Társasház bővítése a Szemlőhegy utcában

A Kádár-korszak házainak lepusztultsága mögül ritkán tűnik szembe, hogy  némelyikük valós építészeti értékekkel is bír. Egy ilyen budai társasház felújítását oldotta meg Ferdinánd Árpád és Ferdinánd Csaba.

Napjaink építészetének egyik új keletű tendenciája – egyebek mellett – az elmúlt évtizedek néhány épületének látványos megújulása. Még nem arról van szó persze, hogy a Kádár-korszak építészetének termékei hirtelen a magyar architektúra-történet általánosan elismert alkotásainak sorába emelkedtek volna. Sokkal inkább arról, hogy ezek a házak annak idején roppant gyorsan elveszítették újszerűségüket, az igénytelen anyaghasználat és a rossz minőségű kelet-európai gyártási és kivitelezési technológiák miatt elkészülésük után alig pár évvel lehangolóan elcsúfultak. Még ha egyes alkotások a rajzasztalon esetleg előremutató tér- vagy tömegalakítási megoldásokat mutattak is, a valóságban elfedte mindezt a szocializmus jellegtelen környezetkultúrája, mindent beborító, unalmas szürkesége. Így aztán gyakran csak ilyenkor, felújításuk után ismerjük fel e harminc-negyven éves épületek értékeit, erényeit, szépségét.

 

 

Nagyjából ez a helyzet a Szemlőhegyi úti társasházzal is. Az 1968-72 között, az ÁÉTI tervezésében készült, háromszintes ingatlan közel sem tartozott a Rózsadomb figyelemreméltó épületei közé – egy volt a hetvenes évek átlagosan jellegtelen kockaépületeinek sorában. Pedig a tömegalakítása nem rossz, sőt kifejezetten modern: három, szorosan egymáshoz tolt hasáb határozza meg formáját, melyeket belülről széles, középső lépcsőház fűz össze. Az egyes hasábok szintbeosztása egymáshoz képest harmad emeletnyivel el van tolva, ezért a lépcsőházból nézve igazi emeletekről szinte nem is beszélhetünk, hiszen a következő lakás mindig csupán egyharmad szinttel van magasabban az előzőnél. Mindez kívülről – a széles erkélyekkel és teraszokkal együtt – egész változatos tagoltságú tömeget eredményez.

 

A felújítást megtervező építészek feladata lényegében nem több, de nem is kevesebb volt, mint az épület minőségi feljavítása úgy, hogy annak eredeti értékei végre megfelelően érvényesüljenek. Alapvető változtatást annyiban hajtottak végre, hogy a lakások számát kilencről tizenkettőre növelték, ám ez az épület tömegét nem módosította számottevően. Egyrészt a földszinti garázssor helyén alakítottak ki egy újabb lakást – az itt elvesztett parkolóhelyeket pincegarázzsal pótolták, ami a lejtős terep miatt kézenfekvő megoldás volt –, másrészt az épület tetején létrehoztak még két, penthouse jellegű, körpanorámás luxus apartmant, ám ez az emeletráépítés a visszaléptetett megoldásnak köszönhetően az utcáról nézve nem feltűnő, az épület összképében alig okozott változást.

 

Az épület külső megjelenése egységesebb lett, homlokzatáról eltűntek a korábbi fa és klinkertégla-burkolatok – ez persze elsősorban a beruházónak jelentett költségmegtakarítást. A ház színvilága kívül-belül a törtfehér, a szürke és a sötétvörös színek kombinációjára épül, és ezt még az apró részletek szintjén is sikerült következetesen megtartani. Belépve kellemes meglepetésként hat a lépcsőház. A szerpentinszerűen tekeredő, a fordulóknál lekerekített sarkú, széles folyosó – mely némileg ellentétben áll a külső felületek sarkos formáival –, a századközepi modernizmus klasszikus formavilágát idézi.

 

A fehér és a sötétvörös szín kontrasztos alkalmazása most ráadásul még inkább kihangsúlyozza a vonalát. Fokozandó az épület komfortját, a lépcsőházba felvonót is beépítettek, azonban annak érdekében, hogy ne törje meg az eredeti térhatást, a liftakna fala átlátszó üvegből készült, amiért külön dicséret jár a tervezőknek és a beruházónak egyaránt. Említést érdemelnek még a lépcsőház új, aszimmetrikus osztású, fémkeretes ablakai, amelyek mutatósak és jól illenek az épület formavilágához. A jól átgondolt tervezésnek és a megfelelő kompromisszumok megtalálásának köszönhetően a korábban érdektelen épületből kellemes, visszafogottan elegáns társasház vált.

Csikós Gábor

A cikk megjelent az OCTOGON 2006/3-as számában. 

 

---

projekt neve: Társasház bővítése, átépítése a Szemlőhegy utcában
vezető tervezők: Ferdinánd Árpád, Ferdinánd Csaba
eredeti tervező: ÁÉTI
építész munkatársak: Galamb Emese, Kovács Attila, Nemes Sándor, Méhes Tamás
belsőépítész: Rőth Renáta
tartószerkezet: Facskó Gergely
vezető szerkezettervező: Artrad Kft
épületgépészet: Lencsés János (Levél Kft.)
épületvillamosság: Nagy Gábor (Yurosignal Kft.)
kerttervezés: Zentai Katalin
talajmechanika: Szabó Gyula
generáltervező: Ferdinánd és Ferdinánd Építésziroda Kft
tervezés éve: 2003-2005
kivitelezés éve: 2006
bruttó szintterület: 1550 m²
beruházási költség: 320 Millió
építtető/megbízó: CD-Hungary Zrt
generálkivitelező: Schilling Kft
fotó: Oravecz István