Jött a jövő

Egy félsivatagi hőmérsékletű napon, amikor a kiszáradt fűről az embernek valamiért Görögország jut eszébe, pedig Budapesten van, amely Budapestet kilátástalanul és értelmetlenül feldúlta a Főpolgármester Atya és a Legbölcsebb Városvezetés, és ebből a feldúlásból várhatóan nem születik semmi, a dúlás mértékével arányos jó, ilyen nagy felfordulással ilyen kevés jót nem sok helyütt produkálnak, és az ember szorongva néz az égre, hogy vége a szikrázó, makulátlan kékségnek, azt mondják, mostantól szinte mindennap lesz eső, de ezek a felhők is furcsák, nyáron nem ilyenek szoktak lenni, azután tekintetünket leeresztve az utcára csak a még szorongatóbb látvány fogad, a polgárok fejenként egy autót használnak arra, hogy ide-oda vonszolják magukat a városban, és ami a metálszürke fényezésen kívülre esik, az nem érdekli őket, nos, ezen a fojtogató pénteki napon, június 15-én tartották a Holcim Fenntartható Építészet konferenciát a Millenáris park teátrumában (egyesek szerint Jövő Háza, de ez akkor is inkább park), a nagyon jól klimatizált, hűvös sötétben.

Megérkezésünk pillanatában Ertsey Attila éppen előadását zárja, arról beszél, hogy a fenntarthatóság elengedhetetlen feltétele a fenntartható lépték, majd Bernard Olivier (L’Oeuf iroda) következik, aki a montreali Benny Farm nevű lakótelep környezettudatos rehabilitációját mutatja be. Az előadás a címe alapján („városi zöld infrastruktúra") érdekesnek ígérkezett, de sajnos egészen unalmasnak bizonyult. A projekt során újrahasznosították a bontott téglát, az öntöttvas radiátorokat, az energiaigényt újratermelődő forrásokból biztosították, példás vízgazdálkodási rendszert valósítottak meg stb. stb. Egy átlagos beruházáshoz képest nagyjából kétharmados megtakarítást sikerült így elérniük a különböző nyersanyagok felhasználásában és a szennyezéskibocsátásában. Ilyen egy példamutató, a fenntarthatóságot komolyan vevő rehabilitáció, de bármilyen rokonszenves is volt az eredmény, magát az előadást nem vitte el a hátán. A képanyag és az adatok letölthetők a konferencia honlapjáról - szinte minden megtudható belőlük, ami a helyszínen kiderült. Például az, hogy a derék kanadaiak még a jenkiknél is nagyobb energia- és nyersanyagpazarlók.

Ezek után Szentpéteri Márton moderálásában Andreas Delleske (Dellekom), Ertsey Attila és Medgyasszay Péter ültek asztalhoz egy pódiumbeszélgetés erejéig. Itt aztán gyakorlatilag az összes megválaszolhatatlan kérdés, megoldhatatlan dilemma szóba került. Hogy akkor most divat lett-e az ökológia, vagy sem? Ha divat lett, az baj-e? Hogy ökológiai katasztrófa végez-e velünk, vagy a technikai fejlődés erre a problémára is megoldást nyújt? Hogy a magyar átlagmentalitás más-e ebben a kérdésben, mint a német, vagy pedig ugyanazok a problémák itt is, ott is? Hogy itthon 1600 lakosból egy megy el a lakossági fórumra. Hogy a média ezt a témát is eltorzítja, a német sajtóban például a fenntartható építés kapcsán leginkább a napelemek szerepelnek, pedig azok a legdrágább eszközei az energia megtakarításának. Hogy ma Magyarországon csak minősített építőanyagokból szabad építeni, ami gátat szab a vályogépületek terjedésének, de mellesleg „a műemlékes szakmát is megbénította". Hogy a műegyetemi építészkaron az ökológia teljesen mellékes kérdés stb.

Andreas Delleske arra hívta fel a figyelmet, hogy a tények ismerete, mint mindenhol, itt is sokat segít. Elmondta, az atomenergia előállítása háromszor annyiba kerül, mint a szélenergiáé – feltéve, hogy belekalkuláljuk a biztosítás összegét is, ami egy esetleges újabb, a csernobilihoz hasonló katasztrófa gazdasági következményeit ellensúlyozná. Fehéroroszország ugyanis mind a mai napig nemzeti jövedelme húsz százalékát Csernobil utóhatásainak felszámolására költi.
Biztosítás híján tehát jókora kockázatot vállalunk, amely kockázat meglétét az atomlobbi hevesen tagadja. Ugyanakkor állítólag mégsincs olyan biztosító, amely vállalná az atomenergiaipar működésének érdemi biztosítását.

Feltehetőleg a tények ismeretének és a racionális érvelésnek a fontosságára gondolt Delleske úr akkor is, amikor meglepő választ adott a zárókérdésre, arra tudniillik, hogy mit tart a legfontosabbnak a jövőre nézve. Azt mondta, hogy egyház és állam szétválasztását (lehet, hogy Freiburgban tudnak valamit, amit mi nem?). A kreditpontvadászok, vagyis a publikum többsége, addigra jussa után ment az előtérbe.

Szóval a klimatizált előadótermekben már beszélünk róla, előbb-utóbb talán az utcán is megjelenik a fenntartható civilizáció. Jobb későn, mint soha.

kép + szöveg: Török Tamás; kép: Mészáros Judit