KOMPOZIT: a Millenáris Fogadóépülete
A Ganz Villamossági Művek 1910-es években épült „G" épületét a nagymúltú gyártelep 2000-es revitalizációja, azaz a Millenáris Park létrehozása során csupán ideiglenes jelleggel újították fel. A park igencsak kihasznált csarnoka végül kedvelt Fogadóépületté vált, így a tervezett szanálás elmaradt. Olyannyira, hogy az egykori vasöntöde, majd gépjavító-, egy időben revolverműhely épülete 2005-ben műemléki védettséget is kapott, mára pedig a CÉH Zrt. és a Mata-Dór Architektúra Kft. tervei alapján bővült tovább és újult meg.
Bár az igény már jóval korábban megfogalmazódott, csak 20 év elteltével kerülhetett sor az épület átfogó, a műemléki szempontokat és követelményeket figyelembe vevő felújítására. A mostani beruházás már nem korlátozódott az „egyszerű" felújításra és korszerűsitésre, hanem a Millenáris igényei szerint növelte az épület hasznos területét. A tervezési programot a korábbinál ugyan jelentősen bővebb, de ez alkalommal sem korlátlan büdzsé figyelembe vételével alakítottuk ki az Üzemeltetővel közösen. Az alapvető műszaki igények (energetikai fejlesztés, vízszigetelés, homlokzat javítás stb.) teljesítése, a meglévő funkciók megtartása mellett kellett új irodai-, rendezvény-, kiszolgáló- és gépészeti területeket létrehozni. A program kialakítását és véglegesítését többlépcsős költségelemzés is támogatta.
Műemléki oldalról a korábban készült Tudományos Dokumentáció kiegészítéseként összeállított ÉrtékleItár tette teljessé a tervezési programot, mely azonosította a védendő, megtartandó építészeti elemeket, illetve iránymutatást adott a bővítések során követendő elvek tekintetében. Fontos tervezési szempont volt a 2020-ban átadott, Széllkapu projekt keretében megvalósult építészeti és tájépítészeti környezethez való illeszkedés – elkerülve a változatos, ugyanakkor összhangot mutató Park újabb, esetleg idegen elemekkel való terhelését.
A projektben igényelt többlet hasznos alapterületek biztosítása részben a meglévő, háromhajós épületen belül közbenső födém(ek) beépítésével, részben az északi homlokzat mellett újabb hajó építésével történt. A negyedik hajó építésének történeti előzménye a korábban ezen a területen álló, elbontott galvanizáló épületszárny. A bővítést a változó méretű, csökkenő gerincmagasságú hajókból álló épület ritmusához igazodó, de a középső csarnok magasságát követő tömegben oldottuk meg, amely szálcement burkolatával, illetve az északi oldalon alkalmazott, változó mértékben és irányban megdöntött vonalvezetésű homlokzati struktúrával reflektál a környezetében megjelenő anyagokra és motívumokra.
A főbejárat továbbra is a park Fény utcát keresztező főközlekedési útvonalára néz. A fogadótérben a recepció, ruhatár és vendégmosdók érhetők el; mögötte az épület legnagyobb, 300 fő befogadására alkalmas rendezvénytere következik. A csarnok itt osztatlan belmagasságával ad lehetőséget különféle installációt igénylő rendezvényekre. A bővítmény –, melyben rendezvényre is alkalmas fogyasztótér kapott helyet – a három irányban megnyitható homlokzatával szervesen, nagyméretű fedett előterével az időjárással szemben is védetten kapcsolódik a parkhoz.
A galériaszinten újabb nagyméretű, osztható rendezvényteret hoztunk létre, melynek előterét a régi épület csarnoka(i) biztosítják; innen a földszintre is rálátás nyílik, különösen a megőrzött régi futódaruból kialakított hídról. A galéria a külső térben a Táncszínház felé folytatódik nyitott terasszal. A csarnok légterében álló, íves vasbeton falat követő, lebegőfokos lépcső mellett látványlift vezet a felsőbb szintekre, ahol irodai és gépészeti tereket alakítottunk ki. Az épület közönségforgalmi területei teljes körűen akadálymentesítettek.
Az épület szerkezetre csupaszításával vált szemléletesen érzékelhetővé az évszázados, szinte légies konstrukció, melyet az idő és a háborús sérülések, a belövések okozta deformációk sem tudtak tönkre tenni. Az elcsavarodott főtartók, keresztmetszetükben sérült acélszelvények, kihajlott faltestek (legnagyobb összes kitérés 23 cm volt), hiányzó merevítések miatt szerkezeti javításokra, stabilizálásokra, pótlásokra is szükség volt.
A tömör, tégla kitöltőfalazattal épített acélvázas épület – lehetőségek szerinti – energetikai javítását a belső falsíkra helyezett ásványi, kristályszerkezetű-, illetve habüveg lappal, a tetőn pedig szendvicspanel alkalmazásával oldottuk meg. A meglévő, filigrán osztású ablakok restaurálása kibontva, műhelyben készült, az üvegezés eltávolításával és a hiányzó elemek stilizált pótlásával. Az új, osztatlan üvegezésű, hőhídmentes fém nyílászárókat a belső oldali hőszigetelés síkjába, a régi ablakrácsozat osztása mögé igazítottuk.
A homlokzati téglafelületek felújítása restaurátori terv alapján történt, szakszerűen javítva vagy pótolva a sérült, hiányzó részeket, konzerválva az építőanyagot.
A meglévő épület a falakba felszivárgó talajnedveség ellen injektált utólagos falszigetelést kapott. A gépészeti és elektromos rendszerek értelemszerűen teljes körűen megújultak. A decentralizált elhelyezésű gépészeti rendszerek padlófűtést, hűtő-fűtő légtechnikát működtetnek. A rendezvényterek világításának terveit az Üzemeltető bocsátotta rendelkezésre, a homlokzatra a műemlékhez és a környezethez illeszkedő, visszafogott világítást terveztünk.
Az épület belsőépítészeti koncepciója a közönségforgalmi funkciókat az épület monokróm belső világába illesztett, karakteres geometriai formákkal és az Üzemeltető harsány arculati színeivel kialakított bútorozással jelöli meg.
A kivitelezést a Park működésének lehető legkisebb mértékű zavarásával, korlátozott területen kellett végezni, védve az épület közvetlen közelségében álló Széllkapu hidat és az üvegezett felvonót, illetve a játszóteret. A feladatot a Kivitelező a tervezőkkel együttműködve, a megvalósítandó minőséget szem előtt tartva oldotta meg.
CÉH Zrt. és a Mata-Dór Architektúra Kft.
Szerk.: Pleskovics Viola