Lakhatás, közterek, klímaváltozás II.

Beleznay Éva az Építészet Világnapján elhangzott előadásának második részében az UIA három fókusztémája közül a közterek kérdéskörét vizsgálja, nemzetközi példákon keresztül bemutatva az egészséges, fenntartható, rugalmas, befogadó városok aktuális tendenciáit.

KÖZTEREK

Az UIA témaköreiben nemcsak az épületek, hanem a közterek is fókuszba kerültek. A COVID-19 világjárvány jelentős hatást gyakorolt a várostervezés jövőjére, hogy hogyan kell reagálniuk a városoknak az egészségügyi válság frontvonalán és milyen további nehézségekkel kell megküzdeniük. A világnak és a városoknak még inkább fel kell készülniük arra, hogy fenntarthatóan és rugalmasan épüljenek újjá, miközben csökkentik az egyenlőtlenségeket, a befogadásra összpontosítanak, és egészséges teret adnak létünknek.

Korábban azt gondoltuk, hogy az egészségi állapotunkat jórészt a genetikánk határozza meg. A WHO Egészségügyi Világszervezet kutatásai szerint a genetika csak az egészségünk állapotának mintegy 10%-áért felelős, míg 55%-a a fizikai és társadalmi környezeten alapul, amelyben élünk és dolgozunk. Épített környezetünk nemcsak az egészségünk és jólétünk fizikai kereteit adja, de meghatározza azt is, hogy hogyan viselkedünk.

Scott Doyon, az élhető városnegyedekkel foglalkozó amerikai szakember megpróbálta megfogalmazni, hogyan lehet egy jó városnegyedet felismerni. A fagylalt teszt (popsicle test) kritériuma szerint akkor élhető a lakóhelyünk környezete, ha kisiskolás gyermekünket elengedjük nyáron fagylaltért, és biztonságban hazajut, mielőtt elolvadna a fagyija. E meghatározásban a biztonság, egészség, alapvető ellátások, az esélyegyenlőség mindegyike benne van.

De nemcsak Doyon, hanem számos és egyre nagyobb számú szakember és város helyezi a hangsúlyt a műszaki infrastruktúráról az emberre, mint városhasználóra. Az élhető, egészséges és emberközpontú előképeket Jan Gehl élhető város koncepciója alapozza meg, amelyet különböző formában Párizs 15 perces város célkitűzése, a barcelonai szupertömb modell, a londoni egészséges utcák, és a bécsi klimatizált utcák programjai alkalmaznak. A magyar települések klímastratégiáiban is szerepel a közterületek humanizálásának gondolata.

Jan Gehl dán építész és várostervező 1966 óta foglalkozik a közterekkel, az épített környezet emberi oldalával – azzal, hogy az emberek hogyan használják és hogyan élik meg környezetüket. Munkásságának középpontjában a városi életminőség javítása áll, különös tekintettel a gyalogos életmódra. A koppenhágai Strøget autómentes városrész a világ legnagyobb gyalogos bevásárlóövezete, nagymértékben Gehl munkája nyomán alakult ki, de az elmúlt évtizedekben világszerte számos várostervezési projektben vesz részt. Jan Gehl élhető városa az élő (sokakat ösztönöz a közterületeken való tartózkodásra), biztonságos (közlekedés, rövid távolságok, lakosság figyelme), fenntartható (közlekedési hálózat kedvező feltételeket biztosít a „zöldmobilitás", azaz a gyaloglás és kerékpározás számára és a közösségi közlekedés vonzóvá tételére) és egészséges (a jelentős részt ülőmunkát végző lakosság napi tevékenységeibe természetesen illeszkedő gyaIogos és kerékpáros közlekedés) pilléreken nyugszik. A városi lét tevékenységeit három típusba sorolja: a szükséges tevékenységek a mindennapok néIkülözhetetlen elemei, a választható tevékenységek a pihenést és a szórakozást szolgálják, és a társas tevékenységek az emberek közti kapcsolatokat foglalják magukba. Jan Gehl szerint a jó város a szükséges tevékenységeket élvezetessé teszi, és a választható és társadalmi tevékenységeinknek könnyen elérhető, élménygazdag és használható teret ad.

Párizs városa hirdette meg a 15 perces város programját: mindenkihez 15 percen belül elérhető módon rendelkezésre álljon minden, ami az egészséges élethez szükséges: munkahelyek és hobbi műhelyek, vásárlói közösségek, alap szolgáltatások (bolt, óvoda és iskola, boltok), szabadidő és kultúra terei, parkok, zöldfelület, tiszta, egészséges levegő, a közösségi élet és találkozási lehetőségek a szomszédokkal, közösségi programok – mindezeket 15 percben összekapcsoló közlekedés. A stratégia eléréséhez a városban megvizsgálják, hogy hol lehet a műszaki infrastruktúra területeit visszahódítani a gyalogos és közösségi életnek, mindemellett fontos az is, hogy ne csak lakóházak legyenek, hanem 15 perces távolságban elérhetővé és működőképessé váljanak azok a funkciók, amik eléréséhez ma autóba ülünk.

Barcelona 2016 óta foglalkozik azzal, hogy hol és hogyan tudja a gyalogosok érdekeit előtérbe helyezni az autós forgalommal szemben. Az utcák közlekedési rendszerének átalakítását javasolják a szupertömb logika mentén: a mai átmenő forgalmat a főbb utakra koncentrálják, miközben gyalogos elsőbbségű szakaszokat jelölnek ki, amelyeket az ott élők számára élhetőbbé tesznek. A helyi lakosság a szupertömb területén is használhatja motoros járműveit, azonban az átmenő forgom megszűnik, és ezáltal az ebből következő állandó zaj és a magas légszennyezettség csökken, és az ott lakók, dolgozók és látogatók biztonságban érezhetik magukat. A közterületeket akadálymentessé teszik, és azoknak a közúti forgalomtól visszanyert területeit fákkal, kerékpártárolókkal, padokkal és egyéb eszközökkel berendezik, és figyelnek arra is, hogy a gyerekek és idősek számára különféle kikapcsolódási lehetőségek álljanak rendelkezésre.

Bécs – a számos forgalomcsökkentő intézkedése mellett – 2020-ban a meleg nyárra és a hőhullámos napokra felkészülve 18 ideiglenes és 4 állandó "klimatizált utcát" hozott létre a városi hűsöléshez. A klimatizált területek olyan utcák, utak vagy terek, ahol sok a növény és az árnyék, ivókutak kerültek kialakításra, és az aszfaltot is világosabbra festették, hogy kevésbé nyelje el a hőt. Az új hűsölő utcákat a város hőtérképe alapján alakították ki, ahol a legnagyobb melegre lehetett számítani, és arra is figyeltek, hogy azok a hőhullámokra leginkább érzékenyek környezetében legyenek, ahol a legtöbb kisgyermek és időskorú lakik.

London Lucy Saunders, brit egészségügyi és közlekedési szakértő egészséges utcák koncepciója mentén alakítja közterületeit, az azokat használó emberek egészségi állapota és életminősége javítását célozva, számos kutatásra alapozva. A vezető halálokokról szóló statisztikákban a közúti balesetek és a légúti megbetegedések elől állnak, de jelentős az állandó zajforrások miatti mentális egészség és a mozgáshiányra visszavezethető túlsúlyosság és ebből eredő magas vérnyomás és szívbetegségek. Ezek gyakorisága mérsékelhető a városaink és ezen belül a közterek erre figyelő tervezésével. Egyik kulcselem a motorizáció visszaszorítása, azonban emellett nagy hangsúlyt kap, hogy hogyan lehet az utcákat visszaadni az embereknek, hiszen ez tudja csábítani őket a gyaloglásra és mozgásra, amely nemcsak a magas vérnyomás és túlsúlyos megbetegedéseket csökkenti, de elősegíti a kipihentséget és ezáltal a hatékonyabb munkát, csökkenti a fáradtságot és a depressziót.

A megközelítés alapja tíz, az utcákat használó emberek élményére összpontosító, úgynevezett Egészséges utca jellemző. A két legfontosabb ezek közül, hogy mindenki otthon érzi magát és hogy az emberek szívesen sétálnak és bicikliznek. A nyolc további jellemző azokra az összetevőkre mutat rá, amelyek a két legfőbb jellemző megerősítéséhez szükségesek. A tiszta levegő, közlekedésbiztonság, zajmentesség az előbb említett fizikai ártalmaktól mentesít, a további szempontok a komfortérzetünk mutatói, amelyek Jan Gehl által megfogalmazott választható és közösségi tevékenységeink számára biztosítanak alapot.

Beleznay Éva, okl. építészmérnök, okl. településtervező, a HuGBC vezető fenntarthatósági tanácsadója

A cikk a Magyar Építész Kamara, a Magyar Építőművészek Szövetsége és a Budapesti Építész Kamara által kezdeményezett, a BuildCommunication által lebonyolított Tiszta környezet az egészséges világért, az Építészet Világnapja nyitókonferenciáján elhangzott előadás kivonatának második része.

A cikk számos tekintetben a Nemzeti Fenntartható Fejlesztés Tanácsa által támogatott kutatás, a „Szakértői tanulmány az építési ágazat karbon lábnyom csökkentésére" eredményeit mutatja be, amely teljes terjedelmében az NFFT műhelytanulmányok között található.

Szerk.: Hulesch Máté