Pontosan, szépen – családi ház Szentendrén
Fiatal építészként mindig izgalmas érzés külföldön járva találkozni Mies van der Rohe vagy épp Alexander Brenner házaival. Hasonló utazásra hívott Kuknyó Lajos, amikor bemutatta azt a lakóházat, amit a közelmúltban tervezett a Szentendre fölé emelkedő, kivételes panorámával rendelkező domboldalra. A látogatás során nyilvánvalóvá vált, hogy európai színvonalat itthon is el lehet érni - kellő alapossággal, odafigyeléssel, no meg némi tőkével. Mizsei Anett írása.
A legfontosabb célkitűzés az volt, hogy az építészeti minőség sem a tervek, sem a beépített anyagok, sem pedig a kivitelezés tekintetében ne maradjon el a hasonló európai projekteknél látottaktól. Ennek érdekében a tervezést és a kivitelezést szigorúan egy kézben tartva, az utolsó részletig nagy odafigyeléssel épült meg a ház.
Az első és legszembetűnőbb alapelv talán az lehetett, hogy a tervezés – és így a ház – nem ér véget a ház kontúrjánál, de még a telekhatáron sem, hanem kiterjed arra a nem hétköznapi panorámára is, amely kelet felé nyílik a Dunára. Megérkezéskor a fehérre vakolt építménybe foglalt, fém és homokfúvott üveg kertkapu fogadja a vendéget. Belépve a kertbe jól érzékelhető a ház és a domboldal viszonya. Minimális tereprendezéssel alakították ki a kertet, megőrizve a teljes, értékes faállományt – egyetlen fenyő kivételével, ami a ház helyén állt. Egyes növényeket áthelyeztek, mások maradhattak a helyükön, s az új kert ezekhez igazodva született meg, így már röviddel a kivitelezés után is befejezettnek, késznek tűnik.
Az építménymagasság fontos kötöttség volt, a ház formáját, a teraszos kialakítást, a felső szint erőteljes hátrahúzását ez határozta meg. Kérdésemre, hogy a helyi építési szabályzat itt is predesztinálja-e az új épületeket a mediterrán stílusra, a tervező nagyot nevetve mutatott rá: ez egy mediterrán ház. És valóban, szemléletében az. De mit is értünk ez alatt pontosan?
Van gondos tájolás. Ehhez persze jó fekvésű telek is kellett, de ezt az induló tőkét itt bizony hibátlanul forgatták. Kelet felé nagy üvegfelületekkel elválasztva csatlakoznak a terepet követő teraszok, amelyek közül a legfelső egész egyszerűen a nappali folytatása. Az egyedi üveg tolóajtókat félrehúzva egyetlen nyitott térré válik a lakószinttel. Ugyanakkor a teraszokon is tisztán elkülönülnek a funkciók: pihenő, napozó, étkező… A reggeli nap akadálytalanul ragyogja be a házat, a multifunkciós üvegek azonban csak a napenergia 40%-át engedik át, ezzel védik a belső tereket a túlzott felmelegedéstől. Dél körül már a zártabb, bejárati homlokzat néz a nap felé, a hosszú nyári délutánokon pedig maga a domb és a sűrű növényzet csökkenti a hőterhelést.
Van nagyvonalú térképzés. A házba a kertkapuhoz hasonló acél-opálüveg ajtón léphetünk be. Előtér fogad, rejtett gardróbbal és mosdóval. Továbbhaladva feltárul a nappali, a konyha és az étkező, ha pedig megállunk a három funkciót magába fogadó térben, egyszerre láthatjuk a kertet, a keleti panorámát és a nyugat felől emelkedő domboldalt. Minden akkora, ami még és már kellemes. A konyha fő vonzereje, hogy jóformán az ablak parapetmagasságában folytatódik a domboldal és a kert. Nem is érzékeljük, hogy éppen kinézünk-e valahova, vagy ellenkezőleg, benézünk egy terráriumba vagy télikertbe. A funkciók között minimális elválasztásokat alkalmazott a tervező. A matt üveg tolóajtóval diszkréten elrejthető a konyha, a nappali és az étkező közé állított gránit pengefal azonos értékű dekoratív elemként jelenik meg mindkét helyiségben. Inkább szobor benyomását kelti, mint válaszfalét.
Vannak nemes anyagok. Bár a tervezés során kialakult a belsőépítészeti koncepció, de építés során öltözött fel a ház. A tervezés során egyfajta ökologikus gondolkodás is megvalósult, mivel a fő szempont az volt, hogy csak olyan anyag kerüljön be, ami ebbe a házba, erre a helyre jó. A matt, fehér bőrrel borított térbe a központi zöldesbarna gránitfal csempészi be a természet színeit, az egyetlen fából készített, beépített magasfényű amerikai dió bútorok pedig a ragyogást. Cél volt, hogy a tölgyfa padló folytonosságát ne törje meg a berendezés. Ennek érdekében az egyedi bútorok fényes krómacél lábazattal készültek, ugyanúgy, ahogyan az acéloszlopok borítása is. Ezek a tükröződések elemelik, szinte lebegtetik a tárgyakat a térben.
Van rend, a házzal összhangban álló életmód. A letisztult környezet fegyelmezett lakókat kíván, így különösen a földszinti, közösségi terekben fontos volt, hogy mindennek meglegyen a maga helye. A konyha, a dolgozósarok számos rafinált megoldással biztosítja a szükséges tárolóhelyeket. Az emelet már a bensőségesebb, a családi élet színtere. A gyermekszobában mágnesfal várja a játszó kicsiket, és tágas, részben zöldesített terasztető a pihenni vágyókat. A pinceszinten a gépkocsibeállót és a kiszolgáló helyiségeket helyezték el.
Összességében egy logikus, jól szervezett lakóházat ismerhettem meg a látogatás során. Lehet, hogy a beépített anyagok, és legfőképpen a kivitelezés színvonala itt és most még luxus…? Lehet. A tervező azt vallja, ennek nem lenne szabad így lennie. A ház a bizonyíték: meg lehet csinálni.
Mizsei Anett
Szentendrei villa
vezető tervező: Kuknyó Lajos - Architéma Kft.
statika: dr. Medek Ákos
épületgépészet: Komlóssy László
elektromosság: Nemere Lajos
kerttervezés: Gazsó István
tervezés éve: 2006
kivitelezés éve: 2010
bruttó szintterület: 329 m2
generálkivitelező: Architéma Kft.
17:44
A nappali tényleg kissé bemutatótermesre van berendezve, és az emeleti ablakokra elég sok közlekedő jut, viszont a konyha, a bejárat, a terasz nagyon ott van. Remélem, kap majd valami díjat, mert Szentendre nyilván kissé kiesik a figyelemből. Nem az építészekéből persze, hanem inkább a lehetséges megbízókéból.
16:10
A háznak valóban vannak építészeti értékei - szerethető és látványos. Soha rosszabbat! Azonban nem értem kinek szól ez a szövegrész: "...a multifunkciós üvegek azonban csak a napenergia 40%-át engedik át, ezzel védik a belső tereket a túlzott felmelegedéstől. Dél körül már a zártabb, bejárati homlokzat néz a nap felé, a hosszú nyári délutánokon pedig maga a domb és a sűrű növényzet csökkenti a hőterhelést..." Egy árnyékolatlan, DDK-i tájolású totál üvegfal bizonyítványát magyarázza a szerző? Dél körül, vagy délután nincs szórt sugárzás Szentendrén? Miért nem vállalja föl, hogy sokkal fontosabb a kilátás, mint a hűtés építészeti eszközökkel való megelőzése-csökkentése? Éljen a gépészet és a napszemüveg! Ennyiben (és részben a fotókon látható világítási megoldásokkal) a válság előtti évek szemléletét hűen mutatja a ház. (Tervezés: 2006)
12:15
@Baglyas: Tavaly nyáron nem kellett klímát használniuk. Azt gondolom, ez azért biztató.
15:09
@Mizsei Anett: Nem ennyire a napnak kitett, de végig ablakos (tíz méter hosszan szinte talpig üvegezett), D-DNY-i fekvésű, domboldali, 90%-ban árnyékolatlan házban lakom, a belmagasság 3,45 m. A legdurvább nyarakon is legfeljebb összesen hét-nyolc napon át megy a klíma, és akkor is csak másfél-két órát.
15:11
21 századi épület,de a gépészeti megoldások remélem nem a 90-es évek. A leírásban nem olvastam semmit az épületgépészetről, gondolok itt hővisszanyerős szellőztetés, napkollektor.. Az ilyen minőségű épületekben Magyarországon valamiért még mindig nem terjedtek el ezek az alapvető gépészeti megoldások. Más, a gondos tájolásra: a déli homlokzat szoláris szempontból a legfontosabb, igen tudom a panoráma is fontos... De az épület azért nagyon tetszik. Hajrá.
16:33
Lakik ebben a házban valaki ?
19:23
@eMeLA: Érdekes, hogy ezt a kérdést nem a kb. két hete közölt, Bergen melletti norvég ház kapcsán tette fel. Igen, úgy látszik, van olyan magyar értelmiségi család, ahol elrakják a koszos cipőt és rend van az íróasztalon.
07:10
@Pákozdi Imre: A megoldás az, hogy legyen hely(e) mindennek. Ha egy rejtett szekrénybe ugyanannyi erővel bedugható a cipő, vagy a mappahegyek, mint amennyivel ledobható az íróasztal mellé vagy a szőnyegre, akkor már csak döntés kérdése, mit tesz az ember. Ez persze habitus kérdése, de ha a ház a benne élők életmódjához igazodik, akkor nagy baj már nincs. :) (Még egy megjegyzés: a fotók -ezúttal- nem az enyémek!)
16:06
Ez valóban meseszép. (Tér)élmény belülről, kívülről, meghittség és nagyvonalúság egyszerre. "Minden akkora, ami még és már kellemes." Gratula az építtetőnek, az építésznek és a hír-adónak, egyaránt.