Újjáéledt a kecskeméti Városi Mozi épülete

A kecskeméti Városi Mozi több évtizedes kihasználatlanság után végre betöltheti méltó helyét a város kulturális életében. A Boros Pál és Farkas Gábor által tervezett felújítás során színházi előadásokra és kiállításokra kialakított tér egyaránt helyet kapott az épületben.

A „Kecskemét Városi Mozgóképházat" 1913. november 7-én ünnepélyes keretek között avatták fel, két és féléves előkészítés és kivitelezés után. A mozi felépítésére alapított részvénytársaság aláírói között szerepelt a fiatal, 26 éves Mende Valér építész neve is, aki a város két jelentős szecessziós épületének (Református Főgimnázium, Evangélikus Püspöki Palota és bérház) tervezőjeként ismert és sikeres építész volt Kecskeméten.

Az általa készített terveket 1913. májusában elfogadták, azonban az épület nem e tervek alapján készült el, mivel a kivitelezési munkát elnyerő temesvári „építő-vállalkozó" ifj. Ecker József áttervezte és módosította. A megépült mozi feltűnően hasonlít és főbb vonalaiban azonos a Mende féle tervekkel, s feltételezhető, hogy a jegyzett és aktív tervezőként nem ismert „építő-vállalkozó" Mende Valérral készíttette el a módosításokat.

Az épület 55 évig eredeti formájában üzemelt, 1968-ban Kecskemét várossá válásának 600. évfordulóján belső terét és tetőszerkezetét átépítették. Az 1999. évi bezárás után 15 évig megszakításokkal (disco; bár) használaton kívül állt, s ezen állapotában 2003-ban műemlékké nyilvánították.

A Városi Mozi épületének hasznosítására több elképzelés született, amelyek anyagi keretek hiányában nem valósultak meg. A városi tulajdonú ingatlan rekonstrukciójára a Katona József Színház 2012-ben pályázatot nyújtott be „Hírös Városi Turisztikai Központ" kialakítására, a mozi épületének hasznosításával. A pályázat sikeres volt, melynek eredményeként megkezdődhetett a műemléki rekonstrukciós tervek kidolgozása.

A tervezési program szerint a következő funkcionális egységeket kellett kialakítani-elhelyezni:

- Multifunkcionális előadóterem, amely a város kulturális intézményeivel közös, turisztikai vonatkozású eseményeinek – bemutatóknak – előadásoknak biztosít helyet, beleértve a Katona József Színház Kelemen László Kamaraszínházának produkcióit is.

- A Leskowszky hangszergyűjtemény (hangszermúzeum) részére a gyűjtemény európai hírnevéhez méltó kiállítótereket és interaktív foglalkozásokra is alkalmas helyiségeket kellett tervezni oly módon, hogy szerves kapcsolatban legyenek a multifunkcionális előadóteremmel.

- Az érdemleges rekonstrukciós tervezés megkezdése előtt részletes információkat és inspirációkat kellett szerezni az épület „előéletéről", amely három „pillérre" támaszkodhatott:

• Összegző tanulmány az épülettel kapcsolatos levéltári adatok, kiadványok, monográfiák, művészettörténeti kutatások és felmérési tervek összegyűjtésével, rendszerezésével elkészítve.
• A vezető építészek használati emlékképei, amelyek visszanyúltak az 1968-as belső átalakítások előtti időkre is.
• A teljes tervezői stáb lokálpatrióta szemléletére és hozzáállására.

Az előzmények ismeretében nyilvánvalóvá vált, hogy az 1968-as átalakítás során a belső terekben olyan mérvű beavatkozás történt, hogy az eredeti állapotból semmi sem maradt. Ezen tény ismeretében egyértelmű volt, hogy a műemléki rekonstrukciónak csak a homlokzatokra kell koncentrálnia.

A funkcionális elrendezés alapképlete igen egyszerű, három blokkal:

• Multifunkcionális előadóterem, színpaddal és szcenikai háttérrel, valamint a színpad mögötti három szintes öltözőkkel és technikai helyiségekkel.

• Kétszintes előcsarnok, amely alkalmas kiállítások és egyéb rendezvények szervezésére, a hozzá tartozó ruhatárral és wc-csoportokkal.

• Hangszergyűjtemény az épület földszintjén, valamint különálló megközelítéssel az I. emeleten az egykori nézőtéri erkély és gépház területén.

A meglévő terek bővítésére csak az alagsorban került sor, ahol alapfalak kiváltásával és a földfeltöltések kibányászásával biztosítottuk a kiszolgáló helyiségek, valamint a három szintet összekötő lift elhelyezését.

A homlokzati rekonstrukcióhoz készült műemléki értékleltár alapján folyt a felújítási munka, melynek révén az 1913. évi építészeti megjelenést majdnem teljes egészében biztosítani tudtuk néhány mai igényeket szolgáló módosítással.
Az épület színezését a korabeli fényképek alapján történt elemzések szerint határoztuk meg viták kereszttüzében, mivel sokan az utolsó öt évtized szakszerűtlen színezésében látták a megoldást.

A kivitelezés során számtalan szerkezeti problémával szembesültünk, mivel a tervezés során idő hiányában nem készült alapos-részletes épületszerkezeti vizsgálat. A belső burkolatok és vakolatok eltávolítása, valamint az alagsori feltárások felszínre hozták az állékonysági problémákat. Állandó statikusi felügyelettel és megerősítési tervekkel sikerült hosszú távra megoldani a szerkezeti biztonságot.

Az épület belső tereinek formálásával és belsőépítészeti kialakításánál a külső műemléki megjelenés iránti tiszteletet, a visszafogott tisztaságot és a maiság tükröződését tartottuk szem előtt. A lokálpatrióta szellemiségű, kecskeméti tervezők által végzett csapatmunka, a visszajelzések és a városi lakosság befogadást jelző megnyilvánulásai alapján a rekonstrukciót sikeresnek tekintik-tekinthetjük a beruházó, a tervezők, a kivitelezők és az összes közreműködő nagy örömére.

Dr. Farkas Gábor DLA

Többek között a Hírös Városi Turisztikai Központ is megtalálható az Építészfórum kortárs építészeti térképén, melyet itt lehet böngészni további munkákért és cikkekért.