Utópisztikus építészeti álmok egy gazdaságos biennálén - az USA pavilonja

Az idei Biennálén az USA kiállításának középpontjában a lehanyatlott Detroit, illetve a várost az építészeti képzelőerő segítségével újra élettel megtölteni vágyó 12 projekt állt. A bemutatott megoldások csupa utópisztikus építészeti elemmel operálnak, melyek beindíthatják a helyi közösségek fantáziáját is. Felmerül azonban a kérdés: mennyiben összeegyeztethetőek ezek az elképzelések az idei expó gazdaságosságot célzó tematikájával? Cselényi Bence írása.

Az autóiparral virágzásnak induló, a modern életsílus úttörőjének számító Detroit megannyi feltalálóval és találmánnyal büszkélkedhet. Azonban a kontrollálatlan gyárfejlesztéseknek, téves várostervezésnek és az ipar elköltözésének köszönhetően lakossága az '50-es évek óta 1 millió fővel megcsappant, mintegy a felére csökkent, a bűnözési ráta viszont az egekbe szökött - itt a legmagasabb az Egyesült Államokban. A város csődben áll. A kiállítás és a cikk kezdőhangulatát jól adja meg Eminem: Beautiful című videoklipje.

Eddig főleg bontásokkal, alacsony költségvetésű fejlesztésekkel, a kisebb városi közösségek kialakulását elősegítő programközpontokkal, iskolákkal, közösségi kertekkel, energiafarmokkal próbálták kivágni vagy visszakötni a város vérkeringésébe a problémás, kihalt területeket. Az idei Építészeti Biennáléra összerakott kiállítás azonban radikálisan új eszközt vesz elő: Detroitot az 'Építészeti képzelőerő' mentheti meg. Az 'Architectural Imagination' címet viselő amerikai pavilon 4 detroiti helyszínre tervezett 12 projektet mutat be. Ezek globális jelentőséggel is bírnak, hiszen a világ többi posztindusztriális városában hasonlóan jelenlévő problémákra keresik a választ, azokra általánosan alkalmazható megoldásokat bemutatva.

A kiállítás elsőre meghökkentő, a tervek drágának, kivitelezhetetlennek tűnnek, felvetései provokatívak. Nem is feltétlenül építésre szánták ezeket a terveket – sokkal inkább a problémákkal foglalkozó társadalmi párbeszéd, a közösség öntervező, öngyógyító folyamatainak elindítására. A projektek különbözősége az építészeti képzelőerő sokszínűségét hirdeti, ami alapja lehet Detroit és a hozzá hasonló jeleggű városok felemelésének. A merész, futurisztikus városközpontokat az építészek a helyi közösségek vezetőivel együttműködve, a céljaikat szem előtt tartva álmodták meg. Néhány a kiállított projektek közül:

• A Greg Lynn FORM által a Packard gyártelepre tervezett "Beteljesülés, Tudás és Innováció Központja" egy új épülettípust mutat be, amely egy közlekedési csomópontot, ipari parkot, gyárat, egyetemet kombinál a felgyorsult robotikus gyártás és az online vásárlásra reagálva.
• Az A(n) Office "Ígéret Földje Levegője" projektje a várost a kanadai Windsorral összekötő harmadik (még épülő) híd forgalma által keletkezett légszennyezést megszűrő épületeket, bennük nemzetközi intézményeket, manufaktúrákat és lakásokat foglalna magában.
• BairBalliet által felvázolt "A következő kikötő" egy művésztelep lenne inkubátorházakkal, műtermekkel, kikötővel, ami a város központi, folyóparti, üres részét kulturális parkká varázsolná.

A (nyomtatott, fröccsöntött, lézervágott) modellek, kollázsok jól reprezentálják az amerikai technológia fejlettségét, és fogalmat adhatnak a rendezők költségvetéséről is. Kicsit ellentmondásos, hogy ennyi pénzt költöttek el egy szociális témákat feldolgozó kiállításra egy gazdasásosságról szóló biennálén. Látszik, hogy más méretű forrásból dolgoztak, mint a többi nemzet a biennálén - különösen erős a kontraszt például az egyiptomi pavilon makettjeivel.

A pavilon felvonultatja az "Én Detroitom" fotópályázat nyerteseit is, a történeteket a látogatók képeslapok formájában szuvenírként hazavihetik magukkal. A kiállítás részletesen dokumentálva a Google Arts&Culture gyűjteményében tekinthető meg.

Érdekes adalék, hogy Donald Trump  is az építésben látja a kiutat a város nehézségeiből. Michigan államban az infrastruktúra fejlesztésére, állami építkezésekre, illetve a munkafolyamatok Kínából való hazatelepítésére tett ígéreteivel nyerni tudott Michigan államban az elnökválasztáson.

A kiállítás ellenhangokat is keltett - vannak, akik szerint nem a kivitelezhetetlen utópisztikus építészeti fantazmagóriák jelentik a város lakóinak a megoldást, hanem az ingyenes közműellátás és a város hanyatlásának fő okai között szereplő rasszizmus visszaszorítása. Tiltakozásképp még egy virtuális ellen-pavilont is készítettek.

Az amerikai pavilonhoz hasonlóan sok kritika érte idén magát a biennálét is. Utóbbit témája miatt, előbbit, mert első ránézésre nem kapcsolódik ehhez. A biennále idén nem a szakma csúcsáról, sztárépítészekről, fényűzésről szólt - a kiállítók lemásztak az elefántcsonttoronyból, és szembenéztek a valósággal. Válaszokat, mégpedig építészeti válaszokat állítottak reális problémákkal szemben - mert a világ bajaira az építészetben kell keresni a megoldást.

Cselényi Bence