Keserédes történet

Hogyan szerezzünk örömet könnyen-gyorsan, óccsón? A válasz egyszerű: silány anyagokkal, ál-megoldásokkal, az építész mellőzésével és az építészeti koncepció felrúgásával. Mondhatnánk, hogy déjà vue, ha nem hazai történetről lenne szó, így csak annyit: milyen ismerős... Gyeviki Nóra írása egy eredetileg Kazinczy Gyöngyvér által tervezett, végül nélküle kivitelezett ház sorsáról. Tanulságos történet - megbízóknak.

Sok gyakorló építész számára tűnhet ismerősnek a következő történet - sajnos. Amikor az építési szándék megvan, pénz is kerül a kivitelezéshez, a tervezési folyamat során összhang van az építész elképzelései és a megbízók igényei között… valami valahol mégis félrecsúszik.

A Kazinczy Gyöngyvér által Ráckevére tervezett, nappali ellátásnak (idősek klubja) valamint Gyermekjóléti és Családsegítő Szolgálatnak otthon adó ház építésekor is ez történt.

Tervezés
Az építészt 2008-ban kérték fel, hogy egy meglévő, eredetileg kétlakásos (79,4 + 108,12 m² + 32,23 m² pince) házból a fentebb említett szociális szolgáltatások funkciójának megfelelő, akadálymentes és környezettudatos épületet alakítson ki. A régi háznak nem csak a mérete volt a célnak megfelelő, hanem rendelkezett egy különös kisugárzással, hangulattal, ami a tornác színes üvegablakain átszűrődő fény játékában testesült meg.  A 2008 nyarán beadott engedélyezési tervet hiánypótlási felszólítás nélkül fogadta el az illetékes hivatal – 2009 februárjában (összevetve a dátumokat, újabb kérdőjelek villoghatnak lelki szemeink előtt). Ezután készültek el a kiviteli tervek.

Funkció
A funkcionális igények kielégítésére az adott alapterületek elegendőnek bizonyultak. Az 1.sz. lakás helyén a nappali ellátás (idősek klubja), a 2. számú lakás helyén pedig Gyermekjóléti és Családsegítő Szolgálat helyiségei kerültek elhelyezésre. A nyugdíjas klubélet, beszélgetés, foglalkoztatás, étkezés célját két egybe nyitott szobából álló, 30 férőhelyes klubhelyiség szolgálja, ahol kialakításra került egy pihenőrész, valamint az adminisztráció számára egy dolgozósarok is. A meglévő bejáratot a nyugati oldalról a délire helyezték át, a szélfogó-előtérből nyílnak a különböző mosdóhelyiségek. A klub szolgáltatásait hétköznapokon 8-16 óra között lehet igénybe venni, lehetőség van beszélgetésre, foglalkozásokra, szervezett kirándulásokra, színházlátogatásra és egyéb programokra. Mindezek mellett napi három étkezést is biztosítanak. A Gyermekjóléti és Családsegítő Szolgálat ügyfélvárója a hangulatos üvegtornác helyére került, innen nyílnak a különböző fő- és kiszolgálóhelyiségek.

Műszaki megoldások
Az épület átalakításánál elsőrendű szempont volt a ház energiaigényének minimumra csökkentése. A cél érdekében az építész optimális hőszigetelés kialakítását és jó minőségű nyílászárók beépítését tervezte. Fontos szempont volt az épület nyári hűtésének természetes megoldása, amit megfelelő árnyékoló  rendszerrel, zöld felületekkel lehet biztosítani. Az épület energiaellátására energiatakarékos, jó  hatásfokkal működő kondenzációs gázkazánt, valamint megújuló energiát hasznosító, hideg-meleg vizet előállító napkollektoros rendszert választottak. (A tervezett épület így elérhető összesített energetikai értéke fűtés+HMV+világítás = 119,34 kWh/m² év)
Az alulról vizesedő vegyes (vályog és kisméretű tégla) falakba besajtolt acéllemezre utólagos vízszigetelés került, a külső falak 10 cm, a tetőszerkezet 30 cm kőzetgyapot szigetelést kapott volna.

A déli homlokzaton, az üvegezett tornác elé ívesen hajlított faszerkezetet szánt az építész, melyre rőzsefonat árnyékoló kerülne majd, és lombhullató növényzetet futtatnának fel.

Homlokzatok
A keleti homlokzaton a rendszertelenül elhelyezett három darab ablakot szimmetrikus elrendezésben alakították át. A tervek szerint az ablakszárnyak új, osztott üvegezése a tornác régi kiosztását követte volna, az ablakok között faburkolattal, amelyben egy-egy helyi történetet megörökítő fafaragást képzelt el a tervező. Ennek kiinduló ötlete onnan eredt, hogy a felújítás előtt az ereszalja tele volt fecskefészekkel. A faburkolat, a dobozszerű kialakításnak köszönhetően, madárfészkeknek adhatott volna helyet, a madarak (ha esetleg nem is fecskék) az áttört faragványokon tudtak volna ki- és berepülni.

Akadálymentes kialakítás
Az épület felújítása, átalakítása során a teljes körű akadálymentesítés volt a cél, azaz hogy valamennyi közösségi funkció, illetve az ott nyújtott valamennyi közszolgáltatás mindenki számára elérhetővé váljon. Ezt az elvet vették figyelembe a parkoló, a járdák, lejtők, bejáratok és mosdók kialakításakor is, így az idősek, mozgás- vagy látáskorlátozottak és kisgyermekes szülők egyaránt használni tudják az intézményt.

Kivitelezés
2009. tavaszán készültek el a kiviteli tervek, ami alapján közbeszerzési pályázatot írtak ki a kivitelezésre. Első körben – pénz hiányában – a pályázat érvénytelen lett. Innentől kezdve valami oknál fogva megszakadt az információáramlás a tervező és a megbízó (a ráckevei önkormányzat) között. Az építész csak utólag tudta meg, hogy egyeztetés nélkül jelentősen változtattak a műszaki tartalmon, majd az ezt követően újra kiírt pályázaton sikerült kivitelezőt találniuk.

A hangsúly a megváltozott műszaki tartalmon van: fa nyílászárók helyett műanyag, kőzetgyapot hőszigetelés helyett PS táblák, a növényrács ívelt tartói helyett fűrészáruból összecsavarozott vázrendszer. Ezek nem elhanyagolható, apró különbségek, hanem – főleg a környezettudatos tervezési szemlélet és cél tekintetében – döntő változtatások. És akkor még nem is beszéltünk az építész esztétikai szándékairól. A legelső megkapó benyomás, a ház lelkét adó tornác színes üvegablakszemei, melyek az egész tervezett megjelenés kiindulópontjaként szolgáltak, a műanyag nyílászárók imitált ál-osztásaiként jelentek meg az új homlokzaton. Az utcai homlokzatra egyáltalán nem került fel a tervezett fa motívum – melynek létét szubjektív szempontok alapján meg lehet esetleg kérdőjelezni, de legfeljebb az egyeztetések során, nem pedig egy elfogadott, jogerőre emelkedett engedélyezési terv birtokában, a tervező beleegyezése nélkül…

Az épület átadása – a történet feloldása
A megújult házat idén áprilisban adták át. A résztvevő gyerekek, idősek, gondozók mind elégedettek, büszkék voltak. Ők nem értik, a tervező miért panaszkodik a műanyag nyílászáró, a szabálytalan osztás, a nem ívesen kialakított árnyékoló szerkezet vagy a homlokzat miatt. Nekik nem ez számít, számukra sokkal fontosabb, hogy van egy szépen felújított, tágas, akadálymentes házuk, egy kiváló adottságú déli fekvésű kerttel. Remélhetőleg azt külön értékelik, hogy a meleg vizet napkollektorok állítják elő, hogy esővíz-öblítéses a WC,  és hogy kevés energiát fogyaszt az épület.
Az ünnepségen az arcokra kiülő boldogság feledtethet sok kellemetlenséget. Végül is az épületet felszentelték, a szalagot átvágta a polgármester, birtokba vették a házat…

Hiányérzet
Bár a kérdések naivnak hathatnak, a mindennapi tervezői gyakorlatban rezignáltan beletörődhetünk a fenti, szinte hagyománnyá érlelt eljárásba, mégsem hagy nyugodni a problémakör. Miért fordulhat elő, hogy egy folyamatosan egyeztetett, elfogadott tervet anyagi okokból, a „jól bevált” technológiához való ragaszkodás, kényelmesség vagy egyéb érvek okán megváltoztatnak az építkezés során? Hogyan lehet egészen egyszerűen kihagyni a tervezőt egy ilyen döntésből? Miért tűnik mindez szinte természetesnek?

Ma és itt, nálunk, miért kérdőjelezi meg egy ács, kőműves vagy burkoló az építész által kidolgozott szerkezeti megoldásokat? És hogyan tudja simán meggyőzni az építtetőt, hogy minden jó úgy, ahogy ő kitalálta, „leegyszerűsítette” - bár az eredeti homlokzati arányoknak lőttek, vagy a műszaki paraméterek változnak ezáltal?
Ugyanakkor milyen arányban, meddig (időben és térben) tartozik egy terv az építész tulajdonába mint szellemi alkotás? Hiszen a megbízó bizonyos értelemben egy szolgáltatást kér, családi házaknál esetleg hosszú évek munkájával összegyűjtött pénzből fizeti ki az építést és az építészt is. Míg a tervező viszonylag rövid időt - hónapokat, talán egy-két évet - tölt egy bizonyos épülettel, addig a megrendelő akár évtizedekig szeretne olyan házban lakni, amilyet megálmodott. Azaz jelen esetben lehet, hogy örül a műanyag ablaknak is (azt legalább nem kell mindig újrafesteni, és olcsóbb is volt), lehet hogy igazán sosem tetszett a fafaragvány a homlokzaton, lehet, hogy nem talált alkalmas gyártót az íves tartószerkezethez – de számára nem is ezek voltak a lényegi pontok, hanem a funkcionálisan működő és olcsó átalakítás. A végeredmény a közösség akaratából létrejött, használható, és ők boldogok vele. Nagyon lecsupaszítva: annak ellenére, hogy az építészet elég szubjektív műfaj, hogyan láthatja ennyire más szemüvegen át az épület rejtett és hozzáadott értékeit a megrendelő és a tervező?

Gaschler-Gyeviki Nóra

vezető tervező: Kazinczy Gyöngyvér
generáltervező: Hárskúti Megújuló Energia Központ Kft.

tervezés éve: 2008
kivitelezés éve: 2009
építtető: Gyermekjóléti és Családsegítő Szolgálat, Ráckeve