A szén száraz desztillációja során képződő légszesz több mint száz éven át segítette Budapest világítását, fűtését. Tömeges előállításához 1913-ra épült fel a dorogi szénmedencéből érkező vasút, és a Duna találkozásánál a fővárosi Gázgyár.
A ma már üresen álló terület leglátványosabb elemei a csarnokok, valamint a három kátrány- és egy víztorony, amelyek az 1980-as évek óta állnak munka nélkül. A terület központi részének későbbi hasznosítását alaposan megnehezíti a szennyezett talaj.
Az egykori gyár déli területe azonban már új életre kelt, amikor a kilencvenes évek végén elkezdődött a Garaphisoft Park építése.
A park építészeti arculatában is visszaköszön a gázgyár tégla architektúrája. A bérlők szűk körét nagyrészt szoftver- és gyógyszeripari vállalkozások, laboratóriumok teszik ki, akik a munkaerőpiac legigényesebb szereplőivel dolgoznak.
A park legrégibb épületei a Dunaparti sétányra néznek. Ezek Cságoly- és Keller Ferenc tervei nyomán 1998-ra készültek el, és ma is a parkot alapító, névadó cég székhelyeként szolgálnak.
A sétány sűrű fasorán túl, az egykori teherkikötő utolsó építménye emlékeztet az ipari múltra. Jobbra az Óbudai-sziget északi vége, szemben az északi összekötő vasúti híd, és a 13. kerületi Metrodom Panorama lakópark 17 emeletes toronyházai.
A irodapark másik oldalán a legújabb épületek állnak. Az új startup ház és fogadóépület, a megrendelővel szorosan együttműködő Sugár Péter tervei szerint készült, ezúttal is kis méretű, tágas kerttel övezett irodaházként.
A park a 2018-ra elkészült új ütemmel dél felé terjeszkedett. Az itt kialakult új, egyenlőre névtelen utca talán a legkülönlegesebb a területen, hiszen túloldalán az egykori gázgyár tisztviselői villái sorakoznak.
A kilenc villaépület a legmodernebb megoldásokkal épült Almásy Balogh Lóránt tervei szerint. Jelenleg fővárosi önkormányzati tulajdonban állnak, lakóik közt ma is ott vannak az eredeti használók leszármazottjai.
Az utca két oldala közti száz évnyi különbség különleges összképet ad, bár a villák legtöbbjét nyáron magas sövény és cserjék takarják.
A villanegyed dunai oldalán az irodaparkhoz illő, modern lakópark épült. Alig négy kilométerre a belvárostól, de minden főúttól távol, közvetlenül a Dunaparton, ez a terület ma is a főváros egyik legértékesebb lakónegyede.
A Graphisoft park északi oldalán is látványosan találkozik múlt és jelen: az egykori üzemi épületek 2014-ben az IBS Nemzetközi Üzleti Főiskola otthonaként kezdték meg második életüket.
Északnyugat felé továbbhaladva, továbbra is az egykori gyár mellett kapott helyet a gázgyári munkások száz lakásos lakótelepe.
A tervező, Almásy Balogh Lóránt emléktáblája a művelődési házon. Az 1908-ban húsz évre adómentessé tett munkás házak országszerte számos vállalatot ösztönöztek hasonló telepek építésére, de közülük talán a gázgyári maradt fenn legeredetibb állapotban.
A telepen típustervek szerint épült földszintes és egyemeletes házak sorakoznak, a középpontban álló óvodára tükrözött elrendezésben.
Titkos út a földszintes lakóházak között, ami feltárja a terület egyik fő különlegességét: a vidékről jött dolgozókra gondolva, minden lakáshoz saját kert tartozott, ahol háztáji kisállatokat is tarthattak. Az emeleti lakók is külön parcellákat kaptak.
A telep tengelyében álló, legelegánsabb, központi épület, amely új korában a középvezetői beosztású dolgozóknak adott otthont. Két oldalán, a vállalati hierarchiát követve, egyre szerényebb lakások sorakoznak.
A telep keleti szélének egyedi épülete, a Gázos utca végén. Nincs forrás arra vonatkozóan, hogy közösségi vagy lakóépületként épült.
A nyugati oldalon, a Sujtás utca mentén hosszú garázssor épült az akkor még kis növésű platánsor mögé. Ma már némelyik helyre nem sok esély van négykerekű járművel beállni.
A platánfák erdeje a telep valamennyi szegletét meghatározza. A harminc méteres magasságot is elérő, máig jó állapotnak örvendő fák közt szinte elvesznek az egy-kétszintes lakóházak.
Az elmúlt években felújított épületek minden bizonnyal még hosszú évtizedeken át szolgálják majd lakóikat.