Ultramodern csomópont az örök városban – befejezés előtt áll Róma Tiburtina pályaudvara
Hamarosan teljesen elkészül - részben már megnyílt - az olasz nagysebességű vasúthálózat első állomása Rómában. Paolo Desideri olasz építész nevéhez fűződik a lenyűgöző méreteket és mérnöki megoldásokat felvonultató létesítmény, amelynek környezete is óriási fejlődés előtt áll. Bácsalmásy Zoltán útibeszámolója.
Több mint tíz évnyi várakozás után befejezés előtt áll az olasz nagysebességű vasúthálózat első állomása Rómában. A város legforgalmasabb állomásától - a Termini pályaudvartól - veszi át a TGV vonatok fogadását-indítását, csökkentve annak jelenlegi túlzsúfoltságát. Jövőre a rendszer további nyolc állomását adják át Torinóban, Bolognában, Nápolyban, Firenzében és Reggio Emiliában.
A város keleti részén elhelyezkedő Tiburtina - Róma második legnagyobb pályaudvara - az olasz nagysebességű vasúti közlekedés kiszolgálása mellett egy újonnan kialakított városközpont is lett. A létesítmény célja egy nemzetközi, regionális és városi közlekedési csomópont létrehozása, valamint a Róma Pietralata és Nomentano városrészek közötti kapcsolat visszaállítása, amelyeket egykor a vasútvonal megépítése választott el s egymástól. Az olasz főváros legfontosabb vasúti és közúti csomópontja kapcsolódik itt össze: városi buszok és vidéki járatok végállomásával.
Az állomást 1866-ban építették, a felújítási terveket 2004-ben készítették. A munkálatok ténylegesen 2007. decemberében kezdődtek el, a régi állomásépület lebontásával. Négy év alatt készültek el a munkával, 2011. november 28-án nyitották meg újra a vasúti közlekedés előtt - először az épületnek csak az egyik felét, a keleti oldalt.
A látogatónak az az első benyomása, hogy egy ultramodern repülőtéri csarnok épületébe lépett be. A hatalmas üvegdoboz 300 méter hosszú, amelyből a hídszerkezet 240 méteres, 10 méter magassággal és 55 méter szélességgel. Az állomást most még csak részlegesen használják, korlátozott számú vonatot fogad, a 20 vágányból a mai napig csak néhányat fektettek le; a kiszolgáló 29 liftet és 52 mozgólépcsőt viszont már üzembe helyezték. Az információs kijelzőn is olvashatjuk már az érkező és induló vonatok információit. Az állomás napi utaslétszáma 2015-ig várhatóan eléri 450.000 főt - ez 140 nagy sebességű vonatot és 290 regionális vonatot jelent naponta.
Az épület a város felé hatalmas konzollal fordul, amelynek mérete és szerkezete számos térbeli meglepetést hordoz: központjában egy széles sugárút húzódik, amelyet a csarnok mennyezetére felfüggesztett, nyolc hatalmas „buborék" szegélyez. A „lebegő" dobozok lenyűgöző belső teret hoznak létre, tér a térben kompozíciójukkal. Bennük exkluzív VIP társalgókat, üzleteket, jegyirodákat, éttermeket és internet-szolgáltatásokat alakítottak ki. A központi térből vágánypáronként külön-külön beszállókapun keresztül jutunk le mozgólépcsőkön a vágányokhoz. A vasúti csomópont legtöbb szolgáltató egysége még befejezés előtt áll.
A metrócsatlakozás szintjén - a -1. szinten - hosszú gyalogos aluljáró köti össze a keleti és a nyugati városrészt a vasúti sínek alatt. Így ezzel az emeleti plázától távol, annak funkcióját nem zavarva, gyors átjutást biztosít közöttük. Londoni mintára „Kiss & Ride" parkolókat alakítottak ki a -1. és -2. szinten, ahol rövid ideig tartó megállás - egy csóknyi idő - engedélyezett a 430 gépkocsi befogadására alkalmas parkolóban.
A hatalmas közlekedési beruházás hatására felgyorsult a terület élete és kiugró fejlődést eredményezett. A környéken bevásárlóközpont, nyolc irodablokk, hipermarket, hotel, sport- és kulturális célú épületek létesítése is tervbe van véve, emellett a környező parkokat, tereket, utakat, parkolókat és szállodákat is felújították.
Az állomásépületek jól jelzik az olasz modernizáció szakaszait, egy újabb szakasz kezdetét sejteti a Tiburtina állomás. A Paolo Desideri építész által tervezett állomás épülete figyelemreméltó közlekedési létesítmény, lenyűgöző mérnöki teljesítmény.
Bácsalmásy Zoltán
építész
fotó: Bácsalmásy Dalma
08:34
Tardos Tibor Ja, KŐKI Rómában, 2012-ben. Klassz lehet a szotyihéjas viacolor peronon (az 1 db összegraffitizett, ragacsos padon ülve) várni a vonatot napsütésben vagy esőben. Fölülről meg nézni őket a higiénikus gránitpadlóról, füstüvegen át, légkondicionálva. A mögöttes gondolat: aki vonatozik, bunkó paraszt.
06:25
Ez klassz, mármint ha egy pályaudvaron vagy repülőtéren jó sok a lépcső. Lehet rajtuk cipelni a csomagokat az egyik buborék-szerű lebegő dobozból a másikba. Volt idő, amikor nagyon sokat utaztam, bár nem pont vonattal: a legjobb reptér az amszterdami Schiphol volt, ahol az átszállások egyetlen lépcsőfok útbaejtése nélkül történhettek. Az ellenpélda a londoni Heathrow, ahol a négy terminál valamelyikén először egy mozgólépcső-sorral felvitték az érkező utasokat a harmadik szintre, ahol megnézték az útlevelüket, majd egy másik mozgólépcsővel visszavitték őket a földszintre. Amúgy az egy utazásra vetített, bejárandó szintek és lépcsők számát tekintve a berlini Hauptbahnhof se kutya.
21:11
Szomorú, hogy ilyen látványos, lenyűgöző belső térhez, ilyen szedett-vetett hatású külső társul. Biztosan megvan az oka. Egyszerűen nem hiszem el, hogy ilyen béna lenne az építész. Talán a csúcs, a főépülethez illesztett kis perontetők!