Lyon – avagy hogyan szépítsünk rakpartokat?
Lyonban már megtörtént, amiről Budapesten csak álmodozni lehet: visszafoglalták az autóktól a korábban parkolóként használt folyópartot. A nagyszabású rakpart-rehabilitáció során Lyon új közösségi terekkel, parkokkal, városi közterekkel, kerékpárút-hálózattal gazdagodott.Rab Judit írása, Kádár Bálint és a szerző fotóival.
Előzmények
Franciaországban közel 36 ezer község van, a legtöbb az európai országok között. 1966-ban törvényi szabályozással segítették elő a „communautés urbaines"-ek létrejöttét – ez a fogalom egy nagyobb település és a hozzá szervesen kapcsolódó kisebb települések együttesét takarja. A törvény azért született, hogy a településfejlesztést megkönnyítse – így nem a közigazgatási határok szerint, hanem sokkal inkább földrajzi, gazdasági szempontok szerint alakul ki egy-egy fejleszthető egység.
A cél az volt, hogy egyrészt a közszolgáltatások működtetését racionálisabbá és szolidárisabbá tegyék, másrészt erősítsék azt a szemléletet, hogy egy nagyobb város fejlődését az agglomerációjának fejlődésével együtt tervezzék, ne pedig településenként külön-külön, végül pedig a nagyobb közösséget kiszolgáló fejlesztések tervezése, megvalósítása, ami az egyes községek számára egyenként gazdaságilag nem lenne kivitelezhető, egyetlen közös szervezet hatáskörébe kerüljön.
A törvényt követően négy ilyen városi közösség jött létre: Lyon, Lille, Bordeaux és Strassbourg. Azóta tíz újabb közösség alakult: Alençon, Arras, Brest, Cherbourg, Dunkerque, Le Creusot-Montceau-les-Mines, Le Mans, Nancy, Marseilles, Nantes.
Grand Lyon
„Nagy Lyon" városi közösség 57 közigazgatási egységet foglal magában, több, mint 1,3 millió lakossal, 51500 hektárnyi területen. Ebből Lyon egy egységnek számít a maga 9 kerületével, félmillió lakosával és 4795 hektárnyi területével.
A városgazdálkodási szervezet feladatai:
- közművek, hulladékgyűjtés- és feldolgozás
- úthálózat, közlekedés, parkolás
- városépítés, területfejlesztés, ezen belül különböző fokú rendezési tervek, szociális lakásépítés, szociális, oktatási, egészségügyi, kulturális intézmények, közterek kialakítása
- gazdasági fejlesztések programozása, előkészítése, az egyes projektek gazdasági hátterének kialakítása
- környezetvédelem
Grand Lyon az utóbbi években és a közeljövőben négy nagyobb, emblematikus projektet menedzsel 2010-ig bezárólag:
1. Cité Internationale2. Berges du Rhône (2007 nyár)
3. Carré de Soie (2009)
4. Lyon-Confluence (2010)
Ezek közös jellemzői, hogy új kapcsolatok kialakítására törekednek a város és a természet között, javítva a mindennapi városi élet fizikai kereteit, helyet biztosítva a szórakozás és a kikapcsolódás számára, mindezt színvonalas építészeti és tájépítészeti megoldásokkal.
Berges du Rhône
Történeti áttekintés
A város első, Rhône-t átszelő hídja a Pont Guillotière, a 16. században épült. Egészen a 18. századig a folyópart megmaradt természetes állapotában. A gyakori áradások miatt a város távol maradt a folyóparttól. A 18. század végén kőből és fából épült gátakkal, rakpartokkal szabályozták a folyót. Megépült a Pont Morand. Ezen intézkedések hatására megindultak az építkezések a folyó bal partján is. A folyón jelentős áruforgalom haladt át, a rakpartokon zajlott az áruk ki- és berakodása. Emellett a város polgárai is elkezdték látogatni a biztonságossá tett folyópartot.
A 20. század folyamán megtört ez a tendencia, a rakpart fokozatosan elnéptelenedett. A vízi teherszállítást legyőzte a vasút. Eltűnt a megszokott folyóparti nyüzsgés. Egyre növekedett az autók száma a városban, fokozatosan kiszorítva a gyalogosokat a rakpartról. A folyópart hatalmas belvárosi parkolóvá vált. 1985-ben került először napirendre a negatív folyamat megfordításának igénye. A város koncessziót szerzett a francia államtól a folyópart meghatározott szakaszainak hasznosítására. Négy tervezőcsapatot bíztak meg tervek kidolgozásával. A nagyobb részt várostervező, tájépítész szakértőkből álló zsűri az In Situ/Jourda/Coup d'éclats tervezőirodákból álló csoport tervét választotta ki 2003 február 13-án.
10 hektáros városi park – 5 km hosszú sétány
A cél nem nemcsak egy egyszerű folyópart-rehabilitáció volt, hanem a városi életmódban bekövetkező változásokat és a városi közlekedési módok változását lekövető átalakítás, bevonva a tervezési folyamatba a lakosságot is.
Részben a projekt bemutatásakor lehetett véleményeket tenni írásban, részben a kinevezett egyeztetés-biztosoknál lehetett személyesen nyilatkozni. Az így összeálló anyag a különböző munkacsoportokhoz került. Ezek a csoportok egy bizottság köré szerveződtek, melynek tagjai a városvezetés megfelelő alelnökei – a várostervezési és a lakossági-egyeztetési - , a tervezők, a lakossági civil szervezetek képviselői, a kerületek tanácsadói, a kereskedők képviselői, és mindazok a civil személyek, akik egy korábbi felhívásra reagálva jelezték, hogy részt vennének ezekben az előkészítő folyamatokban. Azaz bármely lyoni polgár.
A tervek véglegesítésekor így a városlakók javaslatai, ha illettek az eredeti koncepcióba, a megvalósításhoz szükséges módosításokkal belekerültek a végleges tervbe. Így lett több zöld felület az eredetileg tervezettnél, a kerékpáros és gyalogos forgalom finomabb elválasztása, a sebesség korlátozása, a több rámpa és lépcső a kétszintes rakpart összekötéséhez. A burkolatok kiválasztásánál figyelembe vették a közlekedési eszközök – roller, gördeszka, bicikli – igényeit. A hosszú, zöld sávokat áttörték burkolt felületekkel. Pontonok, mólók a vízfelülettel való direkt kontaktushoz...és még sorolhatnánk. A politikai akaratnak megfelelően a projektbe bekapcsolódhatott a lakosság, és végigkövethette annak menetét. Rendszeresen készültek színvonalas, értelmes tájékoztató füzetek, bemutatva egy-egy munkafázist. Városi esemény lett egy-egy munkaszakasz lezárása. A tényleges munkálatok indulása előtt egy háromnapos fesztivál keretében megmutatták a lyoniak, mennyire szükségesnek érzik a város-folyó kapcsolat újradefiniálását. A fesztivál sikere bizonyította, hogy a fizikai kialakításon túl a terek programmal való megtöltését is igénylik a lakosok, és mindez véghezvihető oly módon, hogy az ott lakókat sem zavarja.
A projekt legkényesebb pontja a parkolás kérdése volt. A rakpartok átalakítását megelőzően ugyanis a terület a belváros parkolási zónájaként funkcionált. A munkálatok előrehaladtával fokozatosan számolták fel a parkolóhelyeket, újakat nyitva a város parkolórendszerének átalakításával. Ez önmagában nem lett volna elégséges, ha nem gondolják végig a város vezetői a városi közlekedés meglévő és kívánt állapotát és dolgoznak ki egy átfogó koncepciót, illetve ezzel párhuzamosan, ha a város lakói nem látják be közlekedési szokásaik megváltoztatásának szükségességét. Egy új metróvonal és a régebbiek meghosszabbítása már folyamatban volt. Emellett digitális jelzőtáblákat helyeztek a megállókba, melyek pontosan tájékoztatják az utasokat a buszok, trolibuszok, villamosok „hollétéről". A radikális változást azonban a kerékpár, mint tömegközlekedési eszköz bevezetése hozta.
Vélo'v
A rendszer kiépítését a JCDecaux közterületi hirdetőfelületekkel kereskedő cég vállalta (Bővebben erről: Magyar Narancs XIX/42 Bicikliforradalom Párizsban: Bérkerékmeghajtás) Nagyjából gyalog 10 percnyi távolságra helyezkednek el a bicikli-terminálok. Ezek egy számítógépes konzolból és 20-30 mágneses biciklitartóból állnak. Bankkártya segítségével vehetünk 1 hétre érvényes kártyát (1 euró és körülbelül 30 000 Ft-nyi összeg kaució), de használhatjuk a bérletként funkcionáló mágneskártyánkat is. A konzolnál érvényesítjük a kártyát, kiválasztjuk a szimpatikus biciklit és indulhatunk. A tarifarendszer lényege, hogy fél óráig ingyen kerekezhetünk, majd óránként egyre növekvő összegért cserébe. De ha fél óra után letesszük a biciklit, és újat veszünk fel, akkor újra indul az óra. A kerékpárok nyomon követhetők, tudni lehet, mikor ki használta. Ha kár keletkezik, követhető, hogy melyik bankszámlát kell terhelni. Az egyes állomások között furgonok segítik a biciklik egyenletes elosztását – Lyon domborzati viszonyai hasonlók Budapestéhez: a dombtetőkön jellemzően kevés a bicikli, fölfelé ugyanis lényegesen kevesebben tekernek...Ennek a rendszernek a segítségével jelentősen csökkent a belvárosi munkahelyekre igyekvők autós forgalma.
A megvalósult budapesti álom
A Rhône folyó mentén, észak-déli irányban egy gyalogos és biciklis tengely alakult ki a két legnagyobb városi parkot (Parc de la Tête d'Or és Parc de Gerland) összekötve.
A partszakasz mind funkcionális, mind tájépítészeti szempontból szakaszosan lett kialakítva, más és más módon kapcsolódva mind a folyóhoz, mind a városhoz. Az első szakasz a természet és város fokozatos összeszövése: eleinte a növényzet és a természetes, érintetlen folyópart dominál, mindez fokozatosan válik egyre kiépítettebbé:
- a térburkolatok egyre nagyobb felületen jelennek meg,
- a növényzet egyre inkább kertjellegűvé, telepítetté válik: a természetes, vízparti ligetek helyett facsoportok, majd csak fák, a vízparti aljnövényzet fokozatosan gyeppé egyszerűsödik, majd eltűnik
- a funkciók egyre közösségibbé válnak
A középső szakasz a valódi városi, közösségi tér, szervesen kapcsolódik a város többi kiemelt tere alkotta struktúrához. Az utolsó szakasz fokozatosan, finoman visszavezet a városi parkba. A felhasznált anyagokat és a növényzet telepítését meghatározták részben az időszakos árvizek, részben a Rhône völgye, mint speciális vegetációjú bortermelő vidék.
1. Bertillod-Lone
A vízzel érintkező szakasz az eredeti szigetes-ligetes természetes környezet helyreállítása (tisztítás, növények újratelepítése útján) – bemutatva a Rhône növény-és állatvilágát.
2. Ripisylve Amont
A lakóbárkák zónája. A meglévő növényzet helyreállításával két részre osztották a sétányt:a felső rakpartok felé esik a biciklis zóna, a vízparton pedig a sétáló zóna. Ide horgászstégek is kerültek. A tóparti buja növényzet itt is folytatódik, de a szigetecskék már elmaradnak.
3. Iles jardins
A széles sétányon szigetszerűen kerteket alakítottak ki, főleg gabonafélékből és fák kis csoportjából. Ezek közé pétanque-pályák és játszóterek kerültek. Ez a szakasz már a belváros vonalában van, így a felső rakpart tereivel szervesebb a kapcsolata az eddigi szakaszokénál.
4. Prairie
A Pont Lafayette és a Pont Wilson közötti szakasz, ahol a folyómeder jelentősen kiszélesedik.
Lehetőség nyílik a gyalogos és a kerékpáros forgalom szeparálására: a kettő között, mintegy 6000 m2-en egy rét helyezkedik el. A növényzet itt hosszú törzsű fák csoportjából, bokorszerűen növő virágokból, és egyszerű pázsitból áll. Helyenként a rét két oldalát rejtett-burkolt átvezetések kötik össze. A folyó kiszélesedése miatt a gyalogos sétányt a folyó irányában megnövelték egy faburkolatú sávval, ami az itt fixen lehorgonyzott szórakoztató hajók teraszaként szolgál. A bárokon kívül kiállítótér-hajók is találhatók itt, illetve az egyik bárka a Lyon fejlesztésével kapcsolatos projekteket mutatja be.
5. Terrasses de la Guillotière
A Rhône-part igazi belvárosi szakasza, amely, mint tapasztaltuk, valódi köztérként funkcionál. A belváros szívével vagyunk egy vonalban (Place Bellecour, Lyon főtere a félszigeten), ez a szakasz kapcsolódik legszervesebben a felső rakparthoz és a félszigetre átvezető Pont de la Guillotière-hez. Ezt a kapcsolatot egy lépcsőkből és rámpákból szervezett térsor biztosítja. A lépcsők részben városi nézőtérként is funkcionálnak a belváros felé fordulva. Az átalakítás ezen a szakaszon a felső rakpartot is érintette: széles gyalogos és kerékpáros sétánnyá alakult. A téralakítás nem állt meg a forgalmi sávoknál: kelet felé folytatódik a Place Jutard és Place Raspail együttesével. A felső szakasz egy része a kifejezetten városi sportokat űző fiataloké – itt találhatóak a poolok, kosárpályák és focipályák. Az alsó rakparton egy hosszú, nyáron szökőkútként, télen a tervek szerint korcsolyapályaként működő sekély medence fut párhuzamosan a folyóval.
6. Estacade – Centre Nautique
A folyóparttal párhuzamosan a felső rakparton egy uszoda működik ezen a szakaszon. Itt a meglévő beton partszakasszal párhuzamosan egy fa mólót alakítottak ki. Az uszoda falára futónövényeket telepítettek
7. Port de l'Université
Ez a szakasz adott otthont a folyami kikötőnek. Több mint száz szilfát és gesztenyefát telepítettek, ami kellemes, egyetem-kert hangulatot teremtett. Ez nem véletlen, hiszen a partszakasz dinamikus kapcsolatban van a közvetlen szomszédságában található egyetemekkel. Röplabdapálya, az elmaradhatatlan pétanque-pálya, tornapálya, játszóterek segítik az aktív kikapcsolódást, nem csak az előadások közti szünetekben.
8. Galerie Botanique
A „Rhône kertjei" mentén egyszerű kerékpáros és gyalogos sétány vezet a Parc de Gerland-hoz.
A zöld felületé a főszerep: a Rhône folyó mentén, a forrásától a torkolatáig megtalálható vegetáció kerül bemutatásra. Kisebb mólók épültek a horgászoknak. Az alsóbb szakaszon nagyobb mólókat alakítottak ki a vízisí- és a motoros vízi sportokat kedvelőknek. A helyenként lépcsős kialakítás ismét nézőtérként funkcionál: szemben a félsziget csücske, ahol a két folyó, a Rhône és a Saône találkozik. Erre a kiemelt jelentőségű területre épül majd a Musée des Confluences, a Coop Himmelb(l)au tervei alapján.
Rab Judit
képek: Rab Judit, Kádár Bálint
11:54
Sírok, ha Lyont meglátom, ha Lyonról hallok újra és újra. Budapest te "csodás"? Érted?
[előtte-utánna képek pdf-ben letölthetők innen. A lyoni rakpart autóktól hemzsegő "P+R parkolóból" RAKPARK minőségűre változott és belakták az emberek.]
14:15
@bardóczi: Összehasonlítani lehet. De minek: Lyon mostanában (20-25 éve) éled, találja meg önmagát. Budapest meg azóta agonizál. Néha felkerül a ráncokra egy-két szépségpöttynek szánt opus, fájdalmas szövetcserékre is sor kerül itt-ott, de hát - valljuk be -, a város nagybeteg.
Hadas László
16:17
@bardóczi: ennyit ér, ha VAN ÁTFOGÓ KONCEPCIÓ egy városról.
majd igyekszem a többi - mert még van jópár - projektet is ledokumentálni. sokat lehet egy sikeres várostól - mert Lyon nagyon az, francia viszonyatban is - tanulni.
RJ