Úgy maradt… a Schöpf-Merei Ágoston Kórház épületegyüttese

A szegényeknek elérhető áron gyógyulást nyújtó kórházból és a szomszédos elegáns nőgyógyászati magánszanatóriumból alakult ki a későbbi anyavédelmi központ a ferencvárosi Bakáts téren. A többször átalakult intézmény évek óta üresen áll, megújulására tervek vannak, pénz nincs. Bán Dávid írása.

„A magángyógyitóintézetek száma a fővárosban a közeljövőben egygyel gyarapodni fog. A Bakács-téren épül Erdey Gyula dr. szanatórium a nőbetegek részére. Az intézet magánklinika jellegű, egy osztályán a betegek díjtalan orvosi kezelésben fognak részesülni minimális ápolási költséggel. Mint ilyen, első az országban. Július végén át fogják adni rendeltetésének." – adta hírül a Budapesti Hírlap, 1906 áprilisában. A Bakáts téri új szanatórium – amit előszeretettel csak kórháznak emlegettek –előkészítésére egy évvel korábban nyújtottak be építési és működési engedélyt a fővároshoz. Az ennek kapcsán született bizottmányi és tanácsi előterjesztést a tisztiorvos jóváhagyásával elfogadták és azt a belügyminiszterhez terjesztették tovább.

„A bemutatott alapszabályok szerint a szanatórium nőbetegek és szülőnők felvételére fog szolgálni. A szanatórium 50 beteg befogadására terveztetik, egyelőre azonban csak 30 ágyra lesz berendezve; a gyógyintézet folyamodó vezetése alatt fog állani, megfelelő orvos-, bába- és ápolószemélyzettel. A tervezett szanatórium a Bakács-téren, tömbrendszerben épül, utczai és kerti szárnyból áll. Előtte szabad és kicsiny forgalmi tér, hátsó szárnya előtt kert s közvetlen szomszédságában az Erzsébet hasonszervi kórház 1200 négyszögöles kertje van." – állt az előterjesztésben, amelynek pozitív elbírálásánál kiemelték azt, hogy az intézmény megalapítói már bő évtizedes gyógyítási tapasztalattal rendelkeznek, az újonnan létesítendő szanatóriumban pedig fertőző betegeket nem fogadnak majd. Ezzel a kikötéssel, a véleményezés értelmében az építendő egészségügyi intézmény a „kijelölt hely és környéke a közegészségügyi követelménynek megfelelő, felállítása a környékre káros befolyással nem lesz".

A Ferencváros központjának tekintett, a nyüzsgő nagykörúttól csak néhány házzal elválasztott csendes tér előtörténete ugyan a 18. századig nyúlik vissza, amikor a Fellner János bognármester tulajdonában levő területet végrendeletével a városnak adományozta, de kialakulása az 1820-as években megépült első plébániához kötődik szorosabban. A tér keleti oldalán ekkor még kertek sorakoztak, de már megjelentek a városiasodás első jelei. Az 1838-as árvíz azonban súlyos károkat okozott, majd a teret később már a tudatos kiszerkesztések alapján fejlesztették tovább, építették újjá. Ekkor nyerte el mai szerkezetét, rajzolódtak ki a most is ismert környező utcák. A szerény plébánia helyére Ybl Miklós a francia romantika jegyeit magán viselő új, méretesebb templomot tervezett, amit 1879-ben szenteltek fel. Körülötte megkezdődött a mai épületek megformálása, a századfordulóra a lakóházak és üzletek mellett iskolával, polgármesteri hivatallal és egészségügyi intézménnyel kiegészült tér a városrész központjává vált.

Az akkori Templom tér – a Bakáts tér elnevezést 1874-ben Bakócz Tamás bíboros után kapta – keleti sarkában, a Fő utcza (ma: Knézich utca) oldalában, 1870-ben özv. Zichy József grófné a szegénysorsú betegek és gyógyíthatatlan bajban szenvedők számára egy mérsékelt ápolási díjakon működő kórházat alapított. A gyógyítás ekkor még a meglévő, szerény földszintes épületben, mindössze hat szobában zajlott. A „főúri köreink áldozatkészsége, bankok és takarékpénztárak adományai és kormánysegélye" nyomán az intézmény a századfordulóra jelentős tőkét tudott összeszedni ahhoz, hogy megvásárolva a szomszédos telket jelentős bővítésbe kezdhetett. Az igazgatóság 1905-ben Tőry Emil – aki főleg az Adria Biztosító Társulat Deák Ferenc téri korabeli luxusházáról ismert – építészt bízta meg a tervezési feladattal, igaz, kezét eléggé megkötötték a szigorú elképzelések: a megbízó ragaszkodott ahhoz, hogy az eredeti földszintes ház megmaradjon, integrálódjon a tervbe, az utcai frontra betegszobák ne kerüljenek, az U alakú új épület pedig a német barokk stílusjegyeit viselje magán. Az Erzsébet Homeopata Kórház 150 ágyas új épületét 1906 augusztusában adták át, belül tágas, lugasokkal, sétautakkal kellemesen kiépített kerttel, az utcafronton szerény méretű, de mívesen kiképzett pavilonszerű homlokzattal. Az egyik szárnyban a paulai Szent Vince rend nővérei számára alakítottak ki részeket, a másik oldalon helyezték el a betegszobákat, rendelőket, várókat és a kiszolgáló helyiségeket, az ügyeletes orvos lakását, mindezt középen kápolnával egészítették ki.

A már meglévő egészségügyi intézmény, amely neobarokk stílusával egy vidéki kastély hatását keltette az egyre tömörebbre beépülő fővárosi utcahálózatban, alapvetően meghatározta a tér északkeleti térfalát. Ugyanezen időben, a bővülő kórház mellett, egy meglévő épület bontásával kezdődtek el az Erdey Gyula megrendelésre létesítendő új szanatórium építési munkálatai. A terveket Márkus Géza készítette, aki számára nem volt újdonság egy magánklinikát célszerűen berendezni, hiszen 1896-ban ő építette Glück Tibor, sajnálatosan szintén elhagyatott szanatóriumát a Városligeti fasoron. A rövid, de annál színesebb pályát befutó Márkus autodidakta módon tanulta ki az építészetet. „Tizenhét évesen Gutwillig József építőmesternél kezd rajzolni, majd Freund Vilmosnál dekorációs feladatokat lát el. Rajztehetségére felfigyel Hauszmann Alajos és felveszi irodájába: Márkus a Kossuth térre készülő Kúria részletrajzain kezd dolgozni." Hamar lelkes képviselője lett a szecessziónak, több színházépület- és színpadtervet, díszletet, dekorációt készített ennek szellemében, majd 1903-ra készül el legismertebb főműve, a kecskeméti Cifrapalotaként emlegetett kaszinó és bérház.

Szintén a szecesszió jól kidolgozott jegyei jelennek meg a Bakáts téri szanatórium homlokzatán is. Maga az épület, egyes kritikusok szerint aránytalanul rátelepedett a szomszédos, alacsony kialakítású homeopátiás kórházra, „bántóan magas tűzfalat hagyva szabadon". Ugyanakkor díszesen kialakított aszimmetrikus, világos színvilágú homlokzata felüdülést hozott a szabályosan kiépített tér arculatába. A földszinti homlokzatsávot rovátkolt hullámforma díszíti, a fentebbi szintek homlokzata már sima, de az ablakokat mindenhol gazdag, népies motívumkincseket felhasználó ornamentika zárja. A két kiemelt oromzatú homlokzat kialakítása aszimmetrikus, a főbejárat díszesen faragott fakapuját a jobboldali sarokrizalitos traktusban alakították ki. Az épület eredeti megjelenését azonban a gyakori átépítések idővel jelentősen megváltoztatták.

Erdey Gyula magánkórházát 1913-ban először bérbe vette a főváros, majd néhány évvel később meg is vásárolta. Ekkor a Szent István Kórház része lett, falai között szülészeti és nőgyógyászati osztályt alakítottak ki. A szomszédos homeopátiás kórházat 1921-ben a Hangya Szövetkezet és az Országos Központi Hitelszövetkezet vette át, innentől a Szövetkezetek Erzsébet Kórháza nevet viselte.

1930-ban az Uzsoki utcai Kórházban, magánalapítványi adakozásból megnyílt az ország első sugárterápiás központja. Ezzel egy időben indult meg a szervezőmunka egy fővárosi sugárterápiás központ létesítése érdekében, amit végül a minisztériumi támogatással 1935-ben alapított meg a Székesfővárosi Közgyűlés. Ennek helyéül a Bakáts téri nőgyógyászati osztály épületét jelölték ki, így azt a Rókus Kórházba költöztettek át. A megfelelő átalakítások és hosszú előkészítő munka után 1936. május 25-én nyitotta meg kapuit a „Székesfővárosi Közkórházak Báró Eötvös Loránd Rádium és Röntgen Intézete, a Fizikai Gyógyítás Háza", a mai Országos Onkológiai Intézet Sugárterápiás Osztályának jogelődje.

Az épületet 1945-ben bombatalálat érte, súlyosan megsérült. A háború utáni helyreállítás során azonban minden díszétől megfosztották, eltűnt a két oromfalas kiemelés is, elvesztette míves, szecessziós jellegét. Az íves nyílászárókat mind kiegyensítették, a faragott fakaput fémportálra cserélték. Egyedül a bejárat melletti pajzs alakú kisablak élte túl a radikális átalakítást. A bombatalálatot túlélt radiológiai készülékeket a Bazilika pincéjébe és a János Kórházba telepítették át, a rádiumágyú töltetét először a Magyar Nemzeti Bank Balaton melletti sziklapincéjében tárolták, majd a front előrehaladtával nyugat felé menekítették, végül Ausztriában egy bombatalálatban megsérült és sugározni kezdett. A megfelelő mennyiségű rádium visszaszerzése és az épület helyreállítása után az intézetben ismét megkezdődtek a kezelések.

1949-ben a két épületet államosították és Országos Onkológiai Intézet névvel összevonták, de így kialakult kapacitás is hamar szűkösnek bizonyult, ezért 1953-ban a radiológiai intézmény mai helyére, a budai Kék golyó utcába költözött, s ezzel a pár éve egyesült intézmény ismét szétvált. A Bakáts téri kórházrészbe a kerületi tanácsi sebészeti, belgyógyászati és szülészeti osztályok kerültek, a Knézich utcai – korábbi Erzsébet Kórház – épületet átépítették és itt alakult meg a Schöpf-Merei Ágoston Koraszülött Kórház. 1968-ban azonban a két épület újból egyesült, ezzel létrejött a Schöpf-Merei Ágost Kórház és Anyavédelmi Központ, amely ebben a formájában 1990-ig működött. Ekkor azonban a belseje már az eredeti, nagyvonalú, elegáns kialakításhoz képest szinte felismerhetetlenségig átalakult, bezsúfolódott, az épülethez különböző kiegészítéseket barkácsoltak. A rendszerváltás után az épületek állapota igen elhanyagolt volt, funkciójukban pedig ismét külön utat kezdtek járni, amikor 1990-ben a korábbi Erzsébet Kórház épületében a Vázsonyi Vilmos Idősek Otthonát rendezték be.

Az immár csak a Márkus Géza tervezte épületbe visszaszorult gyermekvédelmi kórház homlokzatának felújítására 1998-ban tettek javaslatot, de a megvalósításra már csak az ezredfordulón került sor. A Krikovszky Péter, Kugler Katalin (BFVT Kft.) és Soós László iparművész végezte homlokzatrekonstrukció során az épület utcai frontja visszanyerte eredeti külsejét. Ugyanakkor a fenntartó minisztérium már az 1990-es években szabadult volna az épülettől, de ez az elképzelés akkor nem valósult meg. Ekkor inkább úttörő módon az épület főbejáratához egy inkubátort helyeztek el, hogy oda helyezhessék el a nem kívánt újszülötteket – ezzel legalább 23 kisbaba életét megmentve. A kórház fenntartási költségeinek enyhítésén az állam magántőke bevonásával kívánt volna enyhíteni, sikertelenül. Végül a 2007-es egészségügyi reform következtében a Schöpf-Merei Ágost Kórház jogutód nélkül megszűnt. Ugyan egy évig az épületben még zajlott szakrendelés, de 2008-ban a főváros a végleges bezárás mellett döntött. Noha a kerület szerette volna megszerezni az kiürített épületet, de nem sikerült megállapodni a tulajdonos fővárossal.

2017-ben úgy tűnt, hogy idővel ismét funkciót kap a ház, amikor a kormány által meghirdetett Semmelweis XXI. Fejlesztési Program keretében rendelkezett a „Hőgyes-Schöpf-Merei Gyógyszerkutatási Centrum fejlesztése érdekében szükséges intézkedésekről". Ahogy az Átlátszó oknyomozó cikke is kiemelte, a kormány javasolta, hogy a Semmelweis Egyetem mindkét ingatlant – a volt Erzsébet és a Schöpf-Merei Ágost Kórházat – a fejlesztések érdekében vásárolja meg.  A Fővárosi Közgyűlés végül csak 2022-ben döntött a Knézich utcai idősek otthona bezárásáról és az 1825 négyzetméter alapterületű ingatlan nyílt értékesítéséről. Időközben a gyógyszerkutatási központ tervezésére kiírt pályázatot a TSPC Csoport és konzorciumi partnere a LIMA Design Kft. nyerte el. A tervezett központ három egymás melletti ingatlanban valósulna meg, a két említett korábbi kórházépület mellett a Hőgyes Endre utcai Gyógyszerészeti Intézet felújításával. „Ezek területén egy összesen 21 731 m² alapterületű létesítmény lesz, amely részben átalakítással (11 277 m²) és részben új építéssel (10 454 m²) valósul meg – emellett 5 300 m²-en lesz bontás." – írja az Átlátszó. Azonban a beruházásra, ahogy az egyetem korábban is jelezte, nem áll rendelkezésre a megfelelő forrás, ezt a kormány az Európai Uniós helyreállítási alapból remélte volna. Úgy tűnik tehát, hogy az erőteljesen lepusztult állapotú neobarokk kórházépület és a két évtizeddel ezelőtti felújítás eredményét ideig-óráig még jól tartó szecessziós homlokzatú szanatórium megfiatalodására egyelőre várni kell.

Bán Dávid

Forrás:
Budapesti Hírlap, 1906. április (26. évfolyam, 94. szám)
Fővárosi Közlöny, 1905 (16. évfolyam, 100. szám)
G. Korompay Judit: A városépítész felelőssége Gondolatok Belső-Ferencváros példáján, 2012
Magyar Építőművészet 5. (1907)
https://mazsihisz.hu/hirek-a-zsido-vilagbol/mazsihisz-hirek/tizenket-komives-markus-geza
Orvosi Hetilap, 1996. május (137. évfolyam, 20. szám)
Pesti Hírlap, 1906. szeptember (28. évfolyam, 269. szám)

Szerk.: Winkler Márk