Visegrádi urnatemető - Bessenyey Sarolta diplomaterve

Az áhítat és a méltó búcsú tereit alkotta meg Bessenyey Sarolta (PTE Pollack Mihály Műszaki és Informatikai Kar), amikor ravatalozót és urnatemetőt tervezett Visegrádra. Bemutatjuk a fiatal alkotó diplomatervét.

Témaválasztás

Diplomamunkám témájának urnatemető tervezését választottam. Ennek oka részben személyes indíttatású, ugyanis mindig is foglalkoztatott ez a nehéz, kihívásnak számító feladat, hogy hogyan lehet tereket, épületegységeket, építményeket úgy megalkotni, hogy az a gyászoló egyén lelki békéjének megteremtésében és az illő megemlékezésben helyt álljon.
Más felől az a tendenciát figyelve, hogy egyre jobban terjed az urnás temetkezés illetve a hamvasztás szokása hazánkban is, - amellett, hogy ennek építészeti megoldásai még sokak számára kissé rideg temetkezési szokás képét nyújtják – indokoltnak tartottam a témával való foglalkozást.

Helyszínválasztás

Visegrád, mint a Dunakanyar szíve mindig is közel állt hozzám, gyerekkorom óta kijárok ide a természetbe. Útjaim során arra lettem figyelmes, hogy a hagyományos, meglévő visegrádi temető már elég zsúfolt és a helyi lakosokat megkérdezve az derült ki számomra, hogy indokolt lenne itt egy urnás temetkezésre alkalmas bővítés és hogy ez adott is lenne a temető telke melletti rosszul kihasznált, lekezeletlen, helyszínrajzilag is a temetőhöz kapcsolódó területen. Mivel a temetőben ravatalozásra csak egy kisméretű kápolna alkalmas , ezért úgy gondoltam a bővítés kapcsán ezzel is foglalkoznom kell. Egy olyan vallásoktól független ravatalozó helyiség kialakítását igyekeztem megtervezni, ahol az urnás szertartások mellett a hagyományos koporsós temetés ravatalát is felállíthatják.

Tájolás, telepítés

Telepítéskor azt vettem figyelembe, hogy a temető az Apátkúti-völgyben fekszik, így a lejtős terepet erdős dombok, részben családi házak határolják, szemben pedig az Apátkúti patak alakítja medrét.
A különlegesen szép, erdős-dombos látképre a terep emelkedésére merőleges, teraszos tereprendezés szintjeiről tekinthetünk. Ez az elrendezés az urnafalak teraszos-támfalként is funkcionáló elrendezéséből alakul.
A terület forgalmasabb utca felöli oldalára helyeztem el a ravatalozót, annak bejáratát a temető belső útjára tájolva.

A terv bemutatása

A ravatalozó egy fűtetlen, fedett tér. A bejárati oldalon egy mozgatható mobilfal határolja. Amennyiben a falat kihajtják, lehetőség adódik egy nagyobb létszámú szertartás megtartására is. A ravatal mögötti ún. „lebegőfal” a kinti víztükörre enged rálátást, illetve ennek felületéről visszaverődő fényt enged az épületbe és az égő gyertyák képére asszociál. Az üvegfödém által a helyiségben a vízfelület a ravatal alatt megjelenik. Az árnyas, kissé süllyesztett ravatalozótérből a víz felett egy rámpán haladva érünk egy intim, a külső környezettől áttört betonfallal határolt térre. Az áttört fal számomra az átjutást, a feloldódást jelképezi. 

A vízfelület után kialakított térben történik a szórásos temetkezés, melyet egy egyedi tervezésű szórókút használatával lehet megtenni. A lépcsőt leválasztó pengefal az itt temettek emléktábláinak elhelyezésére ad felületet.
A feszített víztükör mellett, egy félig fedett térben az emlékezés, megpihenés helyszínét alakítottam ki. Innen elérhető a kiszolgáló egység (vizes helyiség és kerti eszköztároló). Az emléktér másik oldaláról a mécsestérbe lehet jutni, amit egy még zártabb, meghittebb, az imára, elvonulásra alkalmas helyiségnek szántam. Ennek túloldalán található a ravatalozóba nyíló felkészülő helyiség, ahol az adott felekezetű vagy polgári szertartást vezető egyén felkészülhet. Ide, a szinteltolás miatt, a mécsestér padlóján elhelyezett mécsesek fénye - a két helyiség közötti falba helyezett üvegen át- bevilágít a felkészülő asztala magasságában. 

Amennyiben koporsós ravatalozásra kerül sor, a koporsó átmeneti hűtése megoldható a ravatalozóból nyíló, erre szánt helyiségben. Az urnafalakhoz feljutva szintről-szintre egyre szebb kilátás tárul elénk. Az urnák a támfalas kialakítás révén nem csak egy mesterséges falba, hanem a földbe is kerülnek. Az urnafalak homogén felületét a mécsestartó vájat töri meg. A virágok elhelyezése az urnafalak előtt, a földben kialakított virágtartókba lehetséges, így kívántam megőrizni a falak egységes képét. A falak túlnyújtása a felsőbb szinteken korlátként is funkcionál.

A növényzet kialakításakor a kompozíció rendezett képét tartani szerettem volna, ezért a fákat az oldalsó lépcsőkar mellé ültettem. Az urnafalak közötti lejtőket virágos gyeppel ültettem be, mely a terv szigorú vonalvezetését oldani kívánja. A temető felső pontján elhelyezett pad mellé, -ahol a kilátás a legjobb a környező tájra- virágos kőrist helyeztem.

Az anyaghasználat mind a ravatalozó, mind az urnafalak esetén beton. Részben homogenitása miatt, részben az ősi anyag modern technológiájában rejlő, újjászületést hordozó üzenete miatt. A látszóbetonfelületek közti átmenetet a finomabb, csiszolt falak és burkolatok, valamint a járófelületek durvább kiképzése jelenti. Ezen kívül a szórókútnál az acél és a kavics jelenik meg.
A többi felület pedig a terep rendezéséből született a természetes anyagokból, mind a víz, a kavics és zöldfelület.

Köszönöm mindenkinek, aki támogatott és biztatott!

Bessenyey Sarolta

OPPONENSI VÉLEMÉNY
Készült: Bessenyey Sarolta diplomatervéről
Téma: Urnatemető – Visegrád

Budapest vonzáskörzetében már igen kevés az olyan település ahol a hely építészeti karakterébe még nem rondított bele a zabolátlan, a minden értéket maga alá gyűrő építkezés.

Szerencsére Visegrád egy ilyen hely. Fontos tehát, hogy aki itt egy új létesítmény megtervezésébe fog, alaposan tanulmányozza a terület karaktertérképét , amely a következőket mutatja: a Királyi Palota övezetében oldalhatáron álló beépítés, a templom környezetében kisvárosi egyemeletes lakóépületek, Apátkút felé pedig a domboldalon jellemzően a terepvonalakra ültetett, azzal párhuzamos beépítésű, szabadonálló családiházak. Mivel a tervezett létesítmény ez utóbbi övezetbe ágyazódik be, a hagyományos temető bővítményeként kialakított urnatemető elrendezése ilyenformán helyes döntésnek értékelhető.

Az urnatemetőt áttört betonfal veszi körül, gyakorlatilag elhatárolva azt a külvilágtól. A külső környezettel való vizuális kapcsolat korlátozásával és irányításával szigorú ellenőrzés alatt tartja a miliőt. A külvilágot csak ott engedi érvényesülni, ahol a homogén betonfelületekből szerkesztett belső világ azt megkívánja. A betonfalon belüli külső környezet elemeit, a rámpákat, a tereplépcsőket és vízfelületeket jó érzékkel emeli be a belső téralakítás kellékei közé. Azt hiszem, nem jár messze a valóságtól, aki Tadao Ando sokunk számára követendő példaként szolgáló szerkesztési elveit véli felfedezni ebben a komponálásban.

Érdemes kicsit alaposabban is szemügyre venni a ravatalozót, melynek megtervezése nem is olyan egyszerű feladat. Egyrészt azért nem, mert egy urnatemető ravatalozója még mindig nem tekinthető hagyományosnak Európában, másrészt pedig azért nem, mert soha nem lehet tudni, ki vesz részt a ceremónián vallásos lelkülettel, ki tiszteletadásból az elhunyttal szemben, ki együttérzésből a hozzátartozók iránt, esetleg mindháromból együttesen. E feladatmegoldás művészi gyöngédséget jelent, de csöpögős szentimentalizmus vagy templomi hatásvadászat nélkül.

Úgy tűnik, Bessenyey Sarolta tisztában volt e nehézségekkel. Bevallott célját – hogy kialakítson egy nyugodt és csendes helyet, amely egyensúlyt teremt a múlékony és a végleges között, egy helyet amely megkönnyíti azt ami nehéz és lehetővé tegye azt ami könnyű – megítélésem szerint elérte, választott feladatát magas szinten teljesítette.

Budapest 2013.01.21.

Börcsök László
építész, ny.f.docens