Neutelings Riedijk Architekten: Hajózási és Szállítási Főiskola Rotterdam, 2005

A második világháborúban majdhogynem porig rombolt Rotterdam továbbra is a kortárs holland építészeti kísérletek egyik legizgalmasabb terepe. A belváros a 90-es évek végére nagyjából újjáépült - olyan, új identitást teremtő épületekkel, mint amilyen Rem Koolhaastól a Kunsthal (Műcsarnok) -, miközben a régi kikötői területek átformálása is elkezdődött. A Kop van Zuid-en hamarosan Mecanoo-toronyház magasodik, s néhány éven belül a város sziluettjét végképp a toronyházak határozzák majd meg (Kop van Zuid és városközpont). Annak ellenére, hogy a helyi megfigyelők nem viszonyulnak kritikátlanul a sztárépítészek eme nem mindig legjobb minőséget produkáló mozgolódása iránt, kívülállóként mégiscsak irigylésre méltó az a hétköznapi érdeklődés, amivel a városvezetés és a városlakók a szokatlan formák és megoldások elburjánzását követik - hovatovább büszkék is rá.

Rotterdam újabban Lloyd-negyednek hívott kikötői zónája a város információs és kommunikációs technológiai központja, melynek századeleji impozáns téglaépületeiben loftlakások, összesen mintegy 2000 lakásból álló új lakónegyed, sportlétesítmények, cirkusz és koncerttermek lesznek, amellett, hogy a dokkról nem hiányozhat három impozáns toronyház sem. A 30 millió euró költségvetésből megvalósult Hajózási és Szállítási Főiskola épülete a Lloyd-projekt egyik első, frissen átadott épülete, amit a rotterdami építészpáros, Willem Jan Neutelings (1959) és Michiel Riedijk (1964) jegyez.

 

 

A 65 méter magas, kék-fehér kockás ház jellegzetes, eltérő térfogatú elemekből, messze kiugró szintekből áll. Az épület a legkorszerűbb oktatási funkciókat, és természetesen éttermet, üzleteket, fitnesztermet foglal magában. Tetején egy 350 tonnát nyomó konferenciaközpont fordítja periszkóp-fejét az Északi-tenger felé, míg a földszinti konzol rá merőlegesen a kikötőre néz. A hajózási szakma új fellegvára a hely és az intézmény szelleméhez illőn hatalmas mérőműszer-objektként trónol a rakpart város felé néző sarkában.

 

A Neutelings Riedijk iroda más munkáihoz hasonlóan (ld. az amszterdami kikötő Patio-házait, vagy az IJ-tornyot, akár az utrechti egyetem Minnaert épületét) itt is egy meteoritszerű, szokatlanul hajtogatott geometrikus alakzatról van szó. A Neutelings Riedijk az eljárásukat szobrászati tudománynak nevezi, melynek során először a geometrikus alakzat születik meg, amit aztán - mint egy szobrászműhelyben - a meglévő városépítészeti körülményekhez alkalmaznak. A Neutelings Riedijk ikonszerű épületei abból a koncepcióból eredeztethetők, amit egy holland várostervező, Frits Palmboom az Artificial Landscape című könyv (Hans Ibelings szerk., 2000) egy írásában a holland városi táj három markáns megközelítésmódjának egyikeként nevezett meg. Neutelings "Patchwork Metropolis" terve amellett érvel, hogy a város és a vidék ellentéte immár nem létezik, hanem az ember - persze elsősorban Hollandia állampolgárairól van szó - mintegy a városokat összekötő sztrádán autózva, az ablak szabta keretben, töredékekben tapasztalja meg a tájat. Neutelings korábbi mesterétől, Koolhaastól eltérően a várost nem rétegekből épülőnek, mélységeket hordozónak, hanem hirtelen benyomásokból, meglepetésekből egymás mellé rendelt képekből álló konstruktív káoszként képzeli el.

som
Fotó: me>mo, Somlyódy Nóra