Természet-alapú megoldások 5: A túlélés záloga

Amikor először írtunk a természet-alapú megoldásokról, azzal a céllal tettük, hogy a természethez való viszonyunkat etikai megközelítésben vizsgáljuk meg. Arra a konklúzióra jutottunk, hogy ahol csak lehet, kötelességünk a természettel építeni, túllépve annak passzív, dekoratív szerepén. Cikksorozatunk végére nyilvánvalóvá vált, hogy ez nem csupán morális kötelességünk, hanem túlélésünk záloga is.

Természet nélkül nem megy

A Magyar Nemzeti Bank pénzügyi kockázatelemzéshez használt adatai közt számos, olyan éghajlatváltozás által okozott szignifikáns fizikai kockázatot említ hazánkban is, mint például a hőstressz, az egyre gyakoribbá váló árvizek és vízhiány.[1] Mind a városokban, mind a mezőgazdaságban egyre nagyobb problémát jelent a csapadékeloszlás változása, a nyári túlmelegedés és a folyamatosan emelkedő hőmérséklet. Ezen hatások aszályokat, talajeróziót, elsivatagosodást, invazív fajok megjelenését és a termelés visszaesését okozzák az agrárium számára, míg városainkban romló levegőminőséget, növekvő hűtési energiaigényt, és közegészségügyi kockázatokat jelentenek. Az olyan hagyományos megközelítések, mint vizeink minél gyorsabb eltávolítása, a kizárólag gépészeti-műszaki megoldásokra való támaszkodás, az épített-burkolt felületek kiterjesztése és a műtárgyak szétterülése mindezen folyamatokat gyorsítják, súlyosbítják. Az emberiség túlélésének érdekében a 21. század építészete vagy természettel építés lesz, vagy nem lesz.

Emberként örökségül kaptunk egy házat, és bár nem teljesen értjük, hogyan működik, de otthont ad nekünk. Minden új beavatkozással, építéssel megnyitunk, elzárunk, felgyorsítunk, lelassítunk természeti folyamatokat, legyen szó a levegő áramlásáról, hőterjedésről, vízlefolyásról, karbon-, foszfor-, vagy nitrogénkörforgásról, a növényzet terjedéséről, vagy a különböző állatfajok és társadalmi csoportok mobilitásáról és lehetőségeiről. Bármerre nézünk, körülöttünk mindenhol egymásba kúszva, sajátos törvényeknek engedelmeskedve működnek ezek a rendszerek. Alkotásunk szépsége abban mérhető, hogy mennyiben javítunk és mennyiben rontunk ezek minőségén. Ehhez egyfelől szükséges az, hogy minél mélyebben megértsük mindazokat a párhuzamos környezeteket, amelyekben a hely valamilyen szerepet tölt be, másfelől kiteljesítsük eszköztárunkat, hogy a mérnöki szerkezeteken túl más diszciplinákat is befogadjunk. Ezen két lépés mentén – tudásunk és eszközeink kiterjesztésén – összegezzük továbbiakban a természet-alapú megoldásokról szóló cikksorozatunk tanulságait.

Az építészet küldetése: hogyan csináljuk másképp?

A természet-alapú építészet első feladata a tudásszintézis. Ez nem idegen terep, hiszen építészként megtanultunk egy-egy tervezői döntést épületfizikai, mechanikai, technológiai, kulturális, és használati szempontból is értelmezni. A természet-alapú megoldások alkalmazásához azonban ki kell tágítanunk a kört ökológiai, biokémiai, biofizikai, társadalmi, és viselkedéstudományi dimenziókkal is. Mindez túlmutat egy-egy emberen, szakmán, de még episztemológián is. A természettel építőknek három képességet kell elsajátítaniuk a sikeres tudásalkotáshoz: (I.) az integrált tervezést, (II.) a számítógépes tervezéstámogató rendszerek működését, és (III.) a közösségi bevonás módszertanát.

I. Integrált tervezési módszertan

A cikksorozat harmadik, fenntartható csapadékvíz-gazdálkodási rendszerekről szóló  részében volt a legjobban tetten érhető az a szakmai sokszínűség, amit egy jó tervezési folyamat megkövetel. Ezek olyan helyigényes, kritikus infrastuktúrák, melyek működését nagyban befolyásolják az ökológiai folyamatok, a hidrogeológia, a helyi mikroklíma, és az üzemeltetési stratégia. Ezen felül a csapadékvíz elvezetésénél egyszerre kell gondolkodnunk az épület formálásáról, épületszerkezetekről, tájrendezésről, kertépítészetről, szabadtér-építészetről, gépészetről, és közműtervezésről. Az integrált tervezés fő feladata, hogy keretet adjon mindezen szakmák és szempontok közös munkájának, és konkrét tervi elemekké fordítsa le azt. Különböző szakágak, szakágként még nem regisztrált szakterületek strukturált párbeszéde nélkül a legnagyobb hatású, korai tervezői döntéseink naivak, felületesek lesznek, ami a részletes tervezést és az üzemeltetést is építészeti korlátok közé szorított bukfencezéssé, folyamatos korrekciók és problémamegoldások sorozatává minősíti át.

II. Számítógépes tervezéstámogató rendszerek

Cikksorozatunk második részében bemutattuk, hogy a különböző nyári hőcsillapító beavatkozások egyedi és együttes hatását hogyan számszerűsíthetjük mikroklíma-szimulációk alkalmazásával. Zugló Városközpont belső sétányának tervezésekor is szimulációk segítségével bizonyítottuk be, hogy a zöldfelületek integrálásával akár 6 C°-os nyári csúcshőmérséklet-csökkenést is elérhetünk. Ezzel egyidőben az ideális felületkezelést, a hűtést elősegítő vízfelületek tervezését, és az árnyékot adó fák optimális elhelyezését is azonosítottuk, mint a legnagyobb hatású beavatkozásokat. Számítógépes, dinamikus szimulációk és adat-alapú tervezés nélkül nem tudjuk mélyebben és helyszín specifikusan feltérképezni egy-egy tervezői döntés hatását, csak felületes képet kaphatunk a rendszerek közötti kölcsönhatásokról. Ezzel elvágjuk magunkat attól a lehetőségtől, hogy 5-10 forgatókönyv helyett 100-200 megoldási forgatókönyvet teszteljünk.

III. A közösségi bevonás módszertana

Negyedik cikkünkben bemutattuk, hogy a természet-alapú megoldások hogyan járulnak hozzá a levegőminőség javításához. A cikkben ismertettük a Szombathelyen megvalósuló JUSTNature Projektet, mely során a városi levegőminőség javítása kéz-a-kézben jár a közösségi és környezettudatos nevelési beavatkozásokkal. Mivel a zöldinfrastruktúra építése helyigényes, általában városépítészeti jelentőséggel is bír, és több funkciót lát el egyszerre, ezért a projekt már a helyszín kiválasztásától kezdve közösségi konstrukcióban valósul meg. Hibát követnénk el akkor, ha azt gondolnánk, hogy a közösség bevonása nélkül felvázolt, tervezőasztalon születő megoldások a gyakorlatban is működnek. Számos kutatás világít rá arra, milyen mély szakadék húzódik a tervezett és valós fenntarthatósági teljesítmény között. Nem minden releváns tudás formális, hiszen egy hellyel kapcsolatban állók egyedi módon élik meg környezetüket. Ez az egyediség egyfelől a hely elemzésekor szolgálhat másképp fel nem tárható információkkal, másfelől az újonnan épített hely használatára vonatkozó tévhiteket és feltételezéseket is eloszlatja. Bár maga az építés drámai változásokat eredményez, a használat hosszú távú, folyamatos, és nehezen előrejelezhető hatással bír a környezetre – városainkat nem építészek, hanem emberek formálják, és nem projekszerűen, hanem napi szinten. A közösségi tervezés, a közösségi építés és a közösségi fenntartás kétirányú eszköz: egyfelől segíti a lokális, rejtett megélésre és használatra vonatkozó tudás beépülését, másfelől visszahat magára a közösségre, amely tanul, alkalmazkodik, és a helyet a beavatkozással együtt fogja magáénak érezni.

Természet-alapú megoldások rutinszerűen

A fenti módszerek alkalmazása után következik a természet-alapú megoldások felfedezése, megismerése, mérnöki megoldásokkal együtt történő, rutinszerű tervezése. A sorozat struktúrája ezen megoldások tematikus bemutatására törekedett, azonban ez messze nem teljeskörű.

Olvasóink figyelmébe ajánljuk a természet-alapú megoldások nagyszámú referenciatárát[2], a ’The Urban Nature Atlas-t’, mely ezen megoldások eddigi legátfogóbb adatbázisa több mint 1,000 gyakorlati példával. Másrészről a már előrehaladottabb tervezési fázisban segítségünkre lehet az alábbi tervezőminta, mely a konkrét tervezési helyszínnel kapcsolatos közös gondolkodást segíti.[3] A sablont koncepcionális, közös gondolkodásra, a természetalapú megoldások mérnöki-társadalmi szerepének kommunikációjára terveztük. Segítségével a különböző szakterületű szereplők strukturáltan gondolkodhatnak arról, hogy hogyan kapcsolódhat a természet egy adott mérnöki problémához.

Cikksorozatunkban pedig az alábbi példák szolgálnak támpontul:

• A sorozat nyitócikke foglalja össze azokat az ökoszisztéma-szolgáltatásokat, melyeket a leggyakrabban hasznosítanak a nemzetközi gyakorlatban;
• A második cikk egy projekten keresztül mutatja be a nyári hőkomfort biztosításához javasolt megoldásokat;
• A harmadik cikk végigköveti a városi csapadékvíz-kezelés vegyes mérnöki- és természet-alapú megoldási rendszerét;
• Végül a negyedik cikkben kerül elő a biofiltráció, vagyis a szennyező anyagok megkötését elősegítő természet-alapú megoldások és a bioindikátorok, mint a levegőtisztaságot biztosító természet-alapú eszközök.

Konklúzió: hogyan tovább?

A sorozat betekintést adott a természettel tervezés és építés világába, azonban ez csak első lépése a hazánkat veszélyeztető antropogén környezeti hatásokra való felkészülésnek. Óriási kihívás lenne számot adni arról a sokszínű és változatos tervezői eszköztárról, azokról a módszerekről, irányelvekről, számítógépes és egyéb tervezéstámogató eszközökről, melyeket hazai és nemzetközi tudományos körökben fejlesztenek, és melyek alkalmazása mind az építészek, mind az építtettők, mind a használók munkáját könnyítik meg. Bár számos projektet felvonultattunk, a természet-alapú megoldások tervezése és gyakorlati alkalmazása sokrétű és szerteágazó. Megismerésükhöz elengedhetetlen, hogy minél több, első kézből való beszámolót hallgassunk meg azoktól a tervezőktől, akik gyakorlati tapasztalattal rendelkeznek a természettel való építés sikereivel és útvesztőivel kapcsolatban. Ma már számos olyan termék és szolgáltatás áll a rendelkezésünkre, mely a tudatos használat révén segíti a természet-alapú megoldások alkalmazását. Végül kiemelten fontos megemlítenünk, hogy sikeres tervezésükhöz, működtetésükhöz feltétlenül szükséges egy asztalhoz ültetnünk és párbeszédet folytatnunk szabályozói, fejlesztői, tervezői, szakértői, és lakossági szereplőkkel egyaránt, hogy azok különböző perspektíváit megismerhessük.

Ezen gondolatok mentén – a hazai párbeszédet ösztönözve – szerveztük meg Building for Revival című konferenciánkat az Építészfesztivál keretein belül, melyre szakmai háttértől függetlenül szeretettel várunk minden érdeklődőt. Az egész napos konferencián három előadás-szekción keresztül mutatjuk be a természet-alapú megoldásokat, rendszerszintű tervezésüket elősegítő módszereket, a hazai és nemzetközi jógyakorlatokat, és az ’NbS építőkockákat’, vagyis a piacon már készen elérhető termékeket és szolgáltatásokat. Végül az eseményt lezáró szakmaközi kerekasztal-beszélgetésen folytatjuk a diskurzust.

Résztvevőink számos kérdésre választ kaphatnak:

• Hogyan illeszthető be a természet egy olyan jellegzetes formanyelvű építészetbe, mint amit a Zaha Hadid Architects képvisel?
• Miképpen mosódik el a határ épület és táj között a „Mátészalka Szíve" nyertes pályaművében?
• Mi szükséges ahhoz, hogy a természettel építés elterjeden Magyarországon? Hogyan vélekedik erről szabályozói, tervezői és a beruházói oldal?

Minden érdeklődőt szeretettel várunk június 2-i konferenciánkon, az Építészfesztiválon!

Végezetül: ne feledjük, hogy a történet folytatásának feltétele az, hogy a természettel építés ne csupán karitatív vagy esztétikai tevékenységként éljen kollektív tudatunkban. Fel kell ismernünk társadalmi felelősségünket, és egyben azt is, hogy a klímakockázatok és környezeti degradáció árnyékában a természet-alapú megoldások jelenthetik túlélésünk zálogát.

Bukovszki Viktor – Szenior fenntarthatósági tanácsadó, ABUD – Advanced Building & Urban Design

[1] Az MNB Klímaváltozással Kapcsolatos Pénzügyi Jelentése, 2022, Budapest: Magyar Nemzeti Bank

[2] Urban Nature Atlas, Naturvation project, 2022, https://naturvation.eu/atlas.html

[3] Nature-based solution canvas: a visual tool for co-creation, Bukovszki, V., 2021, https://abud.hu/nature-based-solutions-canvas/