszmegállónak. A pihenés, megpihenés gesztusa a turizmus hozta vándoroknak szól, akik akár egy falu főterén, akár a falvak határába telepített kerékpáros pihenőkben, vagy éppen kilátókban válhatnak részeivé a lokális közösségnek illetve a tájnak. A kilátó megmutat, perspektívát ad, ám egyszerre meditációra is késztet. A tájvédelem, a fák védelmének látványos megjelenítése szintén gyakori gondolata az installációknak. A komplex, erősen érzelmi töltésű élményeket sűrítik egybe és funkionalizálják az installációkban.
A megközelítésben fellelhető az érzékenység és felelősségérzet a helyi iskolákban tanuló gyerekek és társadalom hátrányos helyzetű emberei iránt. A workshopok idején készültek “jelek" is a helyszínek virtuális és vágyott funkciójának kiemelésére. Természetesen és nem utolsó sorban a szőlő és a bor is szerepet kapott a készülő és felállítandó installációkban; egy pincefoghíjakat betöltő, kiegészítő tervet valósítottak meg, valamint egy fejlődő, változó szobrot, egy hatalmas, pirosló furmintlevelet (amely minden részét egyenként faragták a Magyar Képzőművészeti Egyetem hallgatói) gondoltak el és építettek fel Mádon.
Öröm látni, hogy a Hello Wood által képviselt szellemiséget, a kommunikáció fejlesztésére irányuló törekvést már a hallgatók gondolkodásában is viszontlátjuk. A tábor során készülő és a falvakban látható installációk a hagyományokat figyelembe véve tágabb és fennköltebb értelemben a diskurzusnak, helyi szinten a beszélgetésnek biztosítanak teret és eszközt, miközben a tájélmény lehetőségeit is figyelembe veszik. Közös gondolkodásra, beszélgetésre invitálnak mindenkit - az itt lakókat és vándorokat egyaránt.
Golopipaddal
alkotó: Budapesti Metropolitan Egyetem
csapatvezetők: Galambos Dániel, Molnár Beáta, Pintér Márton
csapat: Béres Réka, Csala Sára, Györke Lilla, Heim Lehel, Horváth Fanni, Krönung Bálint, Meiszter Evelin, Német Anita, Vichnál Krisztina
helyszín: Golop, buszforduló
Monokipaddal
alkotó: Budapesti Metropolitan Egyetem
csapatvezetők: Galambos Dániel, Molnár Beáta, Pintér Márton
csapat: Béres Réka, Csala Sára, Györke Lilla, Heim Lehel, Horváth Fanni, Krönung Bálint, Meiszter Evelin, Német Anita, Vichnál Krisztina
helyszín: Monok, Kossuth Lajos Általános Iskola udvara
XYZ
alkotó: Budapesti Műszaki Egyetem
csapatvezetők: Lassu Péter, Pálóczi Tibor
csapat: Bális Marcell Gergely, Bognár Melinda Zsófia, Boronkay Gábor Szilveszter, Botka Fanni, Györfi György Dániel, Kolossváry Bernadett, Ódor Anna Flóra, Salamin Fanni Zita, Szűcs Mihály, Zacher Bendegúz
helyszín: Tokaj, Bodrog part
Tájtető
alkotó: Debreceni Egyetem
csapatvezető: Zombor Gábor
csapat: Balogh Tamás György, Farkas Alexandra Éva, Fodor Zsófia, Kövessy Bence, Mártha Anna, Molnár Dorina, Pásztor Anna, Soltész Angéla, Zsupos Zoltán, Zurai Lilla
helyszín: Mezőzombor, Rákóczi út
Furmintavillám
alkotó: Magyar Képzőművészeti Egyetem
csapatvezetők: Gálhidy Péter, Sallai Géza
csapat: Kovács Zoltán, Gheorghita Borbála, Juhász Éva, Körei Sándor, Kozma Anita, Krausz Dániel Csaba, Mikus Áron, Nyári Flóra, Tóth Dominika Dalma, Veres Márton Vitéz
helyszín: Mezőzombor - Mád határa
Merengő és Pletykapadok
alkotó: Moholy-Nagy Művészeti Egyetem
csapatvezetők: Bene Tamás, Vass-Eysen Áron
csapat: Barna Gergely Péter, Bartha Olivér, Cseszlai Barnabás, Domokos Kázmér, Farkas Sára, Kaderják Eszter, Kéry Dorottya, Király Csenge Jolán, Kopacz Hanna, Kubinyi Hanna, Pintér Sára Lilla, Réti Eszter, Sebestyén Noémi-Éva
helyszín: Monok, Kálvária-domb
Imádlak
alkotó: Pécsi Tudományegyetem
csapatvezetők: Getto Tamás, Sztranyák Gergely
csapat: Bagó Júlia, Borbély Fruzsina Anna, Búrány Ármin, Fridrih Zsófia, Getto József, Gyüre Lilla Andrea, Kiss Virág, Kovács Norbert Hunor, Szabó Diána, Vári Mihály
helyszín: Mád, Percze tető
Tájsimogató
alkotó: Soproni Egyetem – Alkalmazott Művészeti Intézet
csapatvezetők: Hadas László, Herczeg Tamás
csapat: Baranyai Kitti, Csobánczi Patricia, Czilling Eszter, Endresz Noémi, Gerencsér Márton, Gyarmati Dóra, Imre Szabina, Jenei Ferenc, Keresztes Gyula, Surányi Vanessza
helyszín: Abaújszántó, világörökségi pincesor
Kerekítés
alkotó: Széchenyi István Egyetem
csapatvezetők: Cseh András, Élő József, Tátrai Ádám
csapat: Bálint Eszter, Csikár Ottó, Csuzi Barbara, Farkas Fanni, Kulicskó Edina, Lazur Eszter, Pati Barbara, Truhlig Noémi
helyszín: Tállya, Zempléni Árpád Általános Iskola udvara
Tállyoló
alkotó: Szent István Egyetem – Tájépítészeti és Településtervezési kar
csapetvezetők: Valkai Csaba, Zelenák Fruzsina
csapat: Csóka Eszter, Gyimesi Levente Zsombor, Horváth Fruzsina, Horváth Máté, Kertes Tamás, Lakatos Luca, Lakner Lóránd László, Livják Ábel, Madácsi Flóra, Pap Noémi
helyszín: Tállya, elkerülő út
Dekantáló
alkotó: Szent István Egyetem - Ybl Miklós Építéstudományi Kar
csapatvezetők: Borbás Péter, Rohoska Csaba
csapat: Cserveni Viktória, Deák Andrea Roxána, Erdő Adrienn, Fekete Kinga, Gajdica Annamária, Hild Nikolett, Janovicz Zoltán, Kósa Roland, Oravecz Péter, Sápi Tamás, Tóth Beáta, Tóth Bence Ádám
helyszín: Abaújszántó, bejárati út melletti pincesor
A Programban résztvevő egyetemek és csapatvezetőik
- Budapesti Metropolitan Egyetem - Galambos Dániel, Molnár Beáta, Pintér Márton
- Budapesti Műszaki Egyetem - Lassu Péter, Pálóczi Tibor
- Debreceni Egyetem - Zombor Gábor
- Magyar Képzőművészeti Egyetem - Gálhidy Péter, Sallai Géza
- Moholy-Nagy Művészeti Egyetem - Bene Tamás, Vass-Eysen Áron
- Pécsi Tudományegyetem - Getto Tamás, Sztranyák Gergely
- Soproni Egyetem - Herczeg Tamás, Hadas László
- Széchenyi István Egyetem - Élő József, Cseh András, Tátrai Ádám
- Szent István Egyetem Ybl Miklós Építéstudományi Kar - Borbás Péter, Rohoska Csaba
- Szent István Egyetem Tájépítészeti és Településtervezési Kar - Zelenák Fruzsina, Valkai Csaba
Az Építész Mustra szervezői
- Pozsár Péter, Huszár András, Ráday Dávid (a Hello Wood társalapítói)
- Farkas Anita (projekt vezető)
- Cselovszki Andrea (projekt menedzser asszisztens)
- Mangliár László (építészeti koordinátor)
- Szőke Gergely Lukács (grafika)
A Hello Wood csapata
- Janota Orsi, Lakatos Niki, Karig Fruzsi (projekt menedzsment)
- Bányai Csaba, Végh Gyula, Fekete Nóra, Kiss Dániel, Ollé Gellért (tervezők)
- Holánszki Réka (műhelyvezető)
05:45
Minél kevésbé házszerű az alkotás és minél kevésbé falut mímelő a teljes együttes, annál jobb. Ez a tanulsága a tavalyelőtti, a tavalyi és az idei csórompusztai, valamint az itt látható Tokaj környéki alkotásoknak. Mindez nem azt jelenti, hogy az installációk környezeti összefüggései nem számítanak, sőt: a Dekantáló - amely egy kifejezetten "házszerű" valami - éppen az illeszkedés bravúrja miatt a szerintem legsikerültebb idei darab. Két pince között egy harmadik - szemtelen, kedves, baráti gesztus, maga a játékos alkalmazkodás.
11:14
@Pákozdi Imre: Kedves Pákozdi!
Gergő vagyok, Ön pedig az egyik legszínesebb foltja a hazai építészközösségnek - szerintem. Mások szerint nem, ami érthető. Ami viszont engem illet, maximális egyetértéssel olvastam a hozzászólásának egy igen csekély részét. Több mélyen nyugvó gondolatot is felszínrehozott az első mondatába illesztett "házszerű" szó. Jobban tetszik, mint a múltkori "juszt"-ja, de még mindig nem az igazi. Mi az a "házszerű"? Ha megpróbálom egy kevésbé agyonromanticizálható nyelvre lefordítani, akkor roppant kínosan hangzik - pl. "háuzlájk". A "háuz" alatt épületet, netán építményt ért? Házat? HÁZAT?
A Dekantáló most akkor házszerű, vagy pavilonszerű, esetleg építményféleség? Érdekes jelzőkkel illette a szóban forgó projekt attitűdjét, melyek közül a "játékos" szó szúrt leginkább szemet. A játékosról nekem egy egyébként más szakmában tevékenykedő Counter Strike hobbijátékos jut az eszembe, aki amúgy online minden lében kanál. Pont, mint Ön. Ne használjuk a játékos szót ebben a szakmában. Köszönöm.
Mint ahogy azt is szeretném megköszönni, hogy tetszését fejezte ki a sorozat kapcsán. Ha ott lett volna, kezet is foghattunk volna.
17:44
@Gary Wood: Addig is, amíg lejjebb adja a nagyképű hangot, itt van egy kis olvasnivaló az elmúlt három Hello Woodról, mindegyiknek a végén magvas elemzéssel :-)
a 2014-es kiállításról ld.:
http://epiteszforum.hu/hello-wood-a-tett-tanit
a 2015-ösről:
http://epiteszforum.hu/falu-a-faluban-hello-wood-2015
a 2016-osról pedig:
http://epiteszforum.hu/hello-wood-sajat-foldon1
Ha pedig elolvasta a fentieket, kérem, fussa át újra az Ön által megkifogásolt bejegyzésemet. Az újonnan beillesztett dőlt betűs szöveggel megpróbáltam érthetőbbé tenni a hellowoodos házszerűség és faluszerűség általános kifogásolását és egy házszerű alkotás konkrét dicséretét.