Tomay Tamásra emlékezve

Gyulovics István szavai Tomay Tamás emlékére.

A Lakó Tanszéken a folyosón végig építészek rajzai sorakoznak bekeretezve. Az első kettő Tomay Tamásé. Nem tudom pontosan megmondani közel húsz év távlatából, de valószínűleg így találkoztam először a munkáival. Szép, gondos ceruzarajzok a Csévi utcai és a pilisborosjenői házak homlokzatairól.

Amikor Kerékgyártó Béla a munkáinkhoz kapcsolódó dolgozat témát javasolt, kézenfekvő volt, hogy Tomay Tamás átalakításaival foglalkozzam. 2018 óta beszélgetek Tamással a munkáiról, meg annyi minden másról.

Egy idő után már minden alkalommal elidőzünk a rajzai felett. Jó nézni, amit rajzol, ahogyan rajzolja és közben kibomlanak a tervtől független általános kérdések az építészetről, a jelenről, a kortárs irodalomról. Nagyon sokat olvas. Minden alkalommal a jegyzeteimből utána kell néznem az elhangzott referenciáknak. A kézzel készített rajzok, mint munkamódszer valami szokatlan könnyedséggel ruházza fel rajzait. Igyekszem megfejteni mi lehet ez. A lépték, vagy a részlettelenség arányos ábrázolása? A koncepciótervtől a kiviteli részletrajzokig minden kézzel készül. A rajzolás, majd újrarajzolás analóg módszere önkéntelenül személyessé, egyedivé tesz minden munkafázist. Megtart az absztrakció szükséges szintjén minden rajzot. Tamás időnként elém tár egy-egy apróbb dilemmát. Először meghökkenek, aztán a beszélgetés oldja a gátlásokat, és elmondom mit gondolok.

Egyik alkalommal Tomay Tamás arról mesélt, hogy sok építész volt már a családban. Az apja, nagybátyja, nővére. Ő azonban ELTE Bölcsészettudományi Karra felvételizett, ahová aztán nem vették fel. A Műegyetemre sem, így az Ybl-re került. Egyetlen bíztató emléke ebből az időből Beszédes Kornélhoz kötődik, aki megjegyezte: jó formaérzéke van.¹ A kötelező katonai szolgálatot elkerülendő a Budapest-vidéki Postaigazgatóságon kezd dolgozni. Egy éven belül már áll egy kispostája Nógrád megyében. Miközben elvégzi a különbözetit a Műegyetemen Pomsár János mellett dolgozik a BUVÁTI-ban. Itt készíti egyik kevésbé ismert, de annál frappánsabb tervét: vállalati bérházak és előadóterem együttesét a Rókushegyi lépcsőre.

A diploma megszerzése után felveszik a MÉSZ Mesteriskolába, ami mostanáig meghatározó közege volt az életének. Ez akkor a Fiatal Építészek Klubjának ötödik ciklusa, amiben Nagy Tamás, Moravánszky Ákos, Puhl Antal és Rajk László járnak vele együtt. Még a mesteriskolás évek alatt átmegy az ÁÉTI-be és Varga Levente műtermében dolgozik U. Nagy Gáborral, Sugár Péterrel, Somogyi-Soma Katalinnal. A pestújhelyi kórházat vázlattervi fázistól ő tervezi, amiért aztán 1985-ben közösen kapnak Ybl-díjat Varga Leventével. Egy évvel később U. Nagy Gáborral önállósodnak, és eljönnek a tervezőintézetből. A változó összetételű iroda után 1994-ben végül egyedül marad. Bevallása szerint ez az egyedüllét az alkotáshoz az ideális állapot, számára a tervezés egyszemélyes dolog. Ezzel párhuzamosan jelen van az oktatás által olyan szellemi közösségekben, mint a BME tervezési tanszékei, a MOME posztgraduális képzése és a MÉSZ Mesteriskola.

Tomay Tamás munkái nekem tájékozódási pontokat jelentenek a kortárs építészetben, amire oda kell figyelni. Időről időre újra lehet és kell nézni, megvizsgálni őket. A B32 Galériában tartott kiállításához készít egy plakátot amire összerajzolja az addigi munkáit és megállapítja, hogy tulajdonképpen ő mindig ugyanazt rajzolja.

És valóban: felfedezhető egyfajta „Tomay állandó" a munkáiban, minden ehhez a minőséghez tart. A korai munkái közül nekem nagyon kedves a leányfalui nyaraló², ami engem Fujimori munkáira emlékeztet. Egy teaház a Dunakanyarban. Folytatva a japán párhuzamot: a Gül Baba utcai garzonház³ egészen egyedülállóan kicsi és keskeny telken épít nagyon elegáns többlakásos épületet. Ez nem csak egy foghíj, ez egy foghíj töredéke. Mintha Tomay Tamásnak imponálnának a nehéz feladatok, akkor van igazán elemében. Akár csak a Csévi utcai, vagy a Kacsa utcai⁴ házak, amik a telepítésükben igazán bravúrosak.

A formáltság és nem-formáltság kettőssége a másik jellemzője az épületeinek. Beszélgetéseinkben a tervezés miértjeit folyton kereső, friss és felvillanyozó gondolatait irodalmi párhuzamokkal pontosítja. A Kuruclesi úti ház⁵ és a Balatonfüredi nyaraló⁶ a tömegalakításával, és a szélső helyzetbe állított nyílászáróival a formakísérletek új fejezetét nyitja munkáiban. Példa erre az irodalmi referenciából induló önkényesnek tűnő kitüremkedés⁷ vizsgálata, ami a formálás katalizátorává válik. Így egészül ki a káptalanfüredi nyaraló nappalija egy színes kitüremkedéssel és a Bogár utcai ház sarkain egy-egy hiánnyal.

Egy nagyon izgalmas családiház átalakítás, két újépítésű családiház és egy szőlő-hegyi ház átalakítása, ami rajzokon maradt. Egy életmű lezárult. Nem lesz több Tomay-ház, hiába várjuk. Hálásan gondolok vissza a beszélgetéseinkre, és arra, hogy az elmúlt két és fél évben kérdéseimmel a gondolatai mellé szegődhettem egy kicsit.

1. Csontos Györgyi és Csontos János: XII Kőmíves, 2006. Terc Kiadó
2. Hétvégi ház Leányfalu, in: Új Magyar Építőművészet; 1996/2, 34-35.
3. Becker Márton: Gül Baba utcai Garzonház, in: Alaprajz; 2002/5, 22-25.
4. Golda János – Stílus és korszerűség; in: Magyar Építőművészet; 2010. március
5. Árva András: Ütközések, in: Octogon; 2015/8, 28-30.
6. Martinkó József: Nehézkedési erő, in: Octogon: 2015/6, 22-27.
7. Kertész Imre: A kudarc, 1988. Magvető Kiadó, 5-6.

Fotók:
Bujnovszky Tamás, Gyulovics István, Tomay Tamás, https://tomaytamas.bzs50.hu/