Látványméhészet az Alföld kapujában

Dér Endre diplomatervében egy több lábon álló helyi manufaktúrát hozott létre, mely magába foglal egy mintaboltot, bemutatható, családi léptékű méhészetet, közösségi helyiségeket, vendégszobákat, méhészeti és gyógyászati helyiségeket.

Cegléd az Alföld kapuja. Egy 650 éves mezőváros, ahol a mezőgazdasággal és borkultúrával párhuzamosan a méhészkedés is fontos szerepet tölt be. A terület, amit választottam Cegléd külterületén a jelenlegi gyógyfürdő és aquacentrum közvetlen közelében található. A régi térképeken látható, hogy az óvárosmag és a tervezési területem között lévő homokos talajjal rendelkező terület már több száz éve szőlőtermesztésnek, illetve manapság üdülőtelkeknek ad otthont, ezért is nevezik Öregszőlőnek.

A fejlesztési tervekből kiderül, hogy a helyszín környéke jelenleg az elsőszámú fejlesztési terület Cegléden. A gyógyfürdőn és aquaparkon kívül csónakázótó, kalandpark, paintball pálya, hotel, kemping, éttermek, kávézók találhatóak itt. Azonban a város további lehetőségekkel szeretné bővíteni a területet, pl. lovarda, klinika, vadaspark. De a fejlesztési célok között családi mintagazdaságok létrehozása is szerepel.

A helyszínem erdők és mezők által lehatárolt tisztás ligetes facsoporttal. A fejlesztési tervben azonban szerepel parkoló, illetve üdülőtelkek kiépítése, melyek a turizmus fejlődésével lesznek aktuálisak, de a koncepcióm megalkotásakor figyelembe vettem, mint lehetséges opciót, ezért tervezési feladatom kiterjedt a parkoló kialakítására is.

A helyszín kiválasztásánál szerepet játszottak a jó természeti adottságok, hogy állandó és vándorméhészetként egyaránt tudjon működni a méhészet. A méhek kirepülési távja 3 km. Ezen belül sok fajta, jó nektárt adó növény található: akácok, mezei virágok. Északra szántóföldek napraforgóval, délre pedig natura 2000-es területek.

A manufaktúra három fő szempontból kíván a város vérkeringésében részt venni. Az első pillér a minőségi helyi termék létrehozása. A második funkció az egészségturizmus. A méhekkel való gyógyítás gyűjtőneve az apiterápia. Gyakorlatilag minden, amihez a méheknek köze van gyógyhatású. Gondolok itt a mézre, propoliszra, méhpempőre, vagy a méhszúrásos terápiára, de még a kaptár levegője is gyógyhatású. Ezenfelül a központ a gyógyfürdővel együttműködve és egymást erősítve osztozhat a vendégkörön. A harmadik szempont pedig az oktatás. A leendő méhészek mind az elméletet, mind a gyakorlatot elsajátíthatják, valamint kisebb-nagyobb csoportoknak interaktív bemutatókat lehet tartani.

Az épületem tömegét egy vegyes összetételű fákból álló erdő, illetve a meglévő, fenyvesből és akácosból álló, ligetes facsoport közé helyeztem el. A mintaboltnak reprezentatív szerepe van, a fő megközelítési irány felé tájolva. A mögötte húzódó tömeg az egyes funkciók szerint tördelt. A bolt után a méhészeti üzem található, melynek keresztirányú tengelye van a gazdasági udvarral, illetve a ligetes fák közé helyezett kisházakkal. Az üzem mögött található a konyha és közösségi rész, mely a lelke az épületegyüttesnek, kiszolgálja a vendégszobák lakóit, a dolgozókat és a látogatókat. A közösségi rész és a vendégszobák épülete is egy intimebb, erdős környezetet kapott panorámával. A két tömeg szeparálva van egymástól, azonban az épületek folytonosságát a köztük lévő terasz, galagonya fa és az egész épület mentén végig húzódó tornác biztosítja. A vendégépület raszterében van egy fedett, nyitott közösségi tér, amelybe a fürtszerűen felfűzött gyógyszobák és kaptárházak ösvénye kapcsolódik be. Az ösvény pedig egy tavon át vezet a főtömegbe. A tó az esztétikai és térformáló szerepén kívül itatóként is szolgál a méheknek.

Az épület formavilága hagyományos, térszerkezete kortárs, szerkezeti kialakítása pedig modern. Az anyaghasználatnál az időtállóságot és az újrahasznosíthatóságot tartottam szem előtt. Az épületek fedése lécbetétes lemezfedés csak úgy, mint a kaptárok fedése sokszor fém az időtállóság miatt. A burkolata fazsindely és bontott tégla, a lábazata pedig faerezet mintás látszóbeton. Az épület primerszerkezetét sarokmerev RRFA tartók alkotják. Az épületben még a nagy üvegfelületek dominálnak, melyeket a tornác és a fák árnyékolnak.

A manufaktúra új funkciókkal gazdagítja a területet. Helyi értéket és ezzel egyidejűleg munkahelyet teremt, működésével bekapcsolódva város vérkeringésébe. Az épületegyüttes a természeti adottságokat kihasználva és felerősítve, minden korosztálynak testi és lelki feltöltődést biztosít.

Dér Endre