2022 Fellner Jakab éve is volt – Háromszáz éve született a hazai barokk építészet nagymestere

A mögöttünk hagyott esztendő egyik fontos, a szakmai sajtóban mégis viszonylag kevés nyilvánosságot kapó eseménye volt Fellner Jakab születésének 300. évfordulója. Pedig Fellner nemcsak, hogy egyenrangú társa volt a későbarokk XVIII. század jelentős mestereinek, de pár tekintetben felül is múlta azokat, s termékeny életművével azon alkotók egyik első képviselőjének tekinthető, akik német származásuk ellenére szinte kizárólag a hazai architektúra történetét gazdagították.

A XVIII. század második felének stílusa, nevezhetjük akár későbarokknak, akár copf irányzatnak, mindenképp különös jelentőséggel bír a magyarországi építészet történetében. Nemcsak a barokkból a klasszicizmusba átmenő korszak kifinomult ízlése miatt, hanem elsősorban azért is, mert Magyarországon ez egybeesett az ország másfél évszádos háborús időszakát és több évtizedes függetlenségi harcait követő magára találásával, oly sok idő utáni első tartósan békés időszakával.

Volt is mit behozni. A barokk és annak szellemi kultúrája, mely Nyugat-Európában már leszálló ágban volt ekkor, Magyarországot éppen csak hogy megérintette a nyugati széleken. Több is volt ez, mint lemaradás. Ahogy Kosáry Domokos egy helyen fogalmazott: az ország szekere szinte keresztbeállt az európai fejlődés útján. Az ország lényegében mindenből súlyos hiányt szenvedett: művelésre alkalmas földből, korszerű mezőgazdasági és ipari technológiából, mindenekelőtt pedig magából az emberből: a fizikai munkára fogható és a magasan képzett szakemberből egyaránt.

Ebbe a közegbe érkezett meg Fellner Jakab valamikor a század 40-es éveiben. Származásáról mindössze annyi ismert, hogy a morvaországi Nikolsburg (ma: Mikulov) városában született 1722-ben. Nem tudjuk, milyen helyismeret vezette éppen Magyarországra, de tény, hogy az egyik legégetőbb hiány építkezéseken hasznosítható szakemberekből mutatkozott ekkoriban. A békés időszak konjunktúrájában a városokban és a nemesi birtokokon mindenhol lázas építőtevékenység folyt, és a tervezésben jártas építészek éppúgy keresettek voltak, mint a kivitelezésben tapasztalattal bíró kőművesek, a kőfaragók, sőt, az egyszerű talicskás földmunkások.

Ám a legnagyobb kincs kétségkívül az önállóan tervezni képes építész volt. A nagy főúri családok szinte versenyeztek egymással egy-egy jó nevű bécsi mester megszerzéséért. A legnagyobb nevek az ausztriai német, vagy a Habsburg-uralom alatti észak-olasz területekről érkező „sztárépítészek": Johann Lucas von Hildebrandt, Franz Anton Hillebrandt, Nikolaus Pacassi, vagy Anton Erhardt Martinelli legtöbbzör csak pár hónapot töltöttek az országan, hogy a tervek papírra vetése után más, jobban fizető, vagy magasabb presztízsértékkel kecsegtető megbízást vállaljanak el. A kor jelentős építészei közül csak Anton Pilgram és Hefele Menyhért tartózkodott huzamosan az országban.

A már a XVII. század óta az ország legfontosabb főúri famíliái között számontartott, majd a XVIII. század folyamán primus inter pares főnemesi dinasztiává emelkedő Esterházyak lehengerlő erővel gyarapították birtokaikat a Dunántúlon: uradalmaik Pozsony vármegyétől kezdve Sopron, Veszprém és Komárom megyékig terjedtek, sőt, még Fejér legészakibb szegletében is volt uradalmuk. Ekkorra már a család is külön hercegi és grófi ágra, a grófin belül pedig további három alágra osztódott. Az új birtokokon imponáló tudatossággal szervezték meg az életet. Népességpótlás főként sváb, kisebb részben szlovák ajkú jobbágyok betelepítésével; területrendezés, a földek újra művelésbe vonása gyakran a környező mocsarak lecsapolásával ment végbe. A gazdasági infrastruktúra kiépítése, s végül a hitélet megszervezése volt a gazdasági, s nyomában a társadalmi élet megszervezésének a menete.

Nem volt ez másként az 1727-ben vásárlással megszerzett korábbi királyi birtok, Tata esetében sem. Itt bukkan fel Fellner Jakab neve a század negyvenes éveinek a közepén, a tóvárosi kapucinus templom építésénél, ahol huszonévesen Kuttner Jakab komáromi céhes építőmester mellett palléroskodik. A megbízó Esterházyak nagy befolyású helyi jószágkormányzója, Balogh József figyel fel az értelmes, önállóan is dolgozni tudó, s nem utolsó sorban jól kommunikáló és együttműködő fiatalemberre, s ajánlja őt uradalmi alkalmazásra az elfoglalt és nehézkesebb Kuttner helyett. Fellner innentől kezdve a tatai Esterházy uradalom építőmestere, s mint ilyen, megtervez és megépít mindent, amire addig nehéz volt szakembert kapni. Gazdasági épületek tucatjai: malmok, magtárak, istállók, vágóhidak, borospincék, kisebb hidak, utak kerülnek ki a keze alól. Hamarosan megjönnek az első nagyobb presztízsű megbízások: falusi plébániatemplomok (Szár, Környe, Kecskéd, Ászár stb.), valamint a család cseklészi kastélyának a bővítése.

Egyre inkább megjelennek Fellner saját stílusjegyei is, amelyekkel hiba nélkül illeszkedik bel az közép-európai kései barokk lehiggadó, elegáns copf irányzatába. Munkahatékonysága és épületeinek minősége arról győzik meg a megbízóit, hogy a korszak akkor legnagyobb Magyarországon dolgozó építésze, Anton Pilgram halála miatt abbamaradt kéttornyos tatai nagytemplom építését is nyugodtan rá lehet bízni.

Szintén nagyszabású munka a templomtól párszáz méterre, a tatai tó fölötti emelkedésen helyet kapó piaristák tekintélyes méretű rendházának megépítése. Végül megjönnek a reprezentatív világi megbízások, köztük a kor építészeti csúcspontjait jelentő kastélyok: megépíti a Lamberg család kastélyát Móron, s megbízást kap Esterházy Ferenctől, hogy az addig csupán birtokközpontként funkcionáló Tatán is létesüljön reprezentatív főúri lak a romos öregvár helyén. Ez utóbbi terv végül a tetemes költségek miatt nem valósul meg, helyette egy jóval kisebb kastély épül a vártól nem messze, a korszak más barokk kastélyaihoz képest meglepően puritán külső megjelenéssel. Bár az elkészült épület a tóra néző, megkapóan szép kilátásával így is impresszív alkotás lett, s a tatai Esterházyak rezidenciájaként számos jelentős történelmi-diplomáciai esemény helyszíneként szolgált több mint másfél évszázadon át.

Fellner felemelkedésében, szakmai előmenetelében, mint látható, elsődleges jelentőséggel bír az őt folyamatosan megbízásokkal ellátó Esterházy család. Ám ezen kapcsolatrendszeren belül is döntő momentumnak tekinthető, amikor a tatai uradalmat birtokló Esterházy Ferenc unokatestvére, a pápai uradalmat vezető Esterházy Károly is felfedezi magának az építészt. Az egyházi pályát választó, s váci, majd egri püspöki rangig jutó főúr nemcsak egy volt a jelentős Esterházyak sorában: korának egyik legműveltebb arisztokratájaként ambiciózus kultúrpolitikai terveket tűzött maga elé, amelyekhez magas szintű európai kitekintéssel és stílusismeretekkel is rendelkezett.

Az 1760-as évektől mind gyakrabban kéri „kölcsön" Tatáról a kéznél lévő, s jól használható építészt saját családi birtoka számára, másrészt a püspöki kormányzása alatt álló egyházmegye építkezéseihez. Így kap lehetőséget Fellner, hogy előbb Veszprém megyében, majd azután az egész országban meghatározó építésszé váljon. Felkérést kap az új veszprémi püspöki palota megépítésére. Az elkészült emeletes épület tökéletesen illeszkedik, szinte ráül a veszprémi várhegy vonalára, természetes támasztékul használva a sziklás talapzatot, miközben U-alakjával a barokk Vár utca felé fordulva annak legszebb ékkövévé válik.

Fellner másik jelentős alkotása Veszprém megyében az uradalmi központ, Pápa kéttornyos nagy plébániatemploma, az Anton Pilgram által épített Esterházy-kastély előtt, mely a korábban elkezdett, de lassabban emelkedő tatai templommal párhuzamosan épült. Tömegalakításában a két épület közeli rokona, szinte testvére egymásnak, miközben homlokzati kiképzésük merőben különböző szemléletet tükröz. Stílustörténeti szempontból a pápai épület igazi unikum: a római barokkból eredeztethető áttört toronypár alatt meglepően hűvös, csupán széles párkányokkal és falpillérekkel tagolt homlokzat húzódik, az attikafalban roppant méretű, síkban visszatartott timpanonnal, mely mintha már alig várná, hogy a falból kiszakadva és előre lépve önálló portikusszá váljon. Valószínű, hogy az európai kitekintéssel rendelkező, a klasszicizmust külföldi példáit már jól ismerő Esterházy Károly ízlése állhatott a háttérben. Mindenesetre az épület a későbarokkból a klasszicizmusba való átmenet páratlanul különleges, kőbe merevített emléke Magyarországon.

Az Esterházy Károllyal való együttműködés másik jelentős eredménye az egri líceum épülete. A váci püspöki széket a még rangosabbnak számító egri püspökségre cserélő főúr határozott célja volt egy nyugat-európai színvonalú, négy fakultásos universitas létrehozása Egerben. Az e célra alkalmas épület megépítésére eredetileg az egri vármegyeházát is tervező Josef Ignaz Gerl kapott megbízást, ő azonban egyre nehezebben viselte el az Esterházy grandiózus elképzelései miatt gyakori átterveztetéseket. (Volt időszak, amikor a püspök évente 2 millió forintot fordított az építkezésre.)  Végül Esterházy kártalanítás mellett leváltotta Gerlt, és Fellner Jakabot bízta meg az épület elkészítésével.

Az uralkodó végül nem adta meg az egyetemi működés engedélyét, mert nem akart a Nagyszombatból nemrég Budára átköltöztetett jezsuita egyetemnek konkurenciát teremteni.

Fellner a főművének elkészültét már nem élhette meg, 1780 decemberében elhunyt. Testét az általa épített tatai nagytemplom kriptájában helyezték örök nyugalomra, sírja ma is megtalálható. Fellner neve az ezt követően több mint száz évre jórészt feledésbe merült, hogy aztán a modern művészettörténet fedezze fel újra. Révhelyi Elemér, a hazai építészettörténeti nagy kutatója volt az első, aki a későbarokk (copf) építészetet állította tudományos érdeklődésének főkuszába, s ő különítette el stíluskritikai alapon Fellner műveit a korszak többi, hazánkban tevékenykedő alkotójától.

Innen való az a levél, amelyet Esterházy Károly írt Egerből Balogh Ferenc tatai jószágkormányzónak, miután látta Fellnernek a tatai kastélyhoz készült terveit, s aminél semmi sem szemlélteti jobban Fellner országossá vált hírnevét és megbecsültségét. A püspök egy ponton így fogalmaz: „Magyarországban tattai épétő mesterhez hozzá fogható nincsen… és Bécsben vagyon-e? Kérdés." Bár a kérdésben megfogalmazott minősítéssel lehet vitatkozni, tény, hogy a vár helyére tervezett, végül el nem készült tatai Esterházy-kastély tervei a tóra és az udvarra néző, egyenrangú homlokzataival, illetve a tó közepére álmodott mesterséges szigeten álló pavilonnal olyan magas szintű, kiforrott és már-már európai léptékkel is jelentősnek tekinthető építészeti koncepciót vetít elénk, amelyet megvalósulása esetén ma a hazai barokk kastélyépítészet csúcspontjaként tartanánk számon.

Fellner országos építésszé válása után is Tatán tartotta fenn lakhelyét, s nagy presztízst jelentő megbízásai közben is tatai Esterházyak uradalmi építésze maradt. Alkotásai legnagyobb számban itt és a közvetlen környéken találhatók. A város a helyi múzeummal és az építész nevét viselő kulturális egyesülettel közösen felettébb színvonalas rendezvénysorozattal emlékezett meg az építész születésének tricentenáriumáról. Ennek kiemelkedő eseménye volt az a háromfordulós, Tatán és Veszprémben megtartott konferencia-sorozat, amelyen Fellner Jakab korát és munkásságát járták körbe több, – és nemcsak művészettörténeti – szempontból a korszak mai kutatói. A legizgalmasabb kérdés, hogy hol van Fellner helye a magyar és az egyetemes architektúra történetében. Tekinthető-e korának európai léptékű építészének, a század nagy német mestereivel egy lapon említhető alkotónak? Vagy inkább csak egy tehetséges autodidakta volt, aki kétségkívül meglévő jó stílusérzéke birtokában képes volt valamelyest kiemelkedni a kivitelezésben jártas belföldi építőmesterek egyébként sem túl népes mezőnyéből?

Jankovics Norbert, a Magyar Építészeti Múzeum Munkatársa az emlékév során tartott egyik előadásában ebben az összefüggésben eddig nem tárgyalt francia analógiákat mutatott be, alátámasztandó a feltételezését, hogy Fellner talán onnan származó mintakönyvekből dolgozhatott. Egyúttal felvetette, hogy jó lenne ismerettel rendelkezni a tatai Esterházy-kastély egykori könyvtáráról. (Bár valószínűbb, hogy erre vonatkozó információ már sosem fog felbukkanni.) Ami Fellner általában vett művészettörténeti jelentőségét illeti, Haris Andrea, a korszak egyik ismert  kutatója diplomatikusan „a magyar barokk jeles, elismert mestereként" határozta meg Fellnert.

Akárhogyan is, az kétségbevonhatatlan tény, hogy Fellner az első olyan, ismert építészünk, aki egész pályafutását az ország határain belül kifejtve egy teljes életművet alkotott és hagyott hátra. Szerteágazó tevékenysége az építészi munka szinte teljes spektrumát felölei a legegyszerűbb, triviális gazdasági épületektől kezdve a különböző nagyságrendű falusi és városi templomokon át egészen a főúri kastélyokig és városi palotákig.  És ahogy az 1940-ben a tatai nagytemplom falán elhelyezett, nagyméretű emléktáblájának különösen szép szövege fogalmaz: a XVIII. századi Magyarország olyan mérnöke volt, akinek stílusa harmonikusan forrt egybe a magyar tájjal és lélekkel. Ilyenformán morva-német származása ellenére Fellner Jakabot nyugodt szívvel nevezhetjük az egyik első ismert magyar építésznek, a hazai építészet egyik alapítójának.

Az évforduló alalmából a Kuny Domokos Múzeum a tatai várban nagyszabású, 2023 első negyedévéig látogatható időszaki kiállítással tiszteleg Fellner Jakab előtt. A helyi viszonylatban egyedülálló, de országos összevetésben is színvonalasnak számító tárlaton a mester és a mérnök kettőssége jelenik meg. Az első teremben a XVIII. századi építkezés, az építőmesteri munka fizikai világát élhetjük át, míg a második részben Fellner épületeinek széles skáláját ismerheti meg a látogató, nagyrészt Révhely Elemér ma már ugyancsak muzeális értékű, archív fényképfelvételein keresztül.

Nem utolsó sorban megnézhetők a soha el nem készült, fényűző tatai Esterházy-kastély eredeti tervei is, amelyek a szakma előtt már ismertek pár évtizede, de a nagyközönség most szembesülhet vele először. A múzeumtól pedig alig párszáz méterre áll a megvalósult, és alig egy éve, 2021-ben felújított és megnyitott tatai Esterházy-kastély, benne az utóbbi évek legfrissebb kastélyenteriőr-kiállításával. A két tárlat együtt egy valóságos Fellner Jakab tanulmányúttal ér fel, ami miatt már tényleg érdemes egy tatai látogatást a naptárba illeszteniük az építészet iránt érdeklődő szakembereknek és műkedvelőknek egyaránt.

Csikós Gábor

A cikket illusztráló fotók Révhelyi Elemér archív felvételei, a Kuny Domokos Múzeum gyűjteményéből.

Szerk.: Pleskovics Viola