Lighthouses: The Nordic Common Ground - Finnország, Norvégia, Svédország

Miklós Imola Ildikó építész hallgató az északi országok Sverre Fehn tevei alapján 1962-ben épült közös pavilonját járta be, amely az idei biennálén 32 skandináv építész munkásságát mutatja be maketteken és egyedi installációkon keresztül.

A Biennálén az északi országok (Finnország, Svédország és Norvégia) évről-évre közös pavilonban kapnak helyet, ahol a jelen kor építészeti-gazdasági problémáira és a kiállítás mottójára reflektálhatnak. Az épületbe lépve ugyan a „common ground" jelszó mibenléte nem egyértelmű, viszont a kiállítás végére kifüggesztett plakát sokat segít ennek megértésében.

A belső nagy hatást gyakorol a belépőre. Nagy, üresnek érezhető fehér térbe lépünk, ahol a födém áttetszősége és a függönyfalak miatt sok a fény. A méltán híres Pritzker-díjas norvég építész, Sverre Fehn híres épülete ez. A kiállítás ideje alatt az épület tervezésének 50 éves jubileumát ünnepli. A pavilon Sverre Fehn válasza a „nordic" háztípusra. Egy terv, mely a fény, anyag, struktúra, tér, természet és atmoszféra érzését eleveníti fel. Fehn hitt az időtlen építészetben, az anyagokban. Épületeit nemcsak megérteni, hanem érezni is kell. Szerette az árnyékok játékát, itt is az volt a célja, hogy az olasz fényt és mediterráneumot skandináv módon csempéssze az épületbe.

A megépült mű magába foglalja mindazt, ami egy északi ház lehet. Sajátos északi építészeti jegyeket, elemeket és részleteket használ. A pavilon fizikai és szellemi valója is az északi népek - Finnország, Svédország és Norvégia - közös alapját jelképezi.

A 2012-es kiállításon az épület 1962-es tervezése után született 32 skandináv építész munkássága tekinthető meg. A 11 svéd, 11 finn és 10 norvég építész egy-egy kiállított modellen keresztül igyekszik bemutatni az építészetről alkotott saját véleményét. Bár olyan skandináv irodák egy-egy munkái láthatók itt, mint Tham & Videgard Arkitekter (SWE), Lundén Österlund Wikar (FIN), Sanaksenaho Architects (FIN), AtelierOslo (NOR), Fantastik Norway (NOR), K2S (FIN), a kiállított darabok mégsem alkotnak egy egységet a különben nagyon szép, és talán egyetlen építészeti szempontból értékelhető műben, magában a Fehn által tervezett pavilonban.

Belépésemkor nagy, könnyen átlátható kiállítótér fogadott, sok-sok kisebb, talapzaton álló makettel. Sajnos ezeket tüzetesebben megvizsgálva sem állt bennem össze a kiállítás jelszavára való közös reflektálás. Feladatuk ugyan az lenne, hogy egységesen mutassanak valamit, amiről egyből a skandináv táj jut a látogató eszébe, a kiállított tárgyak között szereplő kitömött hófehér nyuszin kívül azonban semmi nem kelt bennünk ilyen érzést. Minden iroda egyénként gondolkodott, a saját véleményét mutatta, nem is feltétlenül építészeti, inkább művészi értékű installációkon keresztül. Ezek közül jó pár ugyan érdekes és interaktív volt, bevonta a szemlélődő laikusokat is, ám az értő szemnek nem tudott érdemlegeset, újat mutatni. A klasszikus skandináv jegyek, mint a szerény anyaghasználat, az egyszerű formák és a természetközeliség azonban némely művészeti alkotásban egészen jól kivehetők.

Miklós Imola Ildikó, BME Urbanisztika Tanszék