Pöttyös óvodaépület Gyulafirátóton

A Veszprém részét képező Gyulafirátót a közelmúltban új óvodaépülettel gazdagodott. A Kastélykert Óvoda – ahogy a neve is mutatja – 40 éven keresztül az 1778-ban épült préposti kastélyban működött, mely esztétikus épület, ám az előírásoknak már nem felel meg. Az új, korszerű épületet a tervező, Madarasi-Papp Rita szavaival mutatjuk be.

A tervezési feladat összefoglalása

A Veszprémi Kastélykert Körzeti Óvoda épülete öt óvodás és egy bölcsődés csoportnak ad helyet. Az óvoda és a bölcsőde egy épületben, közös főzőkonyhával és igazgatással, de elválasztott közlekedőrendszerrel épült. A főépülettel együtt melléképületként egy, a bölcsőde és az óvoda játszókertjéhez is kapcsolódó kerti játéktároló építmény is készült.

Az öt óvodai csoport összesen 120 kisgyermek óvodai ellátását teszi lehetővé, a bölcsődei gyermeklétszám 12 fő. A dolgozói létszám 27 fő, a főzőkonyhát pedig 235 ételadagra terveztük.

A tervezési helyszín bemutatása

A telek Gyulafirátót településrész belsejében, családi házas környezetben található. Három oldalról utcák (Posta utca, Káposztáskert utca, Alsó-Újsor), negyedik oldalról pedig lakótelkek által határolt, korábban beépítetlen terület. A Posta utca országos közút, a Káposztáskert utca és az Alsó-újsor önkormányzati kezelésű. Az országos közút mentén közútcsatlakozást, várakozóhelyet nem terveztünk. A Posta utcában buszmegálló található helyijáratok számára. A buszváró építmény egy része benyúlik a tervezési területre. Ezt a beépítettség számításánál figyelembe vettük.

A telek északnyugati és délkeleti sarka között mintegy két és fél méter a szintkülönbség. Az épített környezetre az újabb keletű, kevés építészeti értékkel bíró falusias, kertvárosias beépítés jellemző. A Posta utcán van némi átmenő autós forgalom, de nem számottevő. A másik két utca csendes lakóutca. Összességében védett, nyugodt, csöndes, ideális helyszín az óvoda és bölcsőde számára.

Telepítés, funkcionális kapcsolatok, tájolás, tömeg- és téralakítás

A telepítés elsődleges szempontja a csoportszobák tájolása és kertkapcsolata volt. Az óvodai csoportszobák elsődlegesen délre tájoltak, de a tömeget tagoló belső udvaroknak köszönhetően mindegyiknek van keletre vagy nyugatra néző ablakfelülete is. A déli homlokzatot tornác árnyékolja, amelynek kinyúlását úgy szerkesztettük, hogy a meredek szögben beeső, nem kívánatos nyári napsütést kivédje, de a laposan sütő téli napot beengedje. Az így kialakuló fedett-nyitott tér kis mélységű, így nem alkalmas szabadtéri tevékenységekhez, ezért további fedett teraszokat alakítottunk ki a párosával csoportosított csoportszobák közé illesztve, így nem árnyékolják le a nyílászárókat, és nem csökkentik a téli hőnyereséget.

A bölcsőde a telek északnyugati sarkában, külön alaprajzi egységben kapott helyet. A bölcsődei csoportszoba keletre és nyugatra tájolt, átmenő helyzetű. Nyugati homlokzati felületéhez mély, fedett terasz kapcsolódik, amely textil árnyékolókkal teljes egészében leárnyékolható, és mérete olyan, hogy lehetővé teszi a tizenkét kisgyermek szabadban való altatását.

A konyha egységet és a csoportszobákhoz közvetlenül kapcsolódó járulékos funkciókat a csoportszobák közelében a földszinten helyeztük el. Élelmiszerlánc-biztonsági okokból a konyha egység és az intézmény gyermekek és szülők által használt terei között nincs átjárás.

A telek megengedett legnagyobb beépítettsége nem tette lehetővé az egy szintes kialakítást, ezért az igazgatási egység, a raktárak és az óvodapedagógusok szociális helyiségei az emeletre kerültek.

Az épület minden bejárata a Káposztáskert utcáról nyílik, mert ez az északi tájolású oldal, így a bejáratok nem vesznek el az értékes, jó tájolású homlokzatfelületekből, továbbá mert innen tudjuk az épületet a földszinti padlóvonal szintjén megközelíteni. Az Alsó-Újsor felől a játszótéren keresztül adtunk még egy kisteherautóval történő megközelítési lehetőséget arra az esetre, ha játszóeszközöket vagy kertfenntartási munkákhoz alapanyagot kell a helyszínre szállítani.

Az épület racionális középfolyosós rendszerű, mégis az épülettömeget két helyen felszakító belső udvaroknak köszönhetően a folyosó napfényes, és szintúgy az öltözők, amelyeket a folyosó térbővületeiként fogalmaztunk meg. A főbejáraton keresztül egy két szintes térbe érkezünk, ezt a teret, mint a megérkezés terét, kiemelten, a többihez képest nagyvonalúbban kezeltük. Ebből nyílik egyrészt a csoportszobákhoz vezető folyosó, másrészt az épület legnagyobb alapterületű helyisége, a tornaterem is, amely óvodai rendezvényeknek is otthont tud adni. Az emeletre vezető kétkarú lépcső szintén a bejárat közvetlen közelében található.

Az épület színezésében kifejezésre jut az egyes tömegek rendeltetése és egymáshoz való viszonya. Az egyes pavilonok különböző színűek, a minden pavilonhoz egyaránt tartozó „közös rész", a két szintes bejárati tömeg pedig barna alapon színes pettyes homlokzati festést kapott, pettyei az egyes pavilonok színeit viselik, telítettebb változatban.

Madarasi-Papp Rita így jellemezte az épületet az Építészfórumnak:
"A ház legnagyobb értékének a belső udvarokat tartom, amik fényt visznek az alaprajz belső részeibe, és a bennük álló fák révén valamiképpen a természetet is, az évszakok változását. Ez a két fa mindenhonnan látszik, a csoportszobákból és a folyosókról, öltözőkből is. Most még nem olyan látványos, de pár év múlva, ha a fák megnőnek, nagyon jó hangulatúak lesznek ezek az udvarok. Illetve még ami érdekes, hogy a különböző tömegeket különböző színűre színeztük – a pavilonok egyszínűek, a fő tömeg pöttyös –, de ez itt az udvarokban megfordul: síkonként különböző színűek a térfalak. Két-két sima szín találkozik a pöttyössel."

Belsőépítészet

A külső színességével ellentétben a belső térben a fehér szín dominál annak érdekében, hogy az alaprajzilag mélyebben fekvő területekre is indirekt módon eljusson minél több fény, és a megvilágítás a reflexióknak köszönhetően egyenletes legyen. A homlokzati pettyes minta helyenként visszatér a belsőben is, például az előcsarnok nagy, színes gömb alakú lámpáiban. A fehér mellett kis felületen megjelennek élénk, vidám színfoltok, például a közlekedő-öltöző térrendszer leghangsúlyosabb belsőépítészeti elemén, a térben álló öltözőszekrényeken, a csoportszobák beépített bútorain, illetve az akadálymentes tájékozódás szempontjából kontrasztot igénylő felületeken (pl. ajtók, lábazatok, lépcső). A színhasználat az egyes csoportok megkülönböztetését, egyéni karakterét is szolgálja – ahogy a külsőben a pavilonok eltérő színezése is.

Az öltözőkbe és közlekedőterekbe mágneses kiállító felületek kerültek,  a gyermekek óvodai munkáinak bemutatására.

A csoportszobákban a játékok tárolására szolgáló polcos és fiókos elemeken kívül a fektetők tárolására, valamint az óvónők és dadák saját használatára is beépített szekrények készültek. A berendezési tárgyak egy része a Kastélykert Óvoda meglévő bútorzatából kerül ki.

Az épület a fémlemezfedéseket gyártó PREFA 2020-as pályázatán megosztott I. díjat nyert, a homlokzaton a cég állókorcos antracit színű alumínium lemezét alkalmazta a tervező.
A 2021-ben megszervezett díjátadón Eltér István, a Magyar Építész Kamara elnökségi tagja is méltatta az épületet, aki rávilágított, mekkora felelősség valójában egy óvoda tervezése, hiszen a gyerekek szocializációjának igen fontos részét képezi az intézmény, és az új élethelyzet minősége – melyben az épületnek is nagy szerepe van – kihat a gyerekek későbbi életére. Madarasi-Papp Rita első középületének tervezésekor rögtön felmérte a feladat jelentőségét, és egy minden szempontból gyerekbarát, kellemes és biztonságos környezetet biztosító óvodát tervezett.

Szerk.: Paár Eszter Szilvia