Szupernova az Őrségben

Kerítés és házszámtábla nincs, a postás is előző tulajdonosa után csak Gandi házként keresi a Szupernova Design csoport nemrég elkészült nyári rezidenciáját az Őrségben. Az átalakított épület kívülről hagyományos parasztház, belül pedig gondosan megválogatott tárgyak gyűjtőhelye. Bán Dávid írása.

A Szupernova Design csapatát több szál fűzi a vidéki élethez, és azon belül is leginkább az Őrséghez. A csoport egyik tagja, Szkladányi György családja révén kötődik a tájegységhez, de alkotótársa, Szabó Gábor is több időt töltött el itt. A tagok egyre növekedő családjaikkal éveken keresztül nyaralót, vendégházat béreltek, végül egy önkormányzati árverés révén jutottak hozzá a romos parasztházhoz Őriszentpéter központjában – amennyiben az őrségi, szeres szerkezetű kis településeken esetében lehet egyáltalán központról beszélni. 

A régi vályogházat a Szupernova alapvetően a saját nyaralási igényeihez alakította át, újította fel. Nem volt külső megrendelői igény, bármilyen kényszer, így – az Őrségben alkalmazott szigorú építésügyi szabályzatok figyelembevétele mellett, amely értelmében az adott telken új házat nem is lehetne építeni – lényegében szabadon nyúlhattak a meglévő épülethez. A hagyományos parasztház belső szerkezetét módosították, így amennyire lehetett, a tereket egybenyitották, az elválasztó falak egy részét eltávolították, és a födémet is megnyitották a tető felé. A verandát kiszélesítve teraszos belépőt hoztak létre, ahonnan az üvegezett bejárón léphetünk a házba. A külső jegyeit alapjaiban megőrző ház egyik homlokzatára egy hagyományos neonfelirat került.

A belső tér, nyitottsága ellenére az intimitásra törekszik, mindenhol családi emlékek köszönnek vissza: az egyik falon életnagyságú felnagyított gyerekkori fotó, más felületeken kis képkeretekben szintén a családi archívum képei sorakoznak. A házba számos innen-onnan begyűjtött tárgy került, jól tükrözve a csoport szenvedélyét. Évek óta keresgélnek, szereznek be, munkáikban az eredeti kontextusukból kiszakítva építenek be különböző, általában a közelmúltból fellelt használati tárgyakat, ezekből mazsolázva kerültek a személyesebb kötődésűek az őrségi házba. Bent egy rendkép a Szaléziaktól, a kertben egy mérleghinta valamelyik volt állami üdülőből.

A korábban közművek nélküli házba be kellett vinni a vizet, villanyt, valamint egy fürdőszobát is ki kellett alakítani. A helyiség közepén látványos, esztétikus kád, alatta az Ivánka betonlapjai. Fölül fénycsatorna és tetőablak, így a fürdő dúskál a természetes fényben. Felette a gyerekek számára létrával megközelíthető játszóhelyet alakítottak ki. A fafödém megbontásából kikerült vastag pallók részben a terasz burkolatába építve, illetve a mennyezet egyes pontjait lépcsőzetes formában rakták újra, így használtál fel ket újra. Az egész házban – ahogy a csoport más belsőépítészeti munkáiban is – a jelen keveredik a lecsiszolt, újra festett múlttal.

A korábbi istálló magasnyomású vízzel megpucolva a barkácsolás fontos színhelye lett, a romos állapotából felélesztett udvaron pedig a gyerekek nemrég külön, csúszdás házikót kaptak. Az építkezés során kikerülő számos anyag a házon vagy az udvaron belül lett újrahasznosítva, míg a többit, így a falbontásból felszabadult vályogot, vagy számos tetőcserepet a környék más épületeibe építettek be.

Az építkezés során számos helyi anyagot használtak, úgy hogy közben mégsem egy klasszikus parasztházat szerettek volna kialakítani. A saját célra épült fűthető nyaraló jól tükrözi a Szupernova általános belsőépítészeti koncepcióját: a vidéket bevinni a városba és a várost a vidékbe. A helybéliek eleinte furcsa szemmel nézték a csoport ténykedését, a ház végül mégis teljesen belesimult eredeti környezetébe, s hamar megbékéltek vele. A következő állomás: a kerti konyha kialakítsa, amivel tervezetten tavasszal bővül a Szupernova eldugott őrségi édenkertje.

Bán Dávid