Kicsi, de nagyvonalú – Paksi présház új szerepben
Nem akar se túl nagyot mondani, se rikítóan kitűnni – küllemében az új ház alázattal és korrektséggel viszonyul környezetéhez. Küszöbét átlépve viszont annál nagyobb meglepetéseket tartogat a baráti összejövetelekre szánt házikó. A hajdani paksi présházsoron áll a friss Ybl-díjas Klenk Csaba és tervezőtársa, Kern Andrea épülete.
A Tavasz utca hajdan a paksi présházsorok egyike volt. A város természetes növekedése következtében a régi présházsort benőtte az új városszövet, a régi présházak közül sokat elbontottak (erre a sorsra jutott a szóban forgó telken álló ház is), vagy átalakítottak. Ennek ellenére az utcának – ha csak nyomokban is – mégis érezhető az eredeti karaktere.
Megbízónk azzal a szándékkal vásárolta meg a telket, hogy azon baráti összejövetelekre, vendégek elszállásolására alkalmas házat építsen. Az új funkció így aztán, ha áttételesen is, de kapcsolódik az eredeti présház-présházsor jelleghez. Egy présháznak – a beépítésből adódóan - jellemzően egyetlen karakteres homlokzata van. Az új házunk esetében sincs ez másképpen, a kisméretű (108 m2-es) telek csaknem teljes egészében beépített. Igyekeztünk ezért a városban szerencsére még szép számban meglévő présházak arányrendszerét, léptéket megtartva alakítani az utcai homlokzatot.
A zárt homlokzat és az új funkció közti feszültséget igyekeztünk oldani az utcai bejárat mögötti fedett-nyitott előtérrel, átértelmezett tornáccal, ami tavasztól őszig az innen nyíló földszinti lakótér kiterjesztése is, illetve indirekt világítást is biztosít annak. A szomszéd ház és az új épület közti alig 70 cm széles lépcsővel innen is elérhető a felső szinti terasz, illetve a régi parasztházak logikáját követve a nyáron is hűvös kamrát is erről az előtérről nyitottuk. A lakótérből néhány lépcsőfokkal lesüllyesztve érhető el a ház lelke az újonnan, hagyományos módszerrel a löszfalba vájt, boltozott borospince.
A tetőtérben találjuk a vendégszobákat a szükséges vizesblokkal. A telekadottságokat kihasználva az emeleti előtérhez kis felső szinti terasz tartozik. A terasz növényekkel gazdagon beültetett támfallal csatlakozik a meglévő terepszinthez.
A régi présházakhoz hasonlóan a ház jellemző építőanyaga a tégla (egyszerű kisméretű falazótégla). A homlokzaton részben burkolatként, részben valódi tartószerkezetként jelenik meg, de a belső tér karakterét is meghatározzák a földszint és természetesen a borospince látszó tégla felületei. Hódfarkú cserépfedés bontott apatini cserépből, egyedi (helyben gyártott) fa nyílászárók, égetett kerámia padlóburkolat, tiszta vonalú mai fa bútorok teszik teljessé a képet.
Klenk Csaba
19:36
szervusztok,
-a képekről egyszerűen az jut eszembe, hogy a kevesebb több lett volna, főleg, hogy a többlet funkció önmagában több részletet ad a homlokzatra. Kifejtve:
-a bejárat megfogalmazása ilyen kis háznál túlzó: a finom srég bemetszés, ellenoldalon téglával belépcsőzve ugyan szép és (legalább is terven) sokat látott megoldás: itt kifejezetten sok. Sok a párkány alatti negatív motívumsor is.
-a 3.sz.kép láttatja igazán, hogy miért sok-sőt fölöslegesen pazarlóbb, mint a régi.
A tégla önmagában elég részletgazdagságot ad. Ehhez párosul a fent említett bejárat, , majd még a vastag oromfal lebádogozva a picit túlfuttatott tető helyet, és még a sok nyílás. Sok, sok.
De mindez nekem nem akkora probléma,mint ahogy leírva tűnne, csak a teljesség kedvééért fűztem hozzá, mert első ránézésre mindez eszembe jutott. Gratulálok a tervező(k)nek! Nagyon szép!
Az újságírónak pedig: a cikk címe nem jó: ez a mű nem nagyvonalú, hanem részletgazdag.
És a cikk íróját hiányolom.
üdv
kühn péter