Közösségi kert a Csapó utcán – Máté Gábor diplomamunkája
Máté Gábor diplomamunkájában egy a helyiek számára nyitott, és találkozóhelyként szolgáló közösségi kertet képzelt el Debrecen szívében, a hetvenes években épült panelek és a privát családi házak közötti területen. A közösségiségen, horizontalitáson és gondoskodáson alapuló életteret egy gáláns betontető jelöli ki, mely alatt többek között kávézó, piactér és oktatási tér is helyet kapott.
A Csapó utca Debrecen egyik legkorábban kialakult utcája, ami az itt régebben működő Gubacsapó céh után kapta nevét. A Csapó mindig más arcát mutatja, attól függően honnan szemléljük. A központ felől egy kellemes sétálóutcát láthatunk, aminek egyik fő eleme a piac. Ezzel szemben, ha az utca másik felére tekintünk, egy alvóvárosra emlékeztethet minket magasba tornyosuló panelházaival. Az időben visszatekintve láthatjuk, hogy az utca nevét adó Gubacsapók piacától kezdve, a kenyérpiacon át, és a ma is jelenlévő virágpiac, nagypiac és persze modern ember piaca a Fórum is egy találkozási hely az embereknek, ami serkenti az utca közösségi életét.
Az imént említett panelházak az 1970-es években ékelődtek bele a régi városszövetbe, ezzel egy éles határhelyzetet teremtve, ahol az utca egyik oldalán földszintes cívisházak találhatóak, míg a másikon 10 emeletes panelházak. A saját idejükben a panelházak modernnek, már-már futurisztikusnak számítottak a város más részeiről, vagy vidékről ide költözőknek, azonban a zöldterületek és közterek hiánya már a kezdetekben is problémát jelentett a lakótelepen. Ez a helyzet a későbbiekben csak tovább romlott. Az egyébként is alulhasznált zöldterületet átszelte a 4-es főút, aminek forgalma és zajterhelése véglegesen elnyomta az Árpád teret, a panelházak mögötti területeken pedig megjelent az illegális szemétlerakás. További folyamatok következtében az utca egy közlekedővé vált, egy átmeneti térré, ahol az emberek nem néznek körül, nem gondozzák környezetüket, hanem csak átsietnek rajta.
A közelben nem lenne elég terület elegendő zöldfelület vagy közterek létrehozásához, ezért a hiányosságok enyhítésére egy alulról építkező megoldás mellett döntöttem. A választott funkcióm egy közösségi kert, ami a panelben élők számára nyújt egy kis saját földterületet, találkozási helyet. Emellett egy másik szemléletet hirdetne, ami segítené az itt élőknek sajátjuknak érezni a panelházak körülötti teret, és ugyanitt meg is taníthatná hogyan gondozhatják azt, így hozzásegítve a közösséget, hogy visszaszerezze az utcája feletti kontrollt.
A helyszínt kettő, egymás mögötti üres telek adja. A telkek egyesítésével létrejött egy kapcsolat a Senyei-Oláh István és a Péczely utca között, így utazás és felfedezés élmény is kapcsolódik a tervhez. Egy alternatív útvonalat kínál az embereknek, mind közlekedésben, mind szemléletben.
A tízemeletes panelházak szomszédsága miatt fontos volt az ötödik homlokzat, a felülnézet kérdésével is foglalkoznom, így az útvonalat egy tető segítségével jelöltem ki, ami egy nagyvonalú gesztussal halad végig a telken. Anyaga monolit vasbeton, ami a szélétől visszahúzott karcsú acéloszlopokon nyugszik, így könnyed, lebegő érzést kelt. Ezt erősítve a tető nem nehezedik rá más szerkezetekre, a telekhatároló fal felett finoman elúszik és a szomszédos épületek mellett is csak elhalad.
Az épület feltárulkozása az utcára enyhén kilógó tetővel kezdődik, majd az utcafronton lévő fallal folytatódik. Zártsorú beépítés jellemzi a környéket, amihez látszólag én is igazodtam, viszont nem szerettem volna teljesen elzárni a belső funkciókat az utcától. A fal oldalról megközelítve tömörnek hat, viszont, ha szemből nézzük, azonnal feltárulkozik a belső tér. A fal vastagságát egymás mellett sorakozó vékony fémlapok adják, amik bizonyos szögből átlátást engednek a járókelőnek. Több anyagot is vizsgáltam, hogy perforált felületet hozzak létre, viszont a legtöbb, például a tégla, egy hazug képet – egy megőrzött, meglévő fal képét – festette magáról. A célom az volt, hogy egy őszinte homlokzatot hozzak létre, amin látja a szemlélő, hogy valami új. Sokak számára meghökkentő lehet az épület rideg és idegen anyaghasználata, de ezen felülkerekedve az épület többarcúsága, és közvetlensége kíváncsiságot kelthet bennük. A belátás tengelyét a telekkel pont szemben elhelyezkedő, a panelházak alatt húzódó átjáróra fűztem, így a Csapó utcán áthaladó tömegek az átjáróba benézve azonnal elkezdhetik az épület felfedezését.
A kapun belépve a tető játékából adódóan egy nagyobb belmagasságú térbe toppanunk először, így a belső világba való megérkezés nagyvonalúbbá válik. A Senyei-Oláh István utcai bejárat a forgalmasabb, így fogadó funkcióként egy kávézót találunk itt, ami a tető alatt, egy fém könnyűszerkezetes „dobozban" kapott helyet. Ez a tömb az egyik oldalán teljes felületén üvegfallal nyit a vele szemben elterülő közösségi kertre. Az üvegfelület teljes szélességében kinyitható, így kitelepülhet a fogyasztótér a teraszra, tovább növelve a kapcsolatot a környezetével. A közösségi kertben található magaságyás, alacsonyágyás, komposzt és kút is, így minden korcsoport könnyedén megtalálja a helyét. A kertészkedéshez szükséges szerszámok az utcafronton lévő falban, fém szekrényben találhatók, amikhez a recepcióként is szolgáló kávézóban lehet a kulcsokat elkérni. Ez a fajta szekrényhasználat és kialakítás végigmegy az egész terven, más épületrészekben és funkciókban is megjelenik.
Bentebb haladva, két zárt tömb között egy kültéri piactérhez érünk, ami a debreceni biopiacnak ad otthont. A tető – csak úgy, mint a bejáratnál – itt is magasabbra nyúlik, így jelölve ki a piacteret, a padok pedig két sorban helyezkednek el, hogy az árusok a sorok között védett pozícióból áruljanak, így egy könnyen átlátható és áramló vásártér jön létre. Amikor épp nincs vásár, akkor az árus standok lehajthatóak paddá, így egy átalakuló közösségi tér jön létre, ami találkozási, gyülekezési pontjává válik a helyieknek. Közvetlen mellette egy magasabb minőségű piactér is található, ami zárt és télen fűthető, emellett, amikor nincs vásár szabadon átalakítható, hogy előadásoknak vagy workshopoknak adjon helyet.
Az összevont telek másik felét az oktatásnak szenteltem. A tankonyhában vagy meghívott előadók adhatnak órát a helyieknek, vagy akár a helyi idősebb emberek is taníthatják a panelház olcsóbb lakásaiba költöző fiatalokat és diákokat, például főzni, kézműveskedni vagy kertészkedni. Egyszóval ez a tér alulról szerveződő közösségi eseményeknek adna helyet. A konyhával egybenyitható előadótérben nyilvános szakmai, kertészeti és közösségi fórumok tarthatóak. Ez a helyiség egész üvegfallal nyit a tankertre, így a tanult anyag élő illusztrációjaként nőhetnek ott a növények. Az előbb említett tankert célja, hogy a közelben található oktatási intézmények tanulóinak lehetőségük nyíljon tanórai keretek között megtanulni bizonyos növények gondozását vagy egy magaságyás ápolását. A tankonyhában nyílt polcrendszerrel borított fal látja el a tárolófunkciókat, így teremtve folyamatos vizuális kapcsolatot a tanult anyaggal, ezzel segítve a tanulás folyamatát.
A telek Péczely utca felőli lezárása ugyanolyan kialakítással jön létre, mint a Senyei-Oláh István utcai homlokzat, ezzel egy keretbe foglalva és egyesítve a terv arculatát.
Máté Gábor
Szerk.: Borenich Levente