Vadász György koronája Mohácsra

Vadász György, az örökifjú idős építész jutalomjátéka ez a kupolaszerű építmény, jutalomjáték abban az értelemben is, hogy mintha semmi sem változott volna az elmúlt fél évszázadban – megint korszakos tettet hajtott végre. (részlet Bachman Zoltán DLA opponensi véleményéből)
Bemutató kupola, kiállítótér terve a mohácsi Történelmi Emlékhelyhez.

Vadász György szerepe a magyar építészetben különleges, és ezért különleges méltatást érdemel minden egyes alkotása. Most mégis eltérek ettől és a régmúltba visszanyúlva Vadász György történelmi vátesz szerepét szeretném felidézni: a mohácsi csatavesztés emlékére létrehozott alkotása azokban a „nehéz időkben” történelmi szerepű és bátorságú tett volt. Mert hiszen ki nem érezte a műben az allegóriát?

Az érzékeny, az organikus építészet legszebb példáját mutató emlékhely, az ősi motívumok felelevenítésével hátborzongató lelkiismeret-furdalást idéző élményt nyújtott és nyújt a mai napig is. Az idő vasfoga azonban jelentősen kikezdte az alkotást és a 21. század igényei is aktuálissá tették az emlékhely emlékezési kultuszának felfrissítését. Vadász György, az örökifjú idős építész jutalomjátéka ez a kupolaszerű építmény, jutalomjáték abban az értelemben is, hogy mintha semmi sem változott volna az elmúlt fél évszázadban – megint korszakos tettet hajtott végre Vadász György azzal, hogy személyes hitével, szorgalmával, tehetségével megteremtette az emlékhely felújításának lehetőségét.

Úgy gondolom, ha mindezeket figyelembe vesszük, akkor akármennyire is nem divat és nehezére esik a ma építész-társadalmának az egymás teljesítménye előtti tisztelgés, én javaslatot teszek arra, hogy kalapot megemelve egy perces néma üdvrivalgással mondjuk ki, hogy Vadász György az ellehetetlenült, a történelmet alig tisztelő világunkban megint valami szimbolikust teremt. Úgy gondolom felesleges az alkotás elemzésébe merülnünk, mivel ugyan ízlések és pofonok különbözőek, de a Mester a saját vadászmezején életének több mint hét évtizedében, (ami az ő esetében remélem a gyerekkor vége és lassan meg is komolyodik) hozott létre olyan alkotást, amelyhez sem a társadalomnak, sem nekünk mondhatni semmi közünk, hiszen envérével teremtette azt.

Ugyan mostanában mindenki élete zűrös egy kicsit, vagy nagyon, de ha repülőgépre szállnánk és magasból tekintenénk le a mohácsi csatatérre, akkor aranyló cukorspárgaként kúszna a Duna a szemünk elé és az organikus terpesztésű emlékhely kabátgombnyivá zsugorodik és ebben is gomblyuk az amúgy sem kisméretű kupolaszerű építmény. Úgy érzem, hogy sajnos ilyen tartózkodó távlatból gondolunk a dicső, de szívet szorongató múltra, nem tudom, hogy elgondolkodtak-e már azon, hogy miért is gyászünnep szinte minden nemzeti ünnepünk? Nem tudom, hogy végiggondoltuk-e jól, alaposan és sokszor, hogy létezik itt Európa közepén, a sok és szinte csak vesztes történelmünkben mégis fennmaradt kicsiny haza, a nyelv és a magyar kultúra. Valószínű, hogy a mohácsi emlékhely és Vadász György is oka ennek.

...és most sursum corda! Fel a szívekkel!

Bachman Zoltán
(opponensi vélemény)

Központi tervtanácsi napirend 2009. március 5-én
Mohács, Történelmi Emlékhely
Bemutató kupola, kiállítótér építési engedélyezési terve
(régészeti védelem, természetvédelem alatt álló terület)
tervező: Vadász György
opponens: dr. Bachman Zoltán DLA