Malmö új központja

Tavaly adták át a svéd Malmö központjában, a White tervezésében azt a városi teret, amely a térség megváltozott dinamikájára kíván a minél rugalmasabb választ nyújtani. 

A svéd nagyváros a 2000-ben megnyílt Øresund-híd átadását követően szinte összenőtt Koppenhágával, a két város között napi szinten ingázók száma ugrásszerűen megnőtt. A dán főváros és a svéd Malmö körül kialakult 3,8 milliós régió a legdinamikusabb skandináv terület. Az ingázók legnagyobb része a hídon átfutó vonatokat veszi igénybe – egységes jegy- és bérletrendszere a két országban elterülő teljes régió közösségi közlekedési hálózatára érvényes –, amely korábban Malmőt körbejárva jutott el a város központi fejpályaudvarára. 2010-ban adták át azt az új, 17 kilométeres új vasúti rendszert, amelynek nagy része a város alatti alagútban fut, ezzel lényegesen lerövidíti az utazási időt. A City Tunnel projekt keretében új állomás is épült Malmö központjában, a korábban csak végállomásként működő főpályaudvart pedig az alagútból beérkező vonal bekötésével átmenő forgalomra rendezték át, ezzel lényegesen könnyítve a régó svéd oldalának közlekedési helyzetén.

A város központi elhelyezkedésű, mégis korábban csendes Triangeln kerületében megnyílt új, földalatti vasúti állomás és az itt megforduló napi 37.000 ingázó radikálisan megváltoztatta a térség dinamikáját, épp ezért volt szükség a felszíni térség határozott újragondolására. A S:t Johannesplant és közelében levő művészeti központ terét érintő városi tér kidolgozására kiírt pályázatot a svéd White iroda nyerte. A két térség „összenyitásával" egy olyan teret kívántak megteremteni, ami egyszerre tud programot nyújtani a nyüzsgő hétköznapokon és a csendes vasárnapokon egyaránt.

A teret leginkább meghatározó, egybefüggő betonozott burkolata a hétköznapi eleganciát kívánja megjeleníteni, motívumvilágában a térfalakat alkotó templomra és a művészeti központra reflektál, vonalvezetése a templom északi szecessziós rajzolatait kölcsönzi. A művészeti központ előtti térség pedig bekapcsolódik az intézmény életébe, ott installációs lehetőségeknek, rendezvényeknek kíván flexibilis helyet biztosítani. A tervezők elképzelése szerint a térnek a legnagyobb rugalmasságot biztosítják, ezzel is átadva annak formálását a tényleges használóknak, így a központ művész rezidenseinek, akik a gördeszkázástól a filmkészítésen keresztül a különböző kísérletekig szabadon vehetik birtokba a teret.

A gyerekek számára szökőkúttal felszerelt játszótér létesült, a tér központi eleme pedig egy, a felszínből kiemelkedő hatalmas korong lett, ami szolgálhat színpadként és ülőhelyként is egyaránt, napnyugta után pedig kör alakban különleges megvilágítást kap.

Bán Dávid