Torre David - Gran Horizonte
Vizi Kata Veronika építész hallgató a Common Ground főkurátori tárlat Arany Oroszlán díjjal kitüntetett kiállítását mutatja be, amely Caracas egyik elhagyott toronyépületében szerveződött és otthonra talált közösség életét ismerteti meg a látogatókkal.
Az Arsenale konzervatív vonalát hirtelen feloldja egy vibráló neonfelirat, ami alatt rengeteg ember gyűlik össze enni, inni, és egy kicsit megpihenni. Ez az a hely, ahol a biennálé látogatói leülhetnek megosztani a gondolataikat egymással, a Gran Horizonte, a caracasi Torre David büféje. Az Arany Oroszlán díjas kiállítás az élelem megosztására mint ősi, ösztönszerű, közösségfenntartó gesztusra asszociál Chipperfield „common ground" hívószaváról.
Justin McGuirk, az Urban-Think Tank építész csapat és Iwan Baan fotós közös munkája teljes valójában mutatja meg a 45 emeletes vasbeton keret otthonná válását. A beruházó halálával átértékelődött az épület megépítésének fontossága, végül a befejezés elmaradt. Miért kellene a hajléktalanoknak a város peremterületein, elszigetelődve élniük, mikor a centrumban is megtörténhet a helyfoglalás? Az emberek elfoglalták és belakták ezt a gigantikus tornyot, élővé tették azt, és közben megtalálták benne saját életterüket is. Olyan közösségi funkciók kapnak helyet a lakóegységek mellett ebben a szerveződésben, amikre az itt élőknek valóban szükségük volt; ilyen a konditerem, a különböző sportpályák és grundok, de van varroda, illetve templom is. A Torre David lakói önszerveződő, önműködő közösséget hoztak létre és tartanak fent. Iwan Baan képeit nézve a látogató is érezheti a függőleges lakótelep fizikai mivoltát; a szagokat, a koszt, a nyersbetonon fekvenyomó srácok izzadságát. A 30. emeleten járó apuka zsákot cipel felfelé, a kisfiúk fociznak egy szinttel lejjebb, miközben közösségi gyűlést tartanak a szomszédok a földszinten. Ez működik.
A kiállító csoport célja, hogy felhívja a figyelmet a Torre David tanulmányozásával arra, hogy mennyire igaz és ésszerű megoldások születnek a valós szükségletek kielégítése kapcsán. Egy vasbeton organizmus született, és önműködő életet él, napjaink égető problémáira rengeteg őszinte válasszal reagálva.
Vizi Kata Veronika, BME Urbanisztika Tanszék
18:30
Kösz a Justin McGuirk féle változatot. Az ember elgondolkodik, hogy egyfelöl mennyi sok feleslegesnek tűnő barom szabályt meg előírást görgetünk az élettel szemben, másfelöl ilyen is lehet az élet ha nincs tél, mindazonáltal abban azért nagyon kell hinni az itt lakóknak, fekvenyomóknak, varrodázóknak, stb., hogy az embernek van egy karmája és abból most (ebben az életben ) erre futotta és kész...
13:39
Köszi az érdekesség fölvillantásáért! Kicsit azért több információt is lehetett volna közölni, vagy legalább valami linket, pld. ezt itt ni:
http://www.dezeen.com/2012/09/01/why-should-the-poor-live-in-the-slums-if-there-are-empty-office-towers-in-the-city-asks-justin-mcguirk/