Mindannyiuk emlékének foglalata – Elkészült a pesti gettó-emlékmű első üteme

Napra pontosan 79 évvel ezelőtt, 1945. január 18-án szabadították fel a pesti gettót, számolták fel annak határaként felállított deszkapalánkjait. Erzsébetváros Önkormányzata 2021-ben nyilvános ötletpályázatot bonyolított le egy, a Klauzál téren – a gettó egykori központi, tragikus eseményektől terhelt helyszínén – felállítandó emlékmű megvalósítására. A Hetedik Műterem Kft. I. díjas pályaművében – kilépve a tervpályázat helyszínre vonatkozó kereteiből – hálózatos javaslattal élt, amely egyszerre jelöli meg az egykori gettóhatár nyomvonalát, és állít központi emlékhelyet a felhívás szerinti Klauzál téren. A megvalósítás két ütemben történik: mára elkészült a 16, egykor lezárt utca járdáiba épített 32 jel, emlékeztetve mostantól minden arra járót közös történelmünk e sötét fejezetének térbeliségére a pesti városszövetben.

Előzmények

Az 1944. november 29-én kiadott rendelet alapján a pesti gettót 1944. december 10-én zárták le. Határa legtöbbször egymáshoz kapcsolódó tűzfalakból állt, pár helyen a meglévő kerítéseket felhasználó, belső udvart elválasztó falként jelent meg, az utcákon pedig fa palánkokként. A lezárt 0,3 km²-es területén több mint 70 000 ember élt összezsúfolva. Felszabadításakor, 1945. január 18-án az utcákon és a Klauzál téren kb. 3000 temetetlen holttest feküdt. A felszabadítás után az áldozatokat ideiglenesen a gettó zöldterületein, egy részüket a Klauzál téren három kisebb tömegsírban temették el. A holttesteket később exhumálták, és a Salgótarjáni úti temetőbe szállították. 2881 holttestet (1140 név szerint ismert áldozatot) a Dohány utcai zsinagóga udvarán, 24 közös sírba helyeztek, mely mára az egyetlen gettón belüli tömegsírként tanúskodik a vészkorszakról.

A Klauzál tér a gettónak nemcsak központi tere, de az ide behurcoltak átvizsgálásának és kifosztásának éppúgy helyszíne volt, mint az egykori tömegsíroknak. Ugyanakkor az egyre halványabb emlékű traumatikus múltat egyetlen, helyhez kötött objektumban megfogalmazni aligha lehet, így tervünkben egy olyan emlékhely kialakítását javasoltuk, amely a teljes térbeli kontextus vizualizációjára törekszik, s mégis apró, alig észrevehető elemek láncolatából áll. Ezért a koncepciónak két, egymással szorosan összefüggő eleme és helyszíne van, illetve lesz. Az egyik magának az egykori gettónak a közterületi lehatárolása, az eddig a kollektív tudat számára aligha létező határvonalának előhívása. A másik a gettó egykori legnagyobb terén, központjában, az egykori tömegsírok közelében elhelyezett emlékhely.

Az egykori pesti gettó területén, illetve annak közvetlen környezetében ma több emlékmű is található. Ezek vagy pontszerűen jelölnek meg, magyaráznak egy-egy helyet, vagy mint a legfőbb emlékhely, temetőkertként őrzik az áldozatok emlékét. A 2021 óta anyagában, pontos kialakításában igen, de szellemiségében nem módosított I. díjas tervpályázatunk alapvetése volt a teljes határnak és a Klauzál téri helyszínnek az együttes megjelölése.

Az egykori határhelyzetek megjelölése: az elkészült első ütem

Az egyetlen egykor valós, s ezért megjelölhető fizikai valóság a gettó határa, melynek "előhívása" szándékaink szerint segít elgondolhatóvá tenni – épp a térbeliség valóságát kínálva a történelmi tudás absztrakciója mellé – a bekövetkezett, egyszerre személyes, egykori családokat érintő, és egyszerre mindannyiunkhoz, magyarokhoz ma is kötődő közösségi tragédiát.

A terület be- és kilépési pontjainál alig észrevehető jelek hálózata valósult meg. Mindösszesen 16 utcát (Wesselényi utcát kétszer, Síp utcát, Kazinczy utcát kétszer, Nagy Diófa utcát, Nyár utcát, Klauzál utcát, Akácfa utcát kétszer, Dob utcát kétszer, Csányi utcát, Kis Diófa utcát, Holló utcát, Rumbach Sebestyén utcát) szelt át az egykori határ. Eddig a közterületen az egykori határra – a Dohány utcai zsinagógánál elhelyezett táblán kívül – semmi nem utalt, észrevétlenül sétáltunk át rajtuk nap mint nap.

A 16 utcán átfutó egykori palánk helyén 16-16, összesen 32 db határt jelölő elemet helyeztünk el. A határokat mostantól megjelölő, 85 cm hosszú és 8 cm széles elemek színezett műkő anyagúak. Felületükbe süllyesztve 18 mm széles, 50 cm hosszú, 4 mm vastag bronz rúd jelöli az egykori határt, melyet savmart, kifestett szöveg egészít ki. A határokat jelölő elemekből két típus készült, melyek az egyes utcák két-két járdafelületébe kerültek. Az egyik magyar-angol, a másik magyar-héber felirattal, egységesen a következő szöveggel: "A pesti gettó határa / 1944. XII. 10-1945. I. 18."

A határt jelző elemek vegyes, meglévő burkolatokba simulnak: túlnyomórészt aszfalt felületbe, illetve különböző méretű beton térkőbe és bazalt kiskockakőbe, az egyes utcák utolsó, gettóba tartozó épületének sarkához tapadva kerültek a járdák burkolatába, az egykori fa palánkok elvi helyeire.

Az emlékmű a terület körüljárásával, egy-egy elemével való hétköznapi, egyszeri vagy ismételt találkozással válhat befogadhatóvá. Az emlékezés munkájához hasonlóan a bejáráshoz szükséges fizikai munka esélyt teremthet az emlékmunkának is, egyénileg éppúgy, mint a legkülönfélébb kis- és nagyobb közösségek számára. Így javaslatunk és annak elemei éppúgy alkalmasak az egyéni kontemplációra, mint a reprezentatív, rituális emlékezés megvalósítására, ahogy alkalmas városi séták helyszínéül, ill. osztályok edukációs alkalmainak szervezésére is.

A tér megjelölése annak egykori középpontjában: az idén elkészülő második ütem

– emlékezett vissza Kemény György 2014-ben, s ez az idézet pontosan utal az egykori térszerkezetnek az egykori kollektív tudatban meglévő jelentőségére.

Maga a Klauzál tér a gettó szimbolikus és nagyon is valóságos tere volt: egyszerre a gettóba való belépés és kifosztás egykori helyszíne, a gettó területének egyetlen nagy köztere és az egykori tömegsírok helye.

A központi, pontszerű elem elhelyezésénél az 1944-es állapotot – erőteljes központ köré koncentrikusan ültetett fákkal alakított teret – vettük alapul. A központi elem az egykori tér központjába fog kerülni, mely az emlékműállítástól függetlenül megvalósuló, tervezett köztérépítészeti kialakítás egyik zöldfelületébe esik majd. Ez a pozíció így egyben a tér időbeli értelmezésére is kísérletet tesz, utal a traumatikus múlt valós téri környezetére, halvány emléknyomként megjelenítve annak egykori centrumát.

A központi elem egy 226 cm átmérőjű, kör alaprajzú, 40 cm magas műkő korong, melynek alapterülete pontosan 4 m². A korong felső felületében egyedi, szabálytalan elosztásban jelenik meg 3000 db, 18x18 mm-es, 4 mm vastag bronz lemez. Anyaga a határt jelölő kisebb elemekkel azonos, speciális receptúrájú, fagyálló, színezett műkő.

A 4 m² kifejezi és átélhetővé teszi a felfoghatatlan mértékben túlzsúfolt 0,3 km² alapterületű gettóban az 1 emberre jutó átlagos terület nagyságát. A 3000 db bronz lemez pedig a felszabadításkor talált temetetlen áldozatok számosságára utal majd. A Klauzál téri emlékjel felszíne sajátos reliefként, absztrakt felületként jelenik meg az egykori tér fókuszában, a jelek sűrűsége a gettótérkép és az egykori tömegsírok térbeli elrendezésére is utal majd.

A korong palástján három nyelvű (angol, magyar, héber) értelmező szöveg készül:

Tipográfiai koncepció

Az emlékmű tipográfiai vonatkozásainak megfogalmazásához a vészkorszak-korabeli bürokrácia banalitásának jellegzetes megtestesüléseit vette alapul annak tervezője, Polgárdi Ákos. Azokat a Budapestet elborító plakátokat, amelyek felszólítják a zsidókat ingóságaik, majd ingatlanjaik, végül szabad mozgásuk feladására. A korszakra jellemző módon a plakátok intenzív betűkeveréssel komponáltak, és mai szemmel meglepő "könnyelműséggel" halmozzák a különböző betűstílusokat: a talpas didone-októl, a széles, döntött groteszkeken át, a keskeny fabetűkig és szecessziós címtípusokig. Az emlékmű feliratainál ezt a diverzitást szerettük volna megjeleníteni – természetesen kortárs formába öntve –, amikor a különböző nyelvi változatoknál nem egy betűtípus különböző metszeteit használtuk, hanem egymáshoz stilisztikailag nem kötődő, de mégis jól komponálható típusokhoz nyúltunk.

Három emlékhely a városi és a virtuális térben

A most részben elkészült munka a harmadik olyan nagy kiterjedésű emlékmű egymás közelében, amely urbanisztikai léptékben tesz kísérletet az emlékezésre. Az MM Csoport által tervezett, s 2014-ben átadott Trefort kerti II. világháborús emlékmű az egykori áldozatok és a mai egyetemi polgárok közös terének, az egyetemkertnek a megjelölését végezte el, egyszersmind az áldozatok névsorának és adatainak vizualizációjával, Szabó Levente és Polgárdi Ákos 2017-ben átadott, a reformáció 500. évfordulója alkalmából megvalósított koncepciója városi téri helyzetbe emelte a reformációnak a magyar nyelvben máig jelenlévő egyik legnagyszerűbb hagyományát 2x95 idézetpár burkolatban való megjelenítésén keresztül, a 2024-es gettó emlékmű pedig egy egykor létező, de ma láthatatlan, brutális téri valóság vizualizációját valósítja meg az egykor mindössze 40 napig fennálló, mégis traumatikus városi határhelyzetnek.

Az egyeztetések során megfogalmazódott, hogy célszerű volna a gettó emlékmű 2. ütemének elkészültével egyidejűleg egy olyan webes felületet létrehozni, amely részben az emlékhely koncepcióját, részben az egykori áldozatok adatbázisát tartalmazza, összeköti a határpontokat vagy a Klauzál téri emlékjelet meglátogatók számára. Bízunk benne, hogy ezzel válhat teljessé a koncepció, miként az történt a Trefort kerti és a Kálvin téri emlékhely-projektek esetében is.

Szabó Levente DLA, Biri Balázs
Hetedik Műterem Kft.

Szerk.: Hulesch Máté